Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

Az uradalom és a mezőváros Mohács mezőváros és a püspöki uradalom között hosszas viták után 1747. április 13-án született meg az úrbéri viszonyt tisztázó királyi leirat. Ez a mezőváros részleges sikerét jelentette a földesúr ellenében. Biztosították a szolgáltatások megváltását, mégpedig Pécs várossal azonos arányban. Ennek szokás szerint hosszú vita volt az előzménye. A püspök ezt az összeget kezdetben 1500 Forintban állapította meg, majd 900 Ft-ra szállította le, s végül a mohácsiak akaratának engedve 500 Ft lett. Ezt az összeget is két részletben fizethették be: felét szent György napkor, a a másik felét szent Mihály napkor. A megváltási összeg nem érintette az uradalom dézsmálási jogát. A királyi leirat értelmében tizedet és minden dézsma alá eső terménybői kilencedet kellett adni. A leirat szabályozta a kocsmáitatás és húsvágás jogát is. Az italmérési jog szent Mihály naptól szent György napig, a húsvágási jog pedig egész évben a várost illette. A vásártartást évi 3 napban állapították meg. A királyi resolutio a város belső igazgatását is szabályozta. A büntetéseket 6 forintig a város kezében hagyta.

102 A bírójelölés és megerősítés a földesúré, a választás a mezővárosé volt. Igen fontos kérdésben döntött a 7. és 8. pont, mindkettő a város gazdasági életét érintette. Az uradalomnak gondoskodnia kellett arról, hogy a földeket, réteket és más javakat, valamint az uradalmi terheket igazságosan osszák el. A város erejének megnövekedését bizonyítja a 8. pont. A szigeti terület használata a mohácsiaknak maradt meg. Ennél a kérdésnél az uradalom jelentős meghátrálásra kényszerült. Mindössze azt érte el, hogy a szigeten 60 kaszás rétet kapott. Gyakorlatilag az 1747. évi resolutióval a város kezdett kicsúszni a püspök kezéből. Még a telkek elosztásába sem tudott ezután az uradalom beleszólni. A 7. pont ugyan kimondta, hogy az uradalom köteles annak igazságossága fölött őrködni, a jobbágyok ezt maguk végezték el.

103 Visszavonulásra kényszerült az uradalom akkor is, amikor beleegyezett a robot megváltásába. Ugyanakkor azonban egyre fokozottabb mértékben volt szüksége a robotmunkára. Majorsági központja Mohácson volt, s éppen itt vesztette el a robotoltatott jobbágyait. A mohácsi majorsági központban voltak az intézői és a tiszti lakások, a magtárak, szérűskertek. A határban azonban viszonylag kevés terület maradt a püspök kezén. A földesúr megkapta az országút melletti kocsmában az egész évi italmérési jogot. Jogaihoz tartozott még a vadászat, a halászat, madarászás, makkoltatás és juhászat. Az uradalom majorsági gazdaságához hiányzó munkaerőt telepítésekkel igyekezett pótolni. Német zselléreket telepített le Lánycsókra és Mohácsra. Csakhogy ezzel sem tudott célt érni, mivel a lánycsókiakkal kénytelen volt robotmegváltási szerződést kötni,

104 ugyancsak a mohácsiaknak is kedvezményeket adni. Az 1747-ben kötött béke nem bizonyult tartósnak. Az uradalom a mohácsiakba állandóan belekötött, jogtalanságot jogtalanságra halmozott. Felbiztatta a kölkedieket, hogy mohácsi területeket foglaljanak el. Ebből természetesen hosszas per kerekedett, aminek során kénytelenek újra megállapítani, a Mohács, Kölked és Sátorhely közti határt.

105 A németek telepítéséről már volt szó. A városiak erősen sérelmezték ezt, mivel a közlegelőt foglalták le részükre és kivonták őket a város terheiből is. A püspöki intézők biztatására éveken keresztül valóságos harc folyt a báriak, a somberekiek és a mohácsiak között.

106 A báriak szőlőket telepítettek, amiket a mohácsiak kivágtak. A városi tanács minden tizedből 25 embert vezényelt ki a