Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

deletek, eltartási egyezségek (transakcionális levél), örökbefogadási szerződések, osztozkodási okiratok (testimoniális levél), szerződésfelbontások, reverzális levelek. A Mohácsra bevándorló és ott letelepedni akaró lakosok közül igen sokan kértek letelepedési engedélyt. Jelentős munka és közigazgatási feladat volt e nagyszámú kérelmek elintézése, a letelepedési engedélyek megadása, a kérelmezőknek a városi lakók közé való felvétele. Ha mestermeber volt a letelepedni szándékozó, a városi magistrátus megállapította, hogy ilyen mesteremberre a városnak szüksége van és kérését teljesítette. A városi járulék (concivilitas taxa) lefizetése után testimoniális levelet adtak ki részére a város pecsétjével. Olyan feltétellel fogadták be a városba, hogy a reá kivetett adókat viseli és részt vesz a városi közmunkákban. Tehát ha az új városi polgár élvezni akarta a város által nyújtott előnyöket, javakat, minden közterhet tartozott viselni. Ha egy vidéki mester elvette egy mohácsi céhmester özvegyét, megfelelő ajánlás mellett (recommendatio) minden további nélkül bevették (incorporálták) városi lakosnak. A letelepültek között a legtöbben voltak a mesteremberek, különösen pedig a mesterlegények. Könnyen megkapta a városi lakosok közé való felvételt az is, aki gyermekes özvegyet vett el és a tanács előtt vállalta a gyermekek felnevelését, vagy ha egy vidéki ifjút egy mohácsi lakos örökbe fogadott. A letelepülőnek az eredeti lakóhelye szerint illetékes tanácstól bizonyítványt kellett hozni jó magaviseletéről. A kiváltságos mezőváros a maga hatáskörében végzett rendészeti feladatokat is. Ezek főként a katonabeszállásolásra, általános nappali és éjjeli rendre, erkölcsrendészetre, tűzvédelemre, piaci és vásári rendre, cigányrendészetre terjedtek ki. A gyalogság és lovasság beszállásolásáért a belső tanács volt a felelős. Amint már említettük, egyik esküdt kötelessége volt, hogy gondoskodjék a katonaság részére kenyérsütésről, a szükséges sómennyiségről, a lovak részére való takarmánylól és a katonakórház kijelöléséről. Amikor a beszállásolási teendők jobban megszaporodtak, külön szállásmesteri alkalmaztak, akinek annyi volt a fizetése, mint az esküdteknek. Feladata volt a kenyérporció, a széna, zab és más szükséges dolgok kiosztása, a kölcsön adott berendezési tárgyak visszaszállítása. Személyválogatás nélkül kellett végezni a katonák beszállásolását, nem hagyva ki egyes házakat. Az éjjeli rend és csendesség fenntartására két éjjeli őrt fogadtak be, akiknek évi fizetése 20 ft készpénz, egy pár csizma és egy pár bocskor volt. Kötelességük volt a nyári félévben (Szentgyörgy naptól Mindenszentekig) este 9-től 11 óráig és hajnali 1-től 3 óráig, a téli félévben pedig (Mindenszentek napjától Szentgyörgy napig) este 8 órától 11 óráig és hajnali 1-től 4 óráig az órákat kikiáltani. Egész éjjel vigyázniuk kellett a tűzre és a rossz emberekre. Az éjszakai tekergőket el kellett fogni és a városházi árestomba kellett zárni. Hogy feladataikat minél pontosabban teljesítsék, mentesítették őket minden adózástól, a katonai beszállásolástól (quártélytartás) és más városi terhektől. Erkölcsrendészeti teendői a tanácsnak nappal és éjjel egyaránt voltak. Amikor azt tapasztalta a tanács, hogy a mesterlegények és más nőtlen emberek éjszakának idején, de még nappal is kijárnak a szőlőpásztorokhoz, s ott erkölcstelenségeket és károkat követnek el, keményen megtiltotta a szőlőhegyen való kóborlásokat. A városi hajdúkkal az ilyen kóborlókat elfogatta, bekísértette és a városháznál 12 pálcaütéssel büntette. Tehát a rendészeti kihágásokért a tanács gyakran alkalmazott testi fenyítéket, de olykor kiszabott pénzbüntetést is. Tűzvédelmi célra a hatvanasok határozatából a tanácsnak egy tűzi fecskendőt kellett beszerezni. A gyakori tűzveszély miatt szigorúan tiltották az utcákon, pajták-