Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

ban, istállókban és az udvarokon való dohányzást. Ha valaki ilyen helyeken pipázó embert látott és nem jelentette fel, súlyosabban büntették, mint aki dohányzott. A járási szolgabíróság még dohányzási adó (pipaportio) kivetését is kilátásba helyezte. Mivel vásárok alkalmával nagy sokadalom gyűlt össze, gondoskodni kellett a vásárok rendjéről. Mohács kiváltságos mezővárosnak eredetileg három országos vására volt és a bécsi ágens útján még két vásárjogot kért az uralkodótól, hogy növelhesse vásári bevételeit. Miután a város a vásárok privilégiumáért járó díjat (taxát) is befizette, kérte bécsi ügyvédjét, hogy intézkedjék új vásári privilégiumlevéi elküldéséről. Az I. Ferenc király által kiadott latin nyelven írt privilégiumlevéi 1799. év végén érkezett meg. Magyarra fordítva megmagyarázták a hatvanasok közgyűlésén, hogy az uralkodó Mohács kérésére megengedte, hogy az eddigi három vásáron (Márton, Mátyás és István napi vásárok) kívül még két új vásár legyen a városban: Tamás napján és Rudolf napján, mégpedig mindkettő állat- és ruhavásár. Ugyancsak minden hét szerdáján állat- és gabonapiac volt tartható.

18 Vásárok alkalmával az egész belső tanács, vagyis a bíró, az esküdtek, sőt a nótárius is részt vettek a vásár rendjének fenntartásában és a különféle vásári ügyek intézésében. Ezért a hatvanasok közgyűlésén elhatározták, hogy minden vásár alkalmával részükre fejenként 1 tallért (1 ft 30 kr) kell fizetni napidíj címén a város pénztárából. Ennek fejében a tanács tagjai a vásárban szükség esetén törvényt és igazságot szolgáltattak a cédulaházban. A tanács állapította meg az egyes árusok helyét a kirakodó vásárban és kijelölte az egyes állatfajták részére a területet az állatvásárban. Mindkét vásárrész számára megszabta a helypénzt. A különböző árusok, kézművesek és kereskedők által fizetendő helypénz összegeket táblázatba foglalták. A helypénz táblázatból arra is lehet következtetni, hogy milyen kézművesek vitték iparcikkeiket és milyen kereskedők rakták ki áruikat a mohácsi országos vásárokon. Szemléltetésül néhány kereskedőt felsorolunk.

19 Kalmár nagyobb deszka sátorától — — — — — — — — — — 45 kr. Kalmár bécsi sátorától — — — — — —• •— — — — — — — 30 kr. Kalmár török módi sátorától — — — —• — — — — —• — — 15 kr. Kránic a sátorától — — — — — — — — — — — — — — 1 ft. 12 kr. Kránic kisebb citrom-, füge-, etc. árustól — — — — — — — — — 36 kr. Posztós nagyobb sátorától — —• — — — — — — — — — — 24 kr. Posztós kisebb sátorától — — — — — — — — — — — — — 14 kr. Zsidó nagyobb sátorától — — — — — — — — — — — — 30 kr. Zsidó kisebb sátorától, a földön áruló — — — — — — — — — 17 kr. Zsidó ismét kisebb bugyoros — — — — — — — — •—• — — — 10 kr. Zsidó gyapjas, vagy bőrös kocsitól — — — — — — — — — — 12 kr. A heti piacok rendjének fenntartása céljából szükségesnek látta a belső tanács egy piacb'tró megválasztását, aki a neki adott utasítások szerint járjon el piacrendészeti ügyekben. Négy személyt jelölt ki, hogy ezek közül válasszon piacbírót a hatvanasok közgyűlése. A közgyűlés úgy döntött, hogy a piacbíróságot mindenkor a vice bíró viselje, akinek a tanács megfelelő utasításokat adjon. Míg eleinte a vásári pénzeket a tanács maga szedte be, a XIX. század második negyedétől kezdve a vásári haszonvételt bérbeadta. A bérbeadás rendszerint három évi időtartamra szólt és az öt országos vásár, valamint a két szokásos búcsú bevételeire vonatkozott. Az árverés útján elért bérösszeg rendszerint 30Ö0 váltó forinton fölül mozgott. Az 1831. november 1-től 1834. október 31-ig terjedő időszak-