Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

1942-ben hazánk összes gyáripari üzemeinek fontosabb adatait feljegyezték, s ekkor is csak a gépiparban szerepelt mohácsi üzem: Zeitvogel Ferenc vasöntödéje és gépgyára. (Lásd VI. táblázat.) Ez az üzem 12 szakmunkást, évente átlag összesen 16 munkást alkalmazott. Négy, összesen 31,5 lóerős villanymotorral működve 60 800 pengő évi termelési értéket állított elő. A munkások bérének levonása nélküli ún. ,,ipari többlet" meghaladta a 40 000 pengőt! Baranya megye ebben az iparágban dolgozó összes üzemeinek termelési értékéhez viszonyítva ez az összeg alacsony, annak mindössze 6,7%-a. Jelentőségét mégsem szabad lebecsülni, mert hiszen ebben az iparágban olyan üzemek voltak, mint a pécsi Sopiana gépgyár és az Angster orgonagyár! A Zeitvogel-féle üzem 1942-ben kapacitásának mindössze 60%-át tudta kihasználni. Normális üzemmenetben 42 munkást kellett volna alkalmaznia, de az 1942ben dolgozó munkások legnagyobb száma mindössze 20 volt! Október hónapban 12 szakmunkás, 1 napszámos, 7 tanonc — mindannyian férfiak — dolgozott a gyárban. A munkások napi 8 órát dolgoztak, üzemszünet nem volt.

45 Ennek a gyárnak munkásai sokoldalúan képzettek voltak, esztergályos, lakatos, kazánkovács, mintaasztalos és formázó szakmunkás dolgozott itt.

40 A nehéziparnak másik ágával: a villamosenergia iparral kapcsolatbn már tettünk említést Mohács 1905-ben alakult villamosművéről. Az 1920-as években az iparosítással és a közvilágítás bővülésével kapcsolatosan sürgetően vetődött fel ennek az elavult berendezésű, s további termelést nem bíró villamosüzemnek átépítése, ill. a kifizetődőbb távvezetékre történő átállás szükségessége. Egy ideig szó volt arról, hogy a Baja áramellátását szolgáló Komló-Baja távvezetéket, amely Bátaszéken is áthaladt, innen Mohácsig meghosszabbítják. 1934-ben a város mégis a Baranyai Villamossági Rt. ajánlatát fogadta el az áramszállítás megoldására. Utóbb a DGT üszögi centráléja adta az áramot, amelyet a város osztott széjjel.

47 1935-ben Mohács megyei város villamosműve mint áramelosztó telep szerepel a gyári címjegyzékben,

48 és 1942-ben ugyancsak közüzemi villanyenergia-elosztó alakulatok között kapott helyet. Ebben az évben öt munkással és két, összesen 5 lóerős villanymotorral dolgozott egész éven át, a munkásoknak napi 8 órás munkaidejük volt. Az üzemben termelt évi 246 683 pengő érték mindössze 11,8%-a a megye villanyenergia termelési értékének, ami nem meglepő, hiszen Komló villanyenergia termelő telepe és Pécs város villanytelepe mellett ez az üzem valóban eltörpült.

49 A Baranya megyei címtár szerint Mohácson 1937-ben 8 villanyszerelő dolgozott és 2 cég is foglalkozott elektromos ipari cikkek eladásával (Rádióház) és javításával.

50 A kő-, föld-, agyagiparon belül a téglaipar hamarosan kiheverte a világválság okozta súlyos csapást. 1935-ben már öt téglagyárat találunk Mohácson, amelyeknek gyári jelleget a körkemence használata adott. Egy üzem működött még Villánykövesden, amelynek központja azonban Mohácson volt.

51 — E gyárak közül négy: Schmidt, Schneider, Roheim és Rosenthal üzeme szerepel az 1942. évi gyáripari jegyzékben; az utolsó 1882. évi alapítással mint Első Mohácsi Gőztégla- és Cserépgyár. A mohácsi téglagyárak közül ennek volt a legmagasabb álló- és forgótőkéje. Megtaláljuk e listán a Mohácsi Takarékpénztár Rt. villánykövesdi téglagyárát is 1894. évi alapítással. Minthogy ez nem mohácsi üzem, az alábbiakban számításainkban nem szerepeltetjük. A négy említett téglagyárban az alkalmazott munkások összlétszáma 1942-ben 170-261 között mozgott, a Rosenthal üzem egy 180 lóerős erőgépet, Roheim pedig egy 1,2 lóerős villanymotort használt. A másik két gyárban nem volt sem erőgép, sem villanymotor. A négy gyár által termelt érték összege kereken 607 000 pengő