Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)
615-re. Látható, hogy Mohácson a gazdasági válság elsősorban a kisebb vállalatokat érintette, mert míg a segéd nélkül dolgozó üzemek száma Vs-dal csökkent (493-ról 329-re), 1—20 segéddel dolgozó kategória gyakorlatilag nem változott (számuk 283-ról 281-re csökkent mindössze), a 20-nál több munkást foglalkoztató ipari ,,nagyvállalatok" száma pedig 3-ról 5-re növekedett. 3 '' 1 Melyek voltak ez utóbbiak? Az 1920-ban még 30 munkást foglalkoztató téglagyár most 44 alkalmazottat tartott, a papírdobozgyár dolgozóinak száma viszont 42-ről 26-ra csökkent. Az 1920-ban a nagyvállalatok sorából - feltehetően üzemszünete miatt — kimaradt selyemgyár 107 munkást foglalkoztatott 1930-ban. Kimaradt viszont a nagyvállalatok sorából 1930-ban a gőzmalom, viszont új vállalatként szerepelt (42 fővel) egy bőrgyár és (27 munkással) egy kendergyár. („Kender- és lenkikészítés" cím alatt.) 35 S mi van e számok mögött? A dobozgyár átmeneti nehézségei ellenére, amelyeket nagyrészt külföldi piacainak elvesztése okozott, tovább működött, de már 1935-ben Pécsett találjuk. Ez az utóbb 80 főt foglalkoztató üzem mindvégig megtartotta nevét: Mohácsi Dobozgyár Rt. maradt Pécsett is. A Rosenthal téglagyár, amely 1922-ben történt cégbejegyzés szerint kibővítette üzletkörét, 36 — átvészelte a súlyos válságot, amely az 1878 óta fentálló Schmidt téglagyárat hat évi üzemszünetre kényszerítette. Ez a gyár csak 1934-ben indította meg újra üzemét, 30 alkalmazottal termelve évi 2 millió téglát és cserepet. 37 A selyemgyár új néven: Mohácsi Selyemipari rt. cégként termelt 1922-től, szöve1. 2. 1. ábra. Az ipari népesség arányai.
