Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében
dós következtében a széna veszendőbe ment, nem szabadították fel a réteket Szt Ivánkor, hanem csak sarjú kaszálás után vagy még akkor sem. A rétek nagyobb része a Szigetben (Alsó Zátony, Farkas Gyűlés, Kanda), kisebb hányada a városi oldalon feküdt. (Bék, Jenyei, Lajmiri rét.) Természetesen nemcsak a város, hanem a jobbágyok is rendelkeztek terjedelmes rétekkel. Ezek pontos mennyiségét urbárium hiányában nem ismerjük. A különböző összeírások, pl. dicalis conscriptio is inkább csak feltételezett, bevallott menynyiséget jelöl, mint valóságosat. így az 1843/44. évi 5710 hold szántó mellett 765 hold rétet tüntet fel. Az a körülmény azonban, hogy a tervezett legelőelkülönözés kezdetén a városiak nem elégedtek meg az uradalom által felajánlott 30 kaszás réttel, arra enged következtetni, hogy tulajdonuk 765 holdnál nagyobb volt. A bizonytalanságot más összeírások sem szüntetik meg. A szántóföld mennyiségének ismeretében összehasonlításul közöljük néhány összeírás adatait, amiket minden esetben alsó határul kell tekintenünk. A tényleges terület ennél csak több lehetett. 20 1828. 1831/32. 1838/39. 1839/40. 1840/41. 1176 2 /,, 3075 677 3315V 2 3275 kaszás rét 5305 5930V/, 5930 56387 4 5747 hold szántó (Az 1828-as összeírás pozsonyi mérőben jelöli ugyan meg a réteket, de ez gyakorlatilag egy kaszással, vagyis 800 négyszögöllel egyenlő.) A városi rétek nagyságára a rajtuk termett széna mennyiségéből a kevés adat miatt csak hozzávetőlegesen következtethetünk. Nem tudjuk, hogy az adott esztendőben jó vagy gyenge volt-e a szénatermés. A tanács rétjeit harmadában, felében vagy saját erejével kaszáltatta, s a termett szénát vagy a városházi, vagy a Szigeten lévő városi pajtába hordták. 1844-ben a Bék rét 134 boglya, a Jenyei 60, az Alsó Zátony 334, a Farkas Gyűlés 276 kocsi szénát adott. 21 Pontos rétfelmérések 1857-ig nem voltak. Miként a legelőket, a réteket is gondosan óvták. A zöldár levonulása után egy ideig a szigeti réteket akárcsak a legelőket tilossá tették. ,,. . . akiknek marhái vagy lovai a Szigetben a kaszálló réteken tapasztaltatnak, azoknak tulajdonosai nemcsak hogy minden darabért 2 ft, hanem még testi büntetéssel is az erőszakosok meg lesznek büntetve" — határozta el a hatvanasok tanácsa. A városi rétek tisztítása napszámban vagy részért történt, s ha a helybeliek nem vállalták, más községbelieknek adták. Arra viszont ügyelt a tanács, hogy „Semmi esetre a Bátskaiak a mohácsi szigetben elől forduló munkákra ne fogadtassanak." Nehogy ezáltal a szokásjog alapján mohácsi területekre tulajdonjogot formáljanak. A város teljes határa püspöki birtok ugyan, de az 1747-es királyi resolutio csak 60 kaszás rétet engedélyezett az uraságnak a Szigetben, a többi városi, ill. jobbágyi birtok maradt. Mint a szántók esetében, a réteknél is érvényesült azok szabad vétele, eladása.
