Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

amelyet utóbb áthúztak és Decsre történő áthelyezését jelölték be. Ezeknek az üzemeknek gyári jelleget a húsznál több munkás alkalmazása adta.

61 Ehhez az iparághoz tartozott a Mohácsi Selyemipari Rt. üzeme is, amely jelentőségében és termelési értékében egyaránt a legnagyobb volt az egész megye fonóés szövőiparban termelő üzemei között. 1942-ben már csak a Püspök-pusztai kendergyár és a selyemgyár szerepelt a fonószövőipari gyárak között Mohácsról. Az előbbiben 29—33, az utóbbiban 135—143 munkás dolgozott. A kendergyárban egy 40 lóerős lokomobil, a selyemgyárban pedig 40 darab, összesen 104,4 lóerős villanymotor szolgáltatta az energiát. A két üzem évi termelési értéke 1 885 293 pengő volt, ami a megyében ebben az iparágban termelt évi értéknek 45%-a. Nyilvánvaló, hogy a selyemgyár másfél milliót meghaladó termelési értéke emelte az iparág termelését. A gyár jelentőségét azonban nem ez adja meg elsősorban. A 16 szakmunkással és 135 főnyi, elsősorban fonónővel (98), tehát betanított munkással dolgozó gyár termelése nemcsak a hadiüzemmé nyilvánítása miatt volt fontos, hanem azért is, mert ez azok közé a kevés ipari üzemek közé tartozott, amelyekben 1942-ben az üzemi kapacitás 100%-ban ki volt használva. A kendergyár üzemi kihasználtságának foka csak 50% volt, mindössze 145 napig dolgozott 1942-ben, nyersanyaghiány, javítás és átalakítás miatt az év nagy részében áll. A selyemgyárban is volt azonban ez évben munkaszünet, 20 napig nyersanyaghiány, egy napig ,,munkaviszály" és 8 napon át „egyéb ok" miatt szünetelt ez évben a gyár termelése. A kendergyárban napi 9, a selyemgyárban pedig napi 8 óra volt a munkaidő.

62 A ruházati ipar változatlanul első helyen áll a címtár adatai alapján összeállítható üzemek számát tekintve. 154, nagyrészt kisüzemben foglalkoztak csizmák, cipők készítésével és javításával, kalapok, ruhák, fehérneműk stb. előállításával. Ez az összes, a címtárban feltüntetett üzemeknek 29%-a volt.

63 Gyár ebben az iparágban nagyon nehezen létesült. 1935-ben mindössze a „Dán" Mechanikai Cipőgyárat jegyezték fel Mohácson, amelyben — a gyári jelleg meghatározása szerint — raktárra kellett termelni a bőrcipőt.

64 — 1942-ben ugyancsak ez az egyetlen mohácsi gyár ebben az iparágban. Alapításának évét 1938-ra teszik, ami megegyezik előző adatunkkal, mert hiszen ez a gyárüzem az 1935. évi jegyzéknek a pótlásai között szerepel. 1942-ben egy művezetővel, 17 szakmunkással, 3 tanonccal dolgozott október hó folyamán, míg az évi legnagyobb munkáslétszáma 25 fő volt. (Közülük 7 szakmunkás nő volt!) A gyárban 10 db, összesen 16,2 lóerős villanymotor dolgozott. A 97 900 pengő évi termelési értéke a megye ezen iparágban termelt áruértékének 1,9%-a volt. (Meg kell jegyeznünk, hogy a pécsi Hamerli Kesztyűgyár az ebben az iparágban termelt értéknek több mint a felét adta!) A mohácsi üzem tehát a kis gyárak sorába tartozott. 1942-ben 55 napon át szüneteltette a termelést, nyersanyaghiány miatt. Ez évben az üzem kihasználtságának foka 32% volt.

65 (A munkások napi 8 órát dolgoztak.) A papíripar, amely 1910-ben még 51 főnek adott megélhetést, az 1930-as évek címtárai szerint már csak egy könyvkötőnek és a dobozgyár alkalmazottainak adott kenyeret.

66 A Mohácsi Doboz- és Papírárugyár Rt. egyetlen papirosáru gyártással és könyvkötőiparral foglalkozó gyári ipartelep volt az egész megyében 1935-ben, de ekkor már pécsi címmel és központtal jegyezték fel. Ugyanígy szerepel az 1942. évi gyáripari üzemek között is,

67 éppen ezért további fejlődését már nem kísérjük figyelemmel. Az élelmiszeriparban Mohácsnak szintén voltak jelentős üzemei. A hajdani vízi-