Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

Hogy a mezőgazdasági árak így elmaradtak az ipari árakkal szemben, ezt sokan a mezőgazdák szervezetlenségének tulajdonították. A szervezetlenség miatt nem tud a gazdák nagy tömege nagyobb erkölcsi nyomást kifejteni a jól szervezett ipari és kereskedelmi kartellek túlkapásaival szemben. Azt javasolták, hogy a mezőgazdaság intézményesen védje magát, szervezzen kényszertársulásokat egyes mezőgazdasági ágak szerint. Például hozták fel az 1931. évi XIX. tc. alapján szervezett cukorrépatermelők szövetségének megalakítását. Mások javasolták a gazdaszervezettség helyreállítását a gazdakörök megszervezésével, valamint a gazdaközönség önsegélyezésének a megvalósítását. A gazdaköröknek politikai súlyt is szántak, akik felszólítsák a megye minden egyes országgyűlési képviselőjét és felsőházi tagját, hogy ne csak szórványos felszólalásokkal támogassák a mezőgazdaság ügyét, hanem egymásközt összefogva együtt járjanak el a kormánynál. Voltak olyanok, akik az ipari és kereskedelmi kartellek árdiktatúráját egységes gazdafronttal, vagy gazdakartellel akarták letörni. Maga Purgly Emil földművelésügyi miniszter egyik beszédében arra hívta fel a gazdákat, hogy az ipari kartellek ellen kartellbe kell lépni a mezőgazdaságnak is, mert ha így állnak ki a mezőgazdák az ipari kartellek kívánságaival szemben azok engedményeket fognak tenni. Mások arra tettek kísérletet, hogy a kartellek ellen beszerzési szövetkezetet hozzanak létre, amely a gazdaságok ipari szükségleteinek a beszerzésével foglalkozik. Állítsák össze a gazdaságok, hogy milyen iparcikkre van szükségük és lehetőleg első kéz vásároljon első kéztől, kikapcsolva a lánckereskedelmet. A kormány, hogy megakadályozza az iparcikkek árának indokolatlan emelését, megbízta a kereskedelemügyi minisztert egy az iparcikkek árnívóját ellenőrző szakbizottság létrehozásával. Intézményes és sürgős intézkedésekre azért volt szükség, mert csak az agrárolló szűkítésével lehetett a gazdasági helyzet javulására számítani. A Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület annak a megállapításának adott kifejezést, hogy a magyar mezőgazdaságot csak biztos és jó export-lehetőségekkel lehet kivezetni a válságból. Mezőgazdasági hitelt is ahhoz mérten kell a bankoknak folyósítani, hogy az egyes termelési produktumok iránt külföldön milyen nagy a kereslet. Az Export Intézetnek nemcsak a nyugati államokban kell piacok után kutatni, hanem a Balkánon is. Tervszerűvé kell tenni mind a hazai, mind a külföldi piacokra való szállítást. Svájcból pl. meg kell szüntetnünk tenyészállatimportunkat, amíg nem engedi be hízóállatexportunkat.

rj Manninger Adolf a bólyi uradalom jószágkormányzója, aki szarvasmarhavásárlás ügyében járt kint, hozta Svájcból azt a hírt, hogy Svájc kifogást emelt egy 600 vagonos Tisza vidéki magyar búzaszállítmánnyal szemben, azt állítva, hogy egyenlőtlen minőségű, kevés a sikértartalma és üszkös. A búza Svájcba való exportálását a Futúra R. T. végezte. Manninger értesülése nyomán a Baranya megyei gazdasági felügyelőség hívta fel erre a földművelődésügyi minisztérium figyelmét. A magyar búzát ugyanis a svájci kormány a belföldi lisztek megjavítására akarta felhasználni, de csak takarmánybúzaként, vagy legfeljebb hazai búzaként tudták továbbítani, annak alacsony sikértartalma miatt. Azért sem akartak a továbbiakban a svájciak magyar búzát vásárolni, mert nem volt egységes, egyfajtájú. Ezzel kapcsolatban a megyei gazdasági felügyelőség kifejtette véleményét, hogy a búzanemesítésnél az egységes fajta kitenyésztése a legfőbb szempont. Ugyanerről Manninger Adolf bólyi jószágigazgató cikket is írt. Szerinte is az átlag búza, amit exportált az ország, meg se közelítette a korábbi világhírű magyar búzát. Ugyanis az első világháború alatt, mivel nagy volt a búzafogyasztás, a többtermelés jelszava alatt a jó magyar búzát nyugateurópai puha búzákkal keresztezték. Ezek később érők, sikértartalmuk kevesebb és csak jó időjárás esetén hoztak kat. holdanként 1—2 mázsával több termést, mint a régi magyar búza. A magyar búza így vesztette el előkelő helyét a világpiacon, a háború alatti nagy szükség idején senki sem törődött a búza minőségével, miután azonban az Ínséges évek elmúltak és felszaporodtak a