Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében

pécsi püspökhöz benyújtott örökváltság tervezetükben sem említik, azt gondosan megkerülik, s az uradalom oldaláról tesznek ajánlatot: „Legeltetése az Uradalomnak a várossal közös lévén, . . . felvétetik az Uradalom által eddigelé gyakorlott marhatartás folytába áltáljában 240 darab marha, ennek évenkénti fűbére általjános bevett szokás szerint tészen évenként darabjától 1 pftot. . ." stb. Tehát: nem azt közlik, hogy nekünk ennyi és ennyi hold legelőnk van, amiért ennyi vagy annyi megváltási összeget szánunk, hanem: az uradalomnak ennyi van, mi ezért ennyivel elégítjük ki! Legelőiket a mohácsiak féltve őrizték, gondosan óvták. ,,. . . nem ellenezhetik, sőt önként megesmérik a városiak, hogy a külső legelőnek használata a Földes Uradalommal közös légyen, reménylik is bizonyosan, hogy azt mindenkori szaporítás által elszoríttatni nem engedi: azon panaszokat mégis már mostanság el nem hallgathatják, hogy minden a jó renddel összeférhető szokásnak ellenére, az Uradalomnak számos sertvései és szarvasmarhák a lovak legelőjére bocsájtattván, azt feltúrások által annyira megrontják, hogy fű termésre, és így a lovak és szarvasmarhák legelésére éppen alkalmatlanná teszik..." Ezért kérték a püspököt, hogy hathatós intézkedéseket foganatosítson a legelők védelmére. Javasolták, hogy az ún. külső legelőt jelöljék ki: meddig szabad, meddig tilos mind az uraságnak, mind a városnak, hogy a Duna áradása következtében a Szigetből kiszorult jószágot el tudják helyezni, az ott elegendő s jó füvet találjon. Bár éppen az uradalom birkái és sertései járták főként e legelőt, a javaslatot az uradalmi tiszttartó sem ellenezte, csak azt kérte, hogy az uraság jussa ne csorbuljon s áradáskor az uraság marhái is szabadon legelhessék, ha kiszorulnak a Szigetből.

17 Kívülállók csak a legritkábban használhatták a város legelőit. Egyes gazdák megfelelő ellenszolgáltatás fejében megpróbáltak ugyan magukénak feltüntetni más helységbeliek jószágát, de ha kitudódott, súlyos bírságolással járt.

18 Legelő árendálása is csak kivételes esetben történt, s a legkisebb visszaélés vagy a Duna áradása esetén a jószágot a határból kiparancsolták. A fentiekből már kiviláglott, hogy a legelőket leginkább a sertésektől és juhoktól óvták. Számos intézkedést is foganatosítottak e vonatkozásban. így pl. a gyerekeket a disznók őrzésétől eltiltották. A gyapjú konjunktúra nyomására az ellenszenv ellenére a magisztrátus engedni kénytelen, de a legelők óvásáról nem mond le. ,,. . . tapasztaltatván egyéberánt, hogy sokan máris külső helységekből számos birkákat a tulajdonosság terve alatt a legelőre fogadják — minden alattomos csalfaságnak eltávoztatására közönségesen rendeltetett, hogy: 1. két lántzra csak egy birkát szabad kinek kinek tartani . . ."

19 Áradás után a szigeti legelők egy ideig tilosak voltak. Aki a tilalmat megszegte s marháit a szigeti legelőre hajtotta, büntetést fizetett. III. Rétek Gazdasági jelentőségük szintúgy kiemelkedik, mint a legelőké. A Regnicoláris Conscriptióban feltüntetett 1176 2/4 pmnyi kaszáló területe 3. osztályú volt, vagyis olyan, amelyen nem kaszálnak sarjút. E megállapítás a rét minőségét illetően ne tévesszen meg bennünket! Nem azért nem kaszáltak, mert nem lehetett volna, hanem mert azokat az első kaszálás után legelőként használták. Ha azonban az ára-