Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

azután Bezerédj Pál vezetésével az 1880. március 2-án alakult Országos Selyem tenyésztési Felügyelőség. Bezerédj óriási szervező munkához kezdett, nem is ered­ménytelenül. Megindította a közterületeknek eperfákkal való beültetését, eperfa­iskolákat létesített, eperfacsemetéket nevelt és küldött az ország minden területére. A cél érdekében megalakította a járási faiskolafelügyelői intézményt. Az egészsé­ges selyempete biztosítására Szekszárdon országos petevizsgáló állomást létesített. Az országot selyemtenyésztési felügyelőségi területekre osztotta. Minden község­ben helyi megbízottat alkalmazott, aki a petéket kiküldte és a hernyókat a selyem­tenyésztőknek díjmentesen átadta. Az ország különböző vidékein a legmodernebb berendezésű selyemfonodákat létesített, melyekből egyet, a Tolnai selyemfonodát, állami kezelésben tartott, a többit olasz, angol, francia és osztrák cégnek adta bér­be. Bezerédj az ország gubótermelését két és félezer kilogrammról negyedszázad alatt évi kétmillió kilogrammra emelte, úgyhogy 1905 évben Magyarország selyem­tenyésztése Olasz- és Franciaország után már a harmadik helyet foglalta el Euró­pában. 0 Bezerédj célja az új iparág, a selyemipar meghonosítása volt, mégpedig úgy, hogy a nyersanyagot hazai anyagból biztosítsa, ezért szorgalmazta az eperfaállo­mány növelését. Az 1900-as évek elejére már majdnem két és félmillió eperfa és közel hatszáz­ezer méter eperfasövény volt közterületeinken. Egyre több fiatal eperfa vált alkal­massá gubótermelésre, így a pancsovai és újvidéki fonodák az 1890-es években már csak egy részét tudták feldolgozni. Üj fonodákat kellett létesíteni. A harmadik fo­nodát Tolnán 1898-ban építették fel, majd gyors egymásutánban a többieket: 1900­ban Győr, 190'1-ben Komárom, 1904-ben Lúgos, 1905-ben Mohács, 1907-ben Török­kanizsa és 1908-ban Békéscsaba kapott selyemfonót. Egy-egy fonoda építése és be­rendezése átlagban 400 000 koronába került. A fonodákat a legmodernebb tech­nikai eszközökkel, gépekkel rendezték be, így a versenyképességüket biztosították, hamarosan a különböző eprópai ipari kiállításokon nagy elismerésben részesültek a magyar selyemipar termékei. II. A mohács/ selyemgyár alapításának körülményei Mohács a tárgyalt korszakban az osztrák—magyar monarchiára annyira jellemző kisvárosok életét élte. Jól tükrözik ezt az állapotot az újságokban időnként megje­lenő cikkek, amelyek Mohács polgárainak elképzeléseit, terveit, meg nem valósult álmail írták le. Egyik ilyen cikkben vázolják a selyemgyár felépítésének lehetőségét. ,,Általánosan ismeretes, hogy vidéki városaink anyagi terhek alatt sínylődnek. Régi baj ez, mely az utóbbi évek gazdasági pangása következtében, most még inkább érezhető, mint bármikor ezelőtt . . . Az állami alkotásoknál kormányaink a legtöbb esetben nem a célszerűséget és méltá­nyosságot, hanem személyi és helyi érdekeket tekintettek, aminek természetes folyománya lett, hogy egyes jelentéktelen városaink az indokolatlan állami kedvezések révén sok min­dent kaptak, amire szükségük sem volt, sőt nem is kérték, míg más városaink előnyös for­galmi helyzetük és gazdasági jelentőségük dacára a mostoha elbánás és rövidlátó mellőzés folytán az anyagi tönk szélére jutottak és így a körülöttük elterülő vidék fellendítésére sem hathattak közre . . . Az állami támogatás kieszközlése érdekében erősen versenyeznek városaink, amin nem ií csodálkozhatunk, hiszen csakis ily támogatás révén segíthetnek magukon tengődő városaink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom