Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Vass Előd: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai

sertéstenyésztés a gazdálkodás fő területe, amíg a szarvasmarha hiányzik. A szarvasmarhák kis számára 1580 után a földművelés intenzitásának csökkenése is utal. A földesúri adószolgáltatás összegének a felét a halászat szolgáltatja, mint messze kiugró termelési ág. Mohács határában fenti összeírásaink kilenc halastavat sorolnak fel: Holt Duna, Alsó Duna, Felső Duna, Kis Duna, Riha fok, Mérevíz fok, Ormánd fok, Alsó Ormánd fok és Földvár fok halastavainak megnevezésével. 1547-ben tíz malom, feltehetőleg hajósmalom került feljegyzésre, de 1613-ra már csak öt működik. A zöldségfélékből tizedadózásra került mennyiségek minimális mértékűek és ezt a mohácsi piac és vásár bevételének csökkenése is bizonyítja. A halászat helyein kívül Mohács-szigeten zöldségeskertek, gyümölcsösök (dió, szilva) és a pásztorszállások voltak. De feltehető a szarvasmarha tenyésztés is, Andrásfalvy Bertalan szerint: ,,A mohácsi sziget felszínén szeszélyesen, mozaikszerűen váltakozó erdők, rétek, nádasok, bozótos vizek és gyümölcsös kertek a város számára egységes marha élő földet jelentenek."

20 Bortermelés 1547-ben Cselő pusztán került bejegyzésre 15 cseberrel, később 1556 körül 42 cseberrel. Ez a régi Nagy-Csele mezőváros területén volt. A hely a mai mohácsi Szőlőhegy területével egyezik meg. Mohács gazdálkodása különösen 1580 után egységesen hanyatló képet mutat. Az 1550-es években, talán 1566-ig kis átmeneti fellendülés tapasztalható, de ezt 1580 utón végérvényes romlás követi. Ennek körülményeit keresve a török adózás növekedését, a török adó mellett, 1564 körül évi 100 magyar forintot fizettek még Szigetvárra a magyar adók törlesztésére, valamint Mohács állandó török állomáshely szerepét és végül a magyar szabadhajdúk 1598. évi támadását okként jelölhetnénk meg.

21 Török történetírók és más adatok is megemlítik, hogy Mohácsot a 15 éves háború folyamán a szabad hajdúk támadták meg, s a város leégett. A török hadjáratokra felvonuló csapatok között a krími tatár csapatok is 1601 körül Baranyában teleltek. Pecsevi Ibrahim történetírásaiban olvashatjuk, ,,1601-ben a tatár kán téli szállásául neki Pécs, a tatár seregnek pedig Szigetvár, Koppány, Mohács, Simontornya és a Dráva folyón túl lévő egyéb helyek rendeltettek ki." Naima, Tarih c. történetírásában többször is olvashatjuk: ,,. . . Mohács mezejére érkezett" . . ., tehát minden török sereg ott a mohácsi mezőn táborozott. Közben egyes források szerint még 1578-ban a boszniai ferencesek nagy krónikája Bosznia Argentina rendtartomány klastromainak felsorolása között Mohácsot is említi. Az összeírásainkban 1547-ben és 1556-ban felsorolt papok, talán ferencesek voltak. A XVII. század közepén 1666ban Zrínyi Miklós a török Pécset ostromolta, s ebben a mohácsi törökök is részt vettek. Közben Mohács magyar lakói szétszéledtek, de a harcok még csak ezután jöttek. 1686 őszén Radanay Mátyás zalavári kapitány, egyes utalások szerint 600 fős csapatával Mohácsot megrohanta és felgyújtotta. Ezután a törökök kivonultak. Az ezután következő második mohácsi (vagy nagyharsányi) csata, 1687. augusztus 12-én a törököket véglegesen kiszorította.

22 Mohács város hódoltságkori történetére vonatkozó hat adóösszeírást, az adózást és a vámolást szabályozó szultáni rendeleteket tartalmazó kanunnámét pontos magyar nyelvű fordításukban azok páratlanul fontos forrásértéke miatt itt közöljük.^ A forrásfordítások (I—VII.) mellékleteiben a mohácsi lakosok névsoraiból néhány 1544-től 1687-ig itt élő család neve: Vince, Vass, Ősze, Kiss, Szabari, Csapó stb. mutatható ki. A nevek lefordításánál azok kiejtésből történt lejegyzésének visszaállítására törekedtünk.

24 Mohács lakosságának élniakarását tükrözi az 1696. évi összeírás szerint az, hogy a Mohácson 85 házban 90 családfő, valamint Kismohácson 23 házban 28 család