Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

jegy másik része, maga a gabonalevél pedig végigkísérte az eladott gabona egész útját a belkereskedelemben. A termelőnek a 3 P értékű bolettaszelvényeket össze kellett gyűjteni és ezt saját adófizetésre használhatta fel. A termelő gazdán kívül gabonajegy szempontjából termelőnek tekintették a mezőgazdasági cselédeket és munkásokat, akiknek a gazda munkájuk után gabonát szolgáltatott ki, vagy azokat a falusi tanítókat, lelkészeket és egyéb községi, vagy egyházi alkalmazottakat, akik javadalmazás címen természetben gabonát kaptak. Az ilyen foglalkozásúaknak a munkabér címen kiszolgáltatott gabona után nem kellett bolettát adni a gazdáknak. Ha azonban a mezőgazdasági munkás, tanító, lelkész, vagy egyéb gabonával fizetett alkalmazott el akarta adni a munkabér fejében kapott gabonát, akkor a vevő már köteles volt a kifizetett áron felül mázsánként a 3 P-s bolettaszelvényt az eladónak kiszolgáltatni, sőt a vevőtől az eladónak ezt meg is kellett követelnie. Csupán olyan búzának és rozsnak az eladása történhetett meg gabonajegy nélkül, amelyet a gazdák egymás között mezőgazdasági, vagy háztartási célra értékesítettek. Minden más kereskedelmi forgalmú kenyérgabonára azonban ki kellett váltani a gabonajegyet. Sőt ha a termelő saját őrlésű lisztet, vagy korpát adott el, ez az eladás is csak gabonajegygyei történhetett meg. Alig lépett életbe a gabonajegyrendszer, a termelők máris különféle panaszokat emeltek a gabonakereskedők ellen. A leggyakoribb panasz az volt, hogy a vevők nem a kialkudott áron felül adták a bolettát a termelőnek, hanem beleszámították a vételárba. Sőt már a tőzsdén is ennek megfelelően alakultak az árak, vagyis a boletta bevezetése a kenyérgabona árak további eséséhez vezetett. Amíg ugyanis a boletta bevezetése előtt 23 P-vel jegyezték a búza mázsáját, utána a búza ára 19 P-re esett. így a kormányzatnak az az elgondolása, hogy a boletlával nyújtott felárral segít a termelők katasztrofális helyzetén, nem sikerült, mert a kereskedői spekuláció a boletta folytán a termelőnek szánt jövedelemtöbbletet leütötte a gabona forgalmi árából, s a maga hasznára fordította. Voltak olyan helységek, ahol a gabonaügynökök kisebb értékű bolettát adtak át a termelőnek, mint amit a jogszabályok megállapítottak. Máshol olyan hírt terjesztettek, hogy a bolettarendszer csak arra szolgál, hogy megtudják, ki mennyi gabonát adott el, hogy az eladott gabonamennyiség után újabb adóval terhelhessék meg a termelőket. Ezért arra ösztönözték őket, hogy a bolettát el ne fogadják, még ha a vevő kínálja is. A baranyai és pécsi gabonakereskedők azzal is indokolták a gabona árának leszorítását, hpgy nekik a Budapestre való szállítás mázsánként kb. 2.30 P-be kerül, ezért Baranyában ennyivel alacsonyabb árat fizettek a kenyérgabonáért, a tőzsdei ár helyett.'

6 Még nehezebb volt a szállítás a vasúti szárnyvonalakon. Olyan sok panasz merült fel mindjárt kezdetben a bolettával való visszaélésekkel kapcsolatban, hogy a panaszokkal a minisztertanácsnak foglalkozni kellett. A minisztertanács határozatot hozott, hogy a gabonajegyrendszerrel kapcsolatos zavarok kiküszöbölésére hathatós intézkedéseket tesz. Már az 1930. évi XXII. tc. leszögezte, hogy a pénzügyminiszter a közgazdasági, földművelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve az 1931. évtől kezdve minden év június 25-ig kiadott rendelettel július 1-én kezdődő hatállyal egy-egy évre állapítja meg a gabonajegy árát. Most hogy némi tapasztalatot szereztek már a boletta bevezetése óta, a kormánynak is és az Országos Mezőgazdasági Kamarának is az volt a véleménye, hogy a boletta árát fel kell emelni. Sőt a Kamara még azt is követelte, hogy először meg kell valósítani az ipari és mezőgazdasági termelés egyensúlyát, a hitelvisszaélések megakadályozására létre kell hozni az uzsoratörvényt, s meg kell rendszabályozni a kartelleket. A boletta forgalom minél zavartalanabb lebonyolítására a pénzügyminiszter hivatalosan kiadta ,,A gabonajegy kiskátéja" című füzetét.