Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

ban az évi vásár haszonbér 3201 ft volt és a város részletes bérbeadási feltételeket is megszabott. Az árendások minden vásár harmadik napján tartoztak a város kasszájába 64 ft 12 kr-t váltópénzben befizetni. így felosztották a bérösszeget az öt országos vásárnak megfelelően. Vásári helypénzszedéseknél kötelesek voltak alkalmazkodni a vármegye által kibocsátott árszabáshoz, mert ha ezt túllépték, a tanács büntetést szabott ki rájuk. A város helyettes bírája, nótáriusa és két esküdtje a királyi rendeletek szerint bíráskodtak a vásárokon, s a tanács határozata szerint az (teletek meghozatalába az árendásoknak beleszólásuk nem volt. A vásárok bejáratához a város adott négy pandúrt, de részükre egyenként 1 ft napidíjat a haszonbérlők fizettek. A vásári helypénzcédulákat a haszonbérlőknek saját költségükön kellett beszerezni. A bérösszeg csökkentését semmi okból nem lehetett kérniök. Az árendát folyópénzben kellett fizetniök még pénzváltozás esetén is. Az árendások lekötötték biztosítékul minden ingó és ingatlan vagyonukat a város részére. A vásári haszonbérlők az árverés alkalmával 200 ft bánatpénzt tettek le, amit az utolsó esztendő ötödik országos vására alkalmával lehetett az árendába beszámítani. A vármegyei határozatoknak megfelelően Mohács mezőváros 1775-ben szigorú rendszabályokat alkalmazott a cigányokkal szemben. Mivel nem akartak dolgozni, a magisztrátus elhtározta, hogy kiűzi őket a városból. Ez meg is történt Szajkó Peti kivételével, aki feleségével együtt kétkezi munkával kereste kenyerét, volt háza, amely fel volt véve a megyei összeírásba és így az adófizetők közé tartozott. Meghagyta azonban neki a városi tanács, hogy házához más cigányt be nem fogadhat sem éjjeli szállásra, sem lakóul, sem zsellérül. Sőt kötelességévé tették, ha idegen cigányokat látna, vagy azt tapasztalná, hogy a kiűzött cigányok a városban kóborolnak, ezt azonnal jelentse be a magisztrátusnak, mert ellenkező esetben házát felbecsülteti a tanács és őt is kitiltja a városból. Néhány évtized múlva azonban már ismét voltak Mohácsnak cigány lakói és akkor Szajkó Józsi volt a cigányok vajdája. Ekkor ő tett panaszt a város bírójánál az egyik esküdt ellen, hogy igen gyakran elhajtja a cigányokat, ijesztgeti, fenyegeti, dolgoztatja őket. Túlságosan sok munkát kíván tőlük. A plébános is állandóan cigányokkal végezteti a munkát, naponta három cigány robotost is igénybe vesz. A tanács ebben a kérdésben úgy határozott, hogy csak a bíró parancsolhat a cigányoknak. Robotolás pedig nincs sem az uraságnak, sem másoknak, tehát sem az esküdtek, sem a plébános nem használhatnak robotosokat. Ugyanebben az évben a mezőváros Szajkó Pista cigánylegényt fogadta meg sintérnek. Fizetése évi 12 ft készpénz, továbbá minden sertés, kutya, vagy macska dög kivitele után annak gazdájától 10 kr. Nagy marhák (ló, tehén) után, amelyeknek kivontatása a dögtérre a gazda kötelessége, 24 kr, ha pedig a bőrét le akarja nyúzni, arra vonatkozóan alkudjék meg a gazdával. A mezőváros vezetősége megkövetelte, hogy a cigányok vajdát válasszanak maguk közül, amely választás szintén a gazdasági év elején történt. Az ,,új polgárok" 1834-ben voks (szavazás) szerint Szajkó Mihályt választották meg cigányvajdának. Mohács kiváltságos mezőváros tanácsa feladatai közé tartozott még a bíráskodási ügyek intézése. A jegyzőkönyvek között van olyan kötet, amely majdnem kizárólag panasz ügyekkel, a városi tanács előtt indított kisebb perekkel foglalkozik. Ezek a panaszok és perek különböző jellegűek voltak: adósságperek, testi sértés, becsületsértés, verekedés, lopás, kártérítés, betörés, garázdaság, bérkövetelési perek stb. A polgári és büntető perekben a városi tanács különféle büntetéseket szabott ki, gyakran pálcaütést, de pénzbüntetést, vagy elzárást is. A XVlll. század utolsó negyedében egy alkalommal úgy rendelkezett a tanács, hogy a városházán mi-