Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

6. Bíró Úrnak a Váras Cassájából nem lészen szabad Száz forintnál többet két dés nélkül elkölteni. 7. A Váras minden jövedelméről és Költségéről egy Cassa légyen, annak a számadója légyen a Kamarás, a mellé pedig egy arra alkalmatos (ember) hatvanos személyekből kineveztessen. 8. A Váras számadásai előbb ne adattassanak az Uradalmi Censurára, (a mezővárosok számadásait az uradalom ellenőrizte) míg azt a kirendelt Deputatio meg item vizsgálja és a Hatvanasoknak elő nem terjeszti. 10. Az Katona Portiokra, Szénára, Zabra úgy a Váras lovaira szükséges Széna és Zab ki adására egy a Tanács közzül ki neveztessen. 11. Egy Inventáriumot (Leltárat) az egész Váras Registromjaival (jegyzőkönyveivel) el készíttessen és egy a Tanáts közül, mint biztos emberre rá bízattasson. 12. A Váras fundusai nem másképp, mint a Deputatio és Hatvanasoknak helyben hagyásával fognak eladatni. 13. Minden némű javak, mellyek a Varasnak szükségesek (pandúrok ruházata, építési anyagok, író szerek és egyéb effélék) . . . Lititatio (árlejtés) alá botsátatván az oltsó*bb kivevőknek által adattassanak."

11 Ez a Deputatio gyakorolta a Nagytanács gazdasági irányító és ellenőrző szerepét korszakunk első évtizedében. A további években hol itt, hol ott finomítanak rajta, de lényegében nem változik, tehát marad a Választott Község ellenőrző szerve. Úgy tűnik a kortársak igen fontosnak tartották az apparátuson belül az állandó pénztári szolgálat bevezetését, legalább is ezt igazolja az alábbi határozat: „Minthogy a Kamarásnak szoros Kötelességéhez tartozik az is, hogy az Adózó Népnek könynyebbitésére Ö mindenkoron a Cassában jelen légyen és a bé hozandó adót halladék nélkül Azoktul bé szedje, nehogy ezen mindenkori megjelenése ő nékie, mint egyes gazdának Vagyonjában kárt okozzon, el rendeltetett, hogy hivatalja által ne talán okozandó gazdaságbéli Sérelme nyert 200 Ft fizetésén felül esztendőnként ötven váltó czédulai forintokkal pótoltasson."

12 Ugyan ezen a tanácsülésen állítanak mellé „. . . számos dolgai végett, melly az Ö kamarási hivataljával öszve kapcsoltatik" egy helyettest, vice kamarás címmel. Úgy tűnik, a harmincas évek derekára már többen vitathatták a Kis Tanács szükségességét. Erre kell gondolnunk például akkor, amikor az 1836-évi helyi választást követő első gyűlésen külön hangsúlyozzák szükségességét az alábbi „Rendszabás"-ban: „Tizenkét Hatvanasokbul egy Kiss Tanáts fizetés nélkül, kik a Gazdaságra ügyelni tartoznak, felállíttassék . . . Ezen Kiss Tanátsnak Elölülője legyen a Szószólló, a Ki mindenkor teczése Szerént gazdaságbéli Tanátsot gyűjthet, a Váras Pénz Tárját, midőn szükségesnek találják, vizsgálhatják, és ha abban valami fogyatkozást találnak Köteleztetnek azt tűstént az Hatvanasságnak feljelenteni. Ismét köteleztetik a Kiss Tanáts minden nevezetes Kiadásnál jelen lenni, azaz ha azon kiadás tíz (!) forintokon felül ütne, ennek általlépésében lészen a Bíró ki adott Pénznek vesztese."

13 A következő évben aztán elhallgat ez a radikális és talán nem is minden ok nélkül gyanakvó hang és az új választás után megszületik a feloszlató határozat: „A többség által elhatároztatott, hogy minekutánna a Várost érdeklő kisebb dolgokat amúgy is a Városi Tanács Eskütt Hivatala végzi és a Város boldogságára felvigyázni köteles volna, a nagyobbakat pedig a Hatvanosság Közönsége régi bevett szokás szerént... ehhez képest a Kiss Tanáts lenni megszüntettetik."

14 Ez a belső szervezeti harc a privilegiumnyerés előestéjén, tehát a harmincas évek végén átmenetileg elcsendesedik, hogy aztán annál erősebben robbanjon ki a