Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

kívánt területet és a kölcsönt, akkor Baján vagy Verbácon fog a gyár fölépülni, mert ennek a két helynek a képviselete minden követ megmozgat és minden áldozatra kész, csakhogy a selyemfonó gyárt ők kapják meg. Városunk képviselőtestületének bölcsességétől függ tehát vájjon mások fogják-e tőlünk elkaparintani ezt a nekünk ölünkbe tett fontos közgazdasági intézményt."

18 A felszerelési és berendezési költségre kellett a kölcsönt felvenniük. Két bank: a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jelentkezett. A községre nézve a kedvezőbb ajánlatot a Pesti Hazai Első Takrékpénztár kínált, így tőlük vette fel Mohács a selyemfonógyár céljára a 120 000 K kölcsönt 50 éves törlesztésre, évi 4,89% törlesztési hányad mellett, a 6 1 '//' (1 árfolyammal számított záloglevelekben.

10 Az 1904. szeptember 6-i nagyközségi képviselőtestületi közgyűlésen fogadták el 28 szavazattal 1 ellenszavazattal és egy tartózkodással, a kölcsön felvételét. A képviselőtestület 53 képviselőjéből 40 jelent meg azon az 1904 januári közgyűlésen, amelyen névlegesen eldöntötték a selyemgyár építésének ügyét. 36—3 ellenében 1 tartózkodással megszavazták a sóházi telek átadását selyemgyár részére. A Mohács 1904. január 31-i száma így reagál a szavazásra: „Három gyászvitéz akadt akinek nem kell a selyemfonó-gyár. No persze mit törődnek ezek a város haladásával, közgazdasági fejlődésével és mit törődnek szegényebb polgártársaik kereseti viszonyainak javításával. Ez mind ismeretlen fogalom előttük és csak azt bizonyítja, hogy az illetők nem valók a képviselő testületbe." „A képviselőtestület az úgy nevezett sóházi telkekből (az Erzsébet-tértől délre eső részt,) 1692 -öl nagyságú területet átenged a földművelésügyi kormánynak elsőrendű selyemfonógyár céljaira."0 Hamarosan kiderült azonban, hogy az Erzsébet-térből is kellene 3 méter terület. Először nem akarta a tanács ezt megszavazni, azzal az indokkal, hogy a hajóállomáshoz vezető kocsiforgalmat akadályozná ez és „durva szépséghiba esnék a városnak ezen a részén." Végül „nehogy a selyemfonoda ügyének létesülése veszélyeztessék belenyugodott a 3 méter átengedésébe."

21 Lassan minden akadály elhárult a gyár építésének megindítása elől. A helyi sajtó is örömmel üdvözölte az építkezés elhatározásának tényét és az aktívabb selyemgubó tenyésztésre igyekezett irányítani a nagyközség figyelmét. (Mohács ugyanis általában a selyemgubó tenyésztésben a megyében 4—5. helyen állott.) „Mi feltétlen örülnénk a kivívott eredménynek és velünk együtt mindenki aki meggondolja, hogy a gyárban 350—400 szegény ember nyerend állandó keresetet, ami jelentékenyen hozzáfog járuini városunk forgalmának emelkedéséhez és fokozni fogja városunk fejlődését is. Mi a mohácsi selyemfonó-gyárnak nagyon szép jövőt jósolunk, amire feljogosít bennünket már létező ilyennemű gyáraink és általában selyemiparunknak újabban tapasztalható rohamos fejlődése. ... Az összes jelek azt mutatják, hogy selyemtenyésztésünk és selyemiparunk a legjobb úton halad és további fejlődés iránt sikerült megnyernünk Franciaország, Svájc és Olaszország bizalmát. Ezt bizonyítja az is, hogy 1898 óta a magyar selymet Hivatalosan jegyzik a lyoni selyemtőzsdén s ezzel megállapították a magyar selyem teljes egyenlő jogát a világ legjobb selymével . . . Selyemtenyésztésünk és selyemiparunk kellő virágzása mellett sok milliócska maradhat bent az országban, ami közgazdasági és általános vagyonosodási szempontból semmi esetre sem megvetendő körülmény. Hisszük és reméljük, hogy selyemfonodánk létesültével városunkban és vidéken a selyemtenyésztéssel foglalkozók száma is növekedni fog. Az egész dolog nem sok fáradsággal jár, könnyen elvégezhe-