Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

áresésekre, eljuttatták a választókerület országgyűlési képviselőjéhez, a kerületi mezőgazdasági kamarához és a kisgazdapárt országos központjához.

12 Somogy vármegyei Gazdasági Egyesülete közgyűlésén hozott határozatával még ugyanebben az évben azt kérte a kormánytól, hogy állítson fel egy olyan bizottságot, amely tanácsadó szerve legyen földmüvelés ügyi minisztériumnak. Ez dolgozzon ki egy szükségprogramot, hasonlót ahhoz, amilyet már 1927-ben a németek kidolgoztak. Ennek a bizottságnak az alábbi feladatokkal kellene foglalkozni: 1. a közterhek csökkentése, 2. a mezőgazdasági hitel kérdése, 3. a mezőgazdasági terményértékesítés, 4. hízó- és tenyészállatok, valamint a tejtermékek exportjának megszervezése, 5. a mezőgazdasági termények vasúti fuvardíjának mérséklése 6. kereskedelmi és vámszerződések revíziója, 7. a mezőgazdaság újabb megterhelésének kiküszöbölése. A Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület Németországra hivatkozott tehát ahol még a mezőgazdasági válság kirobbanása előtt ún. szükségprogramot alkottak. Magyarországon pedig az volt a helyzet, hogy 1928-ban még tartott a kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizációja, amikor elkezdődött a mezőgazdasági termékek értékesítésének nehézsége. Ez már utalt a közelgő gazdasági válságra, de nálunk ekkor még senki sem gondolt a védekezésre. A következő évben azonban, amikor az értékesítési nehézségek egyre súlyosabbak lettek, egyre többen és többen hívták fel a figyelmet a válságos helyzetre és követelték a bajok orvoslását. A Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület 1929 júliusában tartott közgyűlésén elhatározták, hogy illetékes helyen orvoslást keresnek a vámok rendezésének kérdésében. Megállapította a közgyűlés azt is, hogy a kisgazdák egyre inkább eladósodnak a termény- és állatértékesítés nehézségei miatt. Ekkor még az egyesület elnöksége is a jobb és többtermelést ajánlotta a termelőknek, mint egyetlen orvosságot a válság leküzdésére. A baranyai állásfoglalás után nemsokára a Zala vármegyei Gazdasági Egyesület is rendes közgyűlésén tárgyalta a magyar társadalomra nehezedő gazdasági válságot. Rámutatott a közgyűlés a mezőgazdasági termelők pénztelenségére, a magas kamatra, a gazdatársadalom elszegényedésére, eladósodására, az adók és egyéb közterhek súlyosságára, a vasúti szállítás drágaságára, a mezőgazdasági termékek alacsony árára. Utalt arra, hogy a gazdasági nyomor viharos társadalmi megmozdulásokban törhet ki, ezért sürgős cselekvésre hívta fel a kormány figyelmét. Elsőrendű feladatként jelölte meg a zalai közgyűlés a hitel biztosítását, hosszúlejáratú kölcsönök engedélyezését, a védővámos politika felülvizsgálatát, az export megkönnyítését, a vasúti szállítási díj mérséklését, s az adóterhek könnyítését. Baranya megyével ellentétben a Zala megyei Gazdasági Egyesület közgyűlése a többtermelés kérdésében olyan álláspontra helyezkedett, hogy az a termelők szempontjából nem kifizetődő. Foglalkozott több ízben az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara is a nehéz gazdasági helyzettel, az értékesítési körülmények lehetetlenségével, s ezt négy megyére vonatkoztatva, még sokkal átfogóbban tudta vizsgálni, mint az egyes megyei gazdasági szervek. A világgazdasági válság vizsgálata során az általános okok mellett rámutatott speciális magyar hibákra, amelyek nálunk még csak fokozták a mezőgazdasági válságot. Ilyen hibaként jelölte meg az állami kiadások túlméretezését, valamint azt, hogy a kormány elkésetten vette figyelembe a züllésnek indult mezőgazdaság érdekeit.

13 Elítélte a kamara a kormány részéről megnyilvánuló olyan tendenciát, hogy szüntessék meg a mezőgazdasági kamarák működését, hiszen — amint az Alsó-Dunántúli Kamara megállapította — ezekben egyformán van képviselve a nagy-, közép-, kis- és törpebirtokos, valamint a földmunkás réteg. A mezőgazdasági termeivények értékesítési nehézségei általában minden irányban hatot-