Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

ezek közül is az egyik gabonakereskedés. Ipari nagyvállalat csupán egy harminc főt foglalkoztató téglagyár, egy 32 alkalmazottal működő gőzmalom és a 42 fővel dolgozó papírgyár volt.

32 A város iparszerkezetéről egy 1925-ben, az egyes kézműipari szakmában tanult mesterek számát feltüntető munkából szerezhetünk képet.

33 IV. Táblázat Mohács kisiparának szerkezete 1925-ben Iparág Mesterek száma %-a Vas- és fémipar 50 10,1 Gépipar 6 1.2 Villanyipar 5 1,0 Kő-, föld-, stb. ipar 13 2,6 Faipar 49 9,9 Bőripar 17 3,4 Fonó-, szövőipar 13 2,6 Építőipar 51 10,3 Ruházatiipar 110 22,2 Élelmiszeripar 64 12,8 Szolgáltatóipar 95 19,1 Papíripar 4 0.8 Vegyiipar 7 1,4 Nyomdaipar 4 0,8 Egyéb 9 1,8 összesen : 497 100,0 A fenti táblázatban feltüntetett iparszerkezet egybevetése az 1900. és 1910. évvel, nem ad reális képet, mert hiszen ezek az 1925. évi adatok csupán a kisvállalatokra, illetve a kézműves mesterekre vonatkoznak. így is feltűnik azonban a vas- és fémipar viszonylagos magas aránya: lakatosok, kovácsok változatlanul fontos szerepet játszanak a gazdasági életben. A ruházati ipar számban és arányban visszaesett, a szolgáltató ipar viszonylagos nagy aránya viszont urbanizációs folyamatot jelez. S ezt már a jogi státus is jelzi: 1924-től rendezett tanácsú város Mohács, s a gazdasági és társadalmi folyamatokat híven tükröző számok tanúsága szerint belső struktúrájában, társadalmi felépítésében is megszűnt már község, falu, elsődlegesen mezőgazdasági jellegű település lenni. Az 1929-től kibontakozó világválság Mohácsot sem hagyta érintetlenül. Az 1930. évi népszámlálás adataiból — közvetve — már ez is kiolvasható. Ez évben 17 369 lakosa volt az 1929 óta megyei várossá előlépett Mohácsnak. Ebből a számból 1787 volt az iparral foglalkozó kereső lakos, akik eltartottjai 1940-en voltak. Az iparból élők aránya tehát 21,5%, vagyis 10 év alatt a lakosságon belüli arányuk ismét csökkent. Az ipari keresők túlnyomó többsége „tulajdonképpeni ipar"-ral foglalkozott, csupán 13 házi, és 9 vándoriparost tüntet fel a statisztika. A számok szépen mutatják, hogy a válság súlyosabban érintette az önállókat, mint a „segédszemélyzetet". Amíg az iparon belüli önállók aránya 10 év alatt 41%-ról 31,1%-ra csökkent, addig az alkalmazottaké 68,9%-ra nőtt! S ez az eltolódás nemcsak arányban, de numerikusan is kimutatható. Abszolút számban: a 718 önálló iparos száma 1930bn 548-ra esett, viszont az alkalmazottak száma e 10 év alatt 1035-ről 1217-re nőtt! (Bár még mindig nem érte el az 1910. évi 1335-öt.) A vállalatok száma egyértelműen csökkent az eltelt 10 esztendő alatt: 779-ről