Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

gyártás igen kifizetődő mezőgazdasági ipari üzemág, de — a cukoriparhoz hasonlóan — a keményítőgyártásnál is a gyárak kartellje tudja csak biztosítani, hogy verseny nélkül magas áron lehessen a keményítőt értékesíteni. Ha egy új keményítőgyár létesül, azt a kartell mindjárt magábaolvasztja, vagy megvásárolja és legtöbbször üzemen kívül helyezi, hogy a versenyt kiküszöbölje. így a keményítőgyár létrehozása sem sikerült. Pedig kapacitását napi 2, évi 250 vagon burgonya feldolgozására tervezték s azt remélték, hogy évi 150 000 Pengő tiszta bevételt fog jövedelmezni." Korábban a kapitalista kormányzat állandóan a mezőgazdasági többtermelést hangoztatta, mondván, hogy csakis az teremthet jólétet, magasabb életszínvonalat a falu és az egész ország lakossága számára. Most a válságos évek beálltával a szokásos mezőgazdasági terményekben való túltermelést bizonygatta és a termelés átállítását sürgette. A kormány a mezőgazdaság fellendítésére kettős utat jelölt meg: az egyik a termelés átorganizálása, a másik az értékesítés megszervezése. Olyan mezőgazdasági termények megtermelésére kell törekedni, amelyek a piacon keresettek. Ilyen terményekként említette a kerti termesztvényeket, különösen a zöldség és gyümölcsféléket, valamint a baromfi-, tojás- és tejtermékeket. Állattenyésztés terén általában a tenyészállatok tartására való áttérést jelölte meg. Igen fontosnak jelentették ki kormánykörökben a termények márkázását, nemesítését, külföddel való versenyképességét.

10 Országszerte általánossá vált az a vélemény, hogy az agrár krízist csak egy nagyszabású átszervezéssel lehet kiküszöbölni és mindenek előtt olyan termények vetésterületét kell növelni, amelyből az országnak eddig importja volt. Szükség is volt mielőbbi intézkedésekre, mert maga a nép nem látta tisztán a gazdasági bajok okát, a mezőgazdasági válságot. A kistermelők között az a helytelen nézet kezdett elterjedni, hogy a búzaár alacsony szintjét az országban levő nagy feleslegek idézik elő. Ebből olyan téves következtetést vontak le, hogy kerülni kell a műtrágya használatát, mert az ezzel elért terméstöbblet a gabonafeleslegeket növeli és az árakat még jobban leszorítja. A falusi kisgazdák kezdetben nehezen tudták megérteni, hogy az alacsony búzaár oka nem a hazai nagyobb terméseredményekben, hanem a válság okozta világpiaci krízisben keresendő. A jövedelemcsökkenést, amely a hazai és világpiaci alacsony gabonaár folytán következett be, nem a termés mennyiségi csökkentésével lehet kiküszöbölni. Egy ilyen kis állam, mint Magyarország ugyancsak nem fogadhatta el a tengeren túli államoknak a londoni konferencián elhangzott javaslatát sem, hogy a vetésterület csökkentésével kell a gabonaárak emelkedését elősegíteni. Sőt a magyarok a londoni konferenciának még azt a véleményét sem tették magukévá, hogy ipari növények termelésére kell inkább áttérni, mert az ipari növények termelésének piaci elhelyezését még nehezebbnek tartották, mint a gabonaneműekét.

11 Ebből következett az, hogy a magyar polgári kormányzat a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesületnek az egész Dél-Dunántúl területére kiterjedő iparinövény termesztési és mezőgazdasági iparfejlesztésére vonatkozó törekvéseit nem támogatta. A mezőgazdasági válság, amely hazánkban a búza árzuhanásával kezdődött, egyre hatalmasabb méreteket öltött. A katasztrofális gabonaáresésről az volt a vélemény, hogy a válság második évében az árak a 40 esztendővel azelőtti árakra süllyedtek vissza, sőt hogy a búzaár a múlt század hatvanas évei értékesítési árával egyenlő. A búza és rozs ára hihetetlen mértékben csökkent, ugyanakkor egyes iparcikkek ára jóval magasabbra emelkedett. A búza olcsóbb lett, de nem lett olcsóbb a kenyér, a gép, a kamat, és nem csökkentek a közterhek. A nép azt érezte, és hangoztatta, hogy idegen érdekek lelkiismeretlen spekulációjának játékszere lett az ország és az úri vezetőknek az ország békéje felborulásától kellett tartaniok. A kisgazdák 1929. június 29-én országszerte un. búzanapot tartottak, s ezt a községekben demonstratív gyűlésekkel kapcsolták egybe, amelyeken a búzaárak esése ellen szónokoltak. A gyűléseken elfogadott határozatokat, amelyekben különös súlyt helyeztek a helyi gabona-