Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

állatvásárra: „Dárda, Kékesd, Nagyfalu, MoFhács, Mórágy, Baranyavár, Szántóvá, Udvard, Dályog, Péts, Lancsuk, Versend, Rátz Görtsöny, Berkesd, Sexard, Töttös, Véménd, Siklós, Iványi, Szálka, Monostor, Pétsvár, Baja, Eszék, Szabadka, Hegyes, Darány, Marok, Hertzegszöllös, Bátaszék, Izsép, Nyék, Pettend, Szebény, Bár, Maráza, Szilágy, Nána, Karants, Bonyhád, Boda, Virágos, Olasz, Nyárád, Belvárd, Babarrtz, Bodolya, Baratska, Pilis, Romonya, Szabolts." A felsorolásban minden helység csak egyszer szerepel, függetlenül attól, hogy hányan érkeztek belőle a mohácsi vásárra. A helynevekből kirajzolódó vonzáskör talán mindennél jobban illusztrálja a reformkori mohácsi vásárok jelentőségét a városi polgárok és természetesen a városgazdálkodás számára is. c) A kisebb királyi haszonvételekből származó jövedelmek Mohács város költségvetésében s így a városgazdálkodás feladatrendszerében is igen jelentős helyet foglaltak el a kisebb királyi haszonvételek. A belőlük szármuzó jövedelem az általunk közölt 1843/1844. évi költségvetési tervben is az összes jövedelem mintegy 40 százalékát tette volna ki. Ezek közül megemlítjük itt a bormérés, és a mészárszékek tartásának jogát, valamint a malomjogot, amelyeket Mohács az 1747. évi királyi határozat megjelenése óta élvez,

44 továbbá a földbirtokhoz kapcsolódó halászati, vadászati stb. jogokat. Annyit jelent mindez, hogy Mohács a kocsmát az uradalommal közösen használta éspedig vendégfogadói joggal, mészárszékeiben szabadon méretett húst, követ maga töretett, agyagot szabadon ásathatott stb. - Minket itt is azok az intézkedések érdekelnek, amelyekkel a mohácsi városgazdálkodás irányítói a különböző jogokat igyekeztek jövedelmezővé tenni. A hasznosítás formája itt is az árendábaadás. E mód fontosságát mintegy aláhúzza az az 1837-ben keltezett rendelkezés, amely a bérletekből származó jövedelmek kezelését a bíróra bízza az alábbiak szerint: „Mindenféle árenda-pénzt a Bíró Urak szedvén, arrul számoljanak, az adót pedig szedje a kamarás és arrul számoljon is."

45 7 . A kocsmák A kisebb királyi haszonvételekből származó jövedelemforrások közül első helyen álltak mindig a kocsmák. A belőlük származó jövedelem korszakunkban 5—7 ezer forint körül mozgott évenként s így megközelítette az évi jövedelem 25 százalékát. A kocsmák bérbeadása „Hatvanos Uraknak jelenléttében" mindig három évre történt. A korról korra újrafogalmazott Contractusok tartalmilag mindig ugyanazokat a feltételeket tartalmazták, csak a kocsmák száma szaporodott állandóan. E feltételeket az 1827. évből származó jegyzőkönyv a következők szerint összegzi: 1. „Minden tized külön licitáltatván Szabad nem lészen Senkinek Compániában állni, kik a Kocsmákat ki árendálták, (1839-ben ezt így fogalmazzák meg világosabban: ...semmi esetre a többi tizedbeli árendásoknak összeállni nem szabad). 2. Minden Licitatus köteles lészen 6 forint bánat pénzt előre letenni. 3. A Contractusnak elkészíttésével és által vételével tartozik az Árendás a fele Árendát letenni 4. Az elvégződött Lititatio után az Árendások által teendő kifogások a Tanáts által bé nem vétetnek."

46 1827-ben 8 kocsma után 5025 forint árendát vettek be. — Az összehasonlításul használt 1839. évi Contractusból az is kiderül, hogy a növekvő számú kocsmák, vagy a szerződés szóhasználatával „csapházak" hogy oszlottak meg kerületenként Mohácson, azaz hány helyen mérhetik a bort a bérlők. E szerint