Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon

A földművelésügyi minisztériumhoz küldött felterjesztéssel egyidőben a gazdasági egyesület felhívta az Alsó-Dunántúl mezőgazdászait a kender- és lentermelő, kikészítő és értékesítő szövetkezet megalakítására. A szövetkezet megalakításának fontosságát a taggyűlésre vonatkozó felhívásban is azzal indokolta, hogy a gabonatermelés és az állattenyészés jövedelmezősége egyre rohamosabban csökken és mind nagyobb arányban át kell térni az ipari növények, itt az Alsó-Dunántúlon elsősorban a rostnövények termesztésére. Ezek biztosabb jövedelmet nyújtanak, mint a mezőgazdasági művelés eddigi hagyományos növényei, mert a kender- és lenfonál mind bel-, mind külföldön állandóan keresett cikk. A felhívásra a szövetkezetbe elsősorban az úri nagybirtokosok, vagy képviselőik léptek be, a falusi kisgazdák meglehetősen tartózkodó álláspontra helyezkedtek. Többek között bejelentette belépését Montenuovo herceg uradalmainak igazgatósága is, de a belépést, illetve a kendertermelést azzal a feltétellel ismerte el magára nézve kötelezőnek, ha az alapár felől előzetes tájékoztatást nyújt a szövetkezet.

7 A sámodi körjegyző a szövetkezés szervezéséről úgy értesítette a gazdasági egyesületet, hogy a Kisszentmárton községbeli lakosok összesen csak 2,25 kat. hold kendertermelésre kötöttek szerződést. Ehhez a körjegyző még saját szorgalomból gyűjtött 21 kat. holdat.

8 A Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület szervező propagandával elérte, hogy az első évben összesen mintegy 800 holdon kezdték meg a kendertermelést. A feldolgozás előmunkálatai elvégzése céljából tárgyalt a Harkányi Hévízáztató Társasággal, de nem végződött eredménnyel, mivel a harkányi társaság nem tudott pénzt előlegezni az áztató munka elvégzésére. Pedig az „August Kohl Seidenfabrik" bécsi céggel előzőleg már olyan megállapodás történt a Magyar Mezőgazdasági és Kiviteli RT. segítségével, hogy a cég a termelőktől a harkányi telepen kiáztatott kendert veszi meg. A bécsi cég később a kendertermelők szövetkezetével a szerződést felbontotta. A termelők szorult helyzetükben Harkányban maguk végezték el az áztatást, majd a szárítást és végül is olcsó áron Szegeden tudták kendertermésüket értékesíteni. Az olcsó árakat még súlyosabbá tette a magyar vasúti szállítás drágasága, ami még csak fokozta az értékesítési nehézségeket. A kendernek Harkányból Szegedre való vasúti szállítása ugyanis többe került, mintha ez a szállítás Jugoszlávián keresztül történt volna, beleszámítva a belépő és kilépő határállomáson történő kétszeres vámfizetést. Ezért a gazdasági egyesület, mint a szövetkezet patronálója, kérelemmel fordult a kereskedelmi miniszterhez, hogy a kender fuvardíjának mérséklésével segítsen a termelőkön, akiknek a feldolgozási költségeik megtérülésén kívül így is alig lesz valami bevételük a kender árának kifizetése után. A Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület a gazdasági válság elején viszonylag jobban jövedelmező ágazatnak tartotta a baromfitenyésztést is. Ennek szélesebb körben való terjesztésére baromfitenyésztő szakosztályt szerveztek az egyesületen belül. Szükségesnek érezték a szakosztály állandó bővítését, a baromfitenyésztés folytonos propagálását, nehogy ennek a termelési ágazatnak is elvesszen a jövedelmezősége. A kendertermelésen és a baromfitenyésztésen kívül, hogy a búzatermelést csökkentse' foglalkozott a Gazdasági Egyesület szesz- és keményítőgyárak létesítésének gondolatával. Ezek létrehozásával a burgonyatermesztést kívánta növelni és jövedelmezőbbé tenni, s egyben csökkenteni az állattartás költségeit. A szeszgyárat — ugyancsak szövetkezeti formában — Vajszlón kívánták megépíteni, hogy elsősorban az Ormánság mostoha sorsú népének gazdasági helyzetén javítsanak. Az ormánsági lakosság örömmel fogadta a szeszgyárszövetkezet megalakítását és jelentős számban léptek be a tagok a szövetkezetbe. Megtörtént a cégbejegyzés, de működésének megindulását a pénzügyminiszter rideg magatartása megakadályozta, ugyanis nem volt hajlandó hitel nyújtásával támogatni a megalakult szövetkezetet. Hasonló sorsra jutott a tervezett mezőgazdasági keményítőgyár létrehozása. A szakértői véleményből kénytelen volt tudomásul venni a gazdasági egyesület, hogy bár a keményítő-