Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

rá eset, hogy a pandúrok végezték a kisbírók, kézbesítők teendőit is. A tizedeseknek is voltak kézbesítői feladataik. A XVlll. század utolsó éveiben a kisbírókat is felfegyverezték és végeztek a pandúrokéhoz hasonló rendőri szolgálatot is. Ha a lakosoknak jelentős kára volt, a pandúrokat, a hegyőröket és a mezőőröket felelősségre vonták, kártérítésre kötelezték. A szolgák fizetése pénzből, ruha- és lábbeli juttatásból állott. A pandúrok egyenruháját és a szolgák libériáját, vagy egyéb ruházatát a város készíttette el a legjutónyosabban dolgozó céhbeli mesterekkel. Már utaltunk arra, hogy a mezővárosi tanács feladatai igazgatási, gazdasági intézkedései, rendészeti és bíráskodási teendőkből állottak. Ami a közigazgatási feladatokat illeti, ezek részint a város belső ügyeire, részint pedig a város lakossága ügyes-bajos dolgainak az intézésére vonatkoztak. A városi esküdtek a havonként tartott gazdasági ülésen adtak számot munkájukról. Az egyik esküdt, a hetivásárok felvigyázója és a helypénzszedés irányítója volt. A másik felügyelt az ölfavágásra és annak elosztására. A harmadik esküdtet a kőbánya felügyeletével bízták meg. A negyedik feladata volt a széna és zab kiadása, beszerzése. Az ötödiknek a kerítések, utak javítása, karbantartása. A hatodik esküdt, aki egyben vice bíró is volt, a városgazda feladatait látta el. A lakosság összeírását is az esküdtek végezték, mindegyik a maga tizedében, de segítségükre volt a nótárius, sőt a kamarás is. Gondot fordított a tanács az egyes tizedek arányosítására. Az történt ugyanis, hogy idő múltával a városi tizedek egymáshoz viszonyítva nagyobbak, vagy kisebbek lettek. Mivel a lakosság a közterheket tizedenként viselte, a kisebb tizedek terhei súlyosabbak voltak, ezért a tizedeket arányosítani kellett. Ez abból állott, hogy a lakosságszám, a házak száma és a földtulajdon lánc (magyar hold) területe szerint az utcákat lakosaikkal újból beosztották hat tizedbe. Az új tizedbeosztás viszonylagos állandósítása céljából elrendelték, hogy ha valaki földjét ei akarja adni, ezt a saját tizedbeli esküdtjének tartozik bejelenteni, aki aztán értesíti a tizedban lakókat, hogy elsősorban ők vehessék meg. Ezzel az elővételi jog biztosításával azt akarták elérni, hogy a tizedek közötti gazdasági egyensúly viszonylag állandóbb maradjon.'

6 Amikor a sóházat a városból el akarták vinni, a köz érdekében a tanács minden követ megmozgatott, hogy a sóház Mohácson maradjon. Ehhez a vármegye segítségét kérte. Telket ajánlott fel az új sóházi épület céljára. A helybeli lakosok között házhelyeket osztottak ki és ezek felmérését a vármegye mérnökével végeztették el. Régi szokás szerint a bíró és a nótárius nem fizetett sem urasági dézsmát, sem adót (portio). Amikor ez a kedvezményük megszűnt, a városi közgyűlés úgy döntött, hogy nekik is kell porciózni, mint más adózó embernek. A város maga is terhes adókat visel, fedezze adóját a bíró a fizetéséből — állapították meg. Jelentős bevételei voltak a városnak a mészárszékek és a korcsmák hasznából, amelyeket a belső tanács adott bérbe árverés útján és minden bérleményről szerződést kötött a bérlővel. Bár a városban egyházi iskolák voltak, a városi tanács gondoskodott elsősorban a r. kat. iskolák épületeiről, berendezéséről, az iskolamesterek felfogadásáról és fizetéséről, de támogatta a ref. és gör. kel. iskolákat is. Sőt amikor Boldizsár Imre ref. prédikátor veteményes kertet kért a várostól, ebben az ügyben is intézkedtek.

17 A mezővárosi tanács előtt kötötték meg a lakosok a különféle egyéni szerződéseiket (contractus) és egyéb közokirataikat, s ezeket a jegyzőkönyvekbe is bemásolták. Leggyakoribbak voltak a házassági szerződések, a móringlevelek, a végren-