Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

Adatok a mohácsi selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig 1905-1923 B. HORVÁTH CSILLA I. A selyemtenyésztés és selyemgyártás kezdetei Baranyában Első adataink a Baranya megyei selyemtenyésztésről 1680 körüliek. Pellérden és környékén az Olaszországból bevándorolt Passardi János Péter eperfákat ültetett, mégpedig olyan nagy mennyiségben, hogy a gubótermelés nagysága lehetővé tette Passardinak selyemfonoda és szövődé létesítését. Itt jó minőségű damasztot és brokátot készítettek. Állítólag III. Károly spanyol királlyá koronázásához is ő szállította a palástot. I. Józseftől 1708-ban az „aranyosi" előnevet kapta. Halála után fiai a nagy örökség birtokában, nem vitték tovább a virágzó üzemet.

1 A következő kísérlet a baranyai selyemtenyésztésben az 1810-es években zajlott le. Ebben az időben országos fellendülésnek indul ismét a selyemtenyésztés. Vidéken is megkezdték a selyemgubó feldolgozását. Pécsett a Horvátországból ideköltözött Sparer Bálint selyemfonodát és szövődét hozott létre. Az üzem 1810-12 között működött. 500 orsóval és 3 szövőszékkel dolgoztak. A gyárban az akkoriban igen kedvelt tafota és levantin szöveteket állították elő. A szövetek festésére Bécsből selyemfestőt hozatott Sparer a többi munkát helybeli betanított lányok végezték.E két rövid életű kísérlet után hosszú szünet állott be Baranya selyemfeldolgozó iparában. A közbeeső időben inkább a selyemgubó tenyésztésre, illetve a szederfák nagyobb arányú ültetésére tettek erőfeszítéseket. A vármegyék intézkedéseket tettek a gubótermelés emelésére, (gy például Baranya, Tolna és még néhány megye felmentette a közmunka alól azokat a háztulajdonosokat, akik szobát engedtek át a selyemtenyésztés céljára. Ezenkívül az iskolásoknak is nagyobb mennyiségű eperfát kellett ültetni minden évben közterületekre, rendszerint az utak mentén. Ennek ellenére nem sikerült annyi eperfát ültetni, amennyi jelentősen növelte volna a gubótermelést s az ezzel összefüggő selyemipart.

3 A fellendülés országszerte 1872-től kezdődött meg a selyemtenyésztésben, amikor is a kormány elhatározta, hogy az eddig a megyék gondjaira bízott selyemtenyésztést kezébe veszi, és a szekszárdi megyei selyemtenyésztési intézetet államosítja. Szlávy József földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter idevonatkozó leiratában a következőket írta: „Azon meggyőződésben, hogy a selyemtenyésztésnek országszerte leendő emelése és előmozdítása az adott körülmények között legcélszerűbben egy oly országos központi intézet által lenne eszközölhető, mely hivatva volna a selyemipar és a selyemtermelők érdekeivel közvetlenül foglalkozni s úgy egészséges selymérmagok kellő mennyiségbeni előállításáról, mint szintén a termeit gubók beváltása vagy kellő értékesítéséről gondoskodni: egy ily intézet felállítására tekintettel Tolna megye s a szomszédos Baranya, Somogy és Bács megyéknek a selyemtermelésre kedvező viszonyaira, — legalkalmasabb pontnak vélnénk Szekszárd városát, mely már különben is tekintélyesebb termelésnek központja s ezenkívül ott már meg vannak a megye közönségének tulajdonához tartozó s e célra alkalmazható filanda helyiségek."

4 Tolna megye el is fogadta ezt az országos megbízatást. Szekszárdon működött