Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

rosházára és ilyenkor a jegyzőnél esznek, isznak. Igaz, hogy ilyen alkalmakkor az ételre és italra kiadott összegeket fedezi a város, de az edények és más használati eszközök a nótáriusé, azonkívül a cselédei is ilyen alkalmakkor sokat fáradoznak. Kérte, hogy a város ne kívánja szolgálatát ingyen, hanem javítsa meg bérét. A közgyűlés helyt adott a jegyző kérésének és az eddigi 100 ft. évi pénzfizetését 150 ft-ra emelte. Kablár György 1790-től kezdve két évtizedig állott a város szolgálatában; 11 évig volt nótárius, 7 évig pedig kamarás. Ezen idő alatt igen jól betekinthetett az urasággal folytatott peres ügyekbe. A királyi komisszió idején, amely nyolc hónapig tartott, éjt nappallá téve fáradozott a város dolgaiban. Ezért többször emelték készpénzfizetését, amely végül is már 300 ft. volt. Nem 120 ft-ért, hanem fele áron adtak neki házhelyet, tekintve, hogy a várost hűségesen szolgálta. Az évi 300 ft. készpénzen kívül természetbeni járandósága 8 öl fa, 4 kocsi széna, 1 mázsa hús, 1 mázsa só, 25 font faggyú volt. Amikor a kamarás lemondása után az 1800. év végén tartott tisztújításkor senki sem vállalta el ezt a sok terhes gondot igénylő állást, a közgyűlés arra az álláspontra jutott, hogy mivel könnyebb új jegyzőt találni, mint pénztárost, Kablár György nótáriust kérik fel a kamarási állás betöltésére, helyette pedig új városi jegyzőt választanak. Mint pénztáros is élvezhette eddigi jegyzői fizetését. Amikor egy év múlva újra vissza akarták helyezni a jegyzői állásba, úgy nyilatkozott, hogy inkább marad a város perceptora, mivel annyira belejött a pénznek, adónak a kezelésébe, a bevételek és kiadások vezetésébe, hogy ezt a munkakört nem szeretné most már másnak átadni. Nézzen inkább a város más nótárius után. De a tanács nem akadt hirtelen alkalmas jegyzőre sem. Amikor végre megállapodott volna egy nótáriussal, ez arra hivatkozott, hogy a magyar nyelvet nem tudja tökéletesen, ezért nem jöhet Mohácsra városi jegyzőnek. Végül is Vészeli György mélykúti nótáriust sikerült alkalmazni a mohácsi jegyzői állásra. Amikor Kablár György kamarás, korábbi nótárius 18 évi szolgálat után elhagyta Mohácsot, nem egészen simán vált meg a várostól. Olyan földingatlanokat adott el, amelyek nem voltak a nevén, hanem a város tulajdonában voltak. Ezért a város pert indított ellene.

15 Nyolc évi szolgálat után Vészeli Györgyöt Mohácsról a Bács megyei Madaras községbe választották meg nótáriusnak. Ekkor a belső tanács megkérdezte a hatvanasokat, kit ítélnek alkalmasnak Mohácson nótáriusnak, vagy máshonnan hozzanak-e megfelelő embert? A közgyűlés mérlegelve a mohácsi születésű Trukli András három éves hűséges kamarási hivatali szolgálatát, végül is őt választották meg városi jegyzőnek. A mezővárosi igazgatási szervezetbe tartoztak — egykorú kifejezéssel élve — a különböző városi szolgák. Ide sorolták elsősorban a pandúrokat, tizedeseket, erdőőröket (erdőpásztorokat), mezőőröket (mezőpásztorokat), hegyőröket (hegyi látókat), kisbírókat, éjjeli őröket (éjjeli látókat), szigeti csőszöket, állatpásztorokat (csordásokat), kocsisokat, béreseket, órafelhúzókat. A jegyzőkönyvekben szerepelnek lovas látók (lovas őrök) is, akiknek feladata volt, hogy behajtsák a bitangban talált állatokat. Sőt itt említjük meg még a gyepmestert és a cigányvajdát is. A városi szolgák közül a pandúrokat, tizedeseket, erdőőröket, mezőőröket rendszerint a tisztújító közgyűléseken fogadták fel. Számukat, amely nem volt mindig állandó, tizedek szerint állapították meg. A pandúrok vezetője volt a pandúrkáplár. A többi szolgákat általában a belső tanács fogadta fel. Előfordult, hogy nem fogadtak fel külön szigeti csőszöket, hanem a szigeti csőszök feladatát két pandúr látta el, hetenként mindig más és más két személy. Volt