Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

volt, a megyében ebben az iparágban termelt közel 10 milliós érték 6%-a, ami aránylag magas, hiszen ehhez az iparághoz tartozott az egymagában 5 milliós termelési értéket felmutató pécsi Zsolnay gyár is. Mind a négy mohácsi gyár 1942-ben csak az esztendő egy részében dolgozott, a Schmidt és Schneider féle gyárnál feljegyezték, hogy ennek oka az üzem idény­jellege volt, a másik két gyárban azonban a viszonylag nagy üzemszünetet (39, ill. 185 nap) ,,egyéb okkal" magyaráztak. A munkások a Rosenthal gyárban napi nyolc, Roheim és Schneider üzemében kilenc, és a Schmidt téglagyárban napi 12 órát dolgoztak. 52 A címtárak szerint ebben az iparágban több fazekas, korsós és kályhás kisiparos dolgozott Mohácson. Számuk (22) az összes ipari vállalkozó számához képest nem jelentős (4%), ez az iparág 1910-hez képest, amikor 50 fazekas dolgozott Mohácson, hanyatlott, illetve átcsoportosult. 03 Ezen az iparágon belül a gyáripar vette át a ve­zető szerepet, bár — mint láttuk — lehetőségeit még korántsem tudták megfelelően kihasználni. A faipar, az előbbivel ellentétben, nem mutat ilyen nagyarányú hanyatlást. Bár 1910-ben ebben az iparágban is 89 fő dolgozott, és 1937-ben már csak 72 vállalatot jegyeztek fel a címtárban, de ezek között a vállalatok között két gyárat is találunk: egy kocsigyárat és egy jégszekrénygyárat. 54 Az 1935. évi gyári címjegyzék Krammer Antal fiainak jégszekrénygyárát jegyzi fel az asztalosüzemek közé, amelyben a gyári jelleget meghatározó húsz munkásnak, illetve gépi berendezésnek kellett lennie. Utóbb ezt a céget törölték ebből a jegyzékből. Dolgozott azonban még Mohácson Vida és Schwarz, továbbá Roheim Ferenc gőzfűrésztelepe, amely utóbbi fakeres­kedés is volt. 55 Mindkét utóbbi üzem szerepel az 1942. évi gyáripari statisztikában is, a Roheim üzem 1904, Vidáék üzeme 1891. évi alapítási évvel. 54-93 munkást fog­lalkoztattak ezekben az üzemekben 1942-ben 125 lóerős erőgépparkkal. (Vidáék üzemében két, összesen 13 lóerős villanymotor és egy 75 lóerős lokomobíl dolgo­zott!) E két cég által megtermelt évi 416 230 pengő érték a megyében ebben az iparágban megtermelt értéknek 38%-a! A Roheim üzem kapacitásának 30, Vidáék üzeme 50%-át használta ki. Ennek okára némi fényt vet az is, hogy az előbbi üzem két hónapot állt nyersanyaghiány miatt, míg az utóbbiban 24 napon át volt üzem­szünet átalakítás és javítás miatt. Roheim üzemében napi 8, a másik fűrésztelepen napi 9 órát dolgoztak a munkások. 56 A bőripar jellegénél fogva is egyre inkább a gyáripar irányában tolódott el. A címtár összesen 14 céget nevez meg (közöttük csak kettő volt tímárműhely!) 57 . A gyári címjegyzék ebben az iparágban Alt Gyula bőrgyárát jegyezte fel a bőrgyártó üzemek között, amelyben talp-, fekete-, chróm-, finom bőrárut állítottak elő.° 8 Ez az 1895-ben alapított cég, amelyet 1922 áprilisában mint Alt Gyula Bőrgyár és Keres­kedelmi Rt. jegyeztek be a cégbíróságon, 59 — 1942-ben évi 50—53 munkást foglal­koztatott. Volt egy 140 lóerős gőzgépe, továbbá 40, összesen 259,7 lóerős teljesítő­képességű villanymotorja. Az ebben az üzemben előállított évi termelési érték a bőr­iparban Baranya megye gyáraiban előállított bőráru 7,9%-a volt. Itt is hozzá kell azonban tennünk azt, hogy ebben az iparágban olyan világhírű pécsi cégek dol­goztak, mint pl. az Első Pécsi Bőrgyár. A munkások napi 8 órát dolgoztak, s a két művezetőn kívül 19 állandó szakmunkása volt. Ez az üzem sem tudott teljes kapa­citással dolgozni. (45%). 60 Fonó-szövőiparral a megyei címtár szerint mindössze 12 üzemben foglalkoztak, de az 1935. évi feljegyzés szerint két kendergyárat is találunk a város területén. Az egyik a Pécs-egyházmegyei Mezőgazdasági és Kenderipari Rt. Mohács-püspök­pusztai gyára, (a szigeten), a másik a Dunamelléki Kendergyár (Mohács-sziget),

Next

/
Oldalképek
Tartalom