Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reform korban (1810—1848)
Kraft András, 27 éves, beszél németül és közepesen magyarul. Itt egy év óta van. Hercegszöllősön tanító Spondik József, egyben harangozó is, magyarul és közepesen németül tud. Az uradalomnál diurnista is, ami a tanítói állással összeegyeztethetetlen. Ahány adat, annyi ablak a múlt egy-egy pontjára. De ha az adatokat egymás mögé helyezzük, megállapítható a fejlődés üteme is, és hogy a haladás üteme minél élénkebben rajzolódjék ki, meghosszabbítjuk a sort és részben visszatekintünk a török utáni legkorábbi évekre, részben pedig összegyűjtött de itt nem közölhető adatok (terjedelem miatt) alapján előre nézünk a 19. század végére is. A múltra vonatkozólag felhasználtuk korábbi dolgozatunkat, kiegészítve azt a pécsváradi apátságnak időközben a Baranya megyei Levéltárban felkutatott 1733. évi összeírásával, valamint a szerző engedélyével Dr. Galambos Ferenc jelen évkönyvben megjelent tanulmányával. Meg kell jegyeznünk, az 1782 előtti adatokban szerepelnek a protestáns iskolák is, viszont a pécsi iskolákra vonatkozó adatok soha. Pécs népoktatása önálló tanulmányt igényel. Táblázatunkkal kívánjuk szemléltetni és összegezni a lassú fejlődést, amely az alsófokú oktatás területén jellemezte megyénket is. Alsófokú iskolák és tanítók számának alakulása 1700—1896 között Év Plébániák száma Tanítós helységek sz. Tanítók sz. 1700 22 ? 9 1721 25 6 6 1729 25 25 25 1733 37 35 35 1738 39 51 54 1756 46 72 72 1782 47 134 141 1810 84 169 175 1829 83 196 209 1848 85 215 247 1855 89 227 266 1867 243 265 1881 226 267 1896 241 319 A Ratio 1777-ben elsősorban a plébániákon követelte meg az iskolák szervezését. A fenti összesítés tüstént elárulja, hogy az 1729—1733. években az iskolák száma szinte párhuzamos a plébániák számával. Vagyis, ahol volt templom, ott iskolának is kellett lennie: ahol volt pap, ott volt tanító is. A Ratio tehát nem új rendelkezést hozott, hanem figyelembe vette a reális állapotot. Az iskola és templom kapcsolata adataink szerint a török időbe nyúlt vissza. Nemcsak Pécsett mutatható ki a XVII. században keresztény iskola, nyoma van ennek a megyében is. 1620 augusztus közepén Bécsbe, Dallos Miklós pécsi püspökhöz került Harangozó Bálint, szekcsői tanító, aki beszámolt a püspök kérésére a Pécs környéki keresztények életéről. Többek között Szebény, Berkesd, Hird, Hosszúhetény, Boda, Bicsérd kapcsán mindegyiknél megemlítette: ,, caret magistro", azaz nincs tanító, de már a tény, hogy a tanító hiányát szóváteszi, igazolja, hogy a lelkész mellett tanító is lehetett. És valóban, amint Péccsel kapcsolatosan megemlítette, hogy a kat. tanítónak kb. 40 tanulója van, így kiemeli azt is, hogy Bogádon 6, Kövágószöllősön 14 gyermek jár az iskolába. Az iskolák száma 1738-tól kezdve túlhaladja a plébániák számát. Ekkor tehát már a fiókegyházak is szerveznek iskolát. A szervezés olyan gyors, hogy 1782-ben az iskolák száma több mint kétszerese a plébániák számának. Ezt a gyarapodást Klimó püspök szorgalmazásának tulajdonítjuk, aki ezek szerint még a plébániáknál is nagyobb súlyt vetett az iskolázás fokozására. A filiális iskolák tehát azt bizonyítják, hogy ez sem a Ratio hatása. Nem szándékozunk a Ratio üdvös hatását kétségbe vonni, csak arra kívánunk rámutatni, hogy a Ratio hivatalos kifejezése volt a kor kívánalmainak. A királynő már 1765-ben létrehozta a Helytartótanács keretében a Tanulmányi Bizottságot, mely 1760., 1770. és 1771-ben ismételten jelentést kért Klimótól az iskolák állapotáról. Egyébként a Ratio behatóbban a közép- és felsőoktatással foglalkozott, a népoktatás a reformkornak volt a szívügye, amikor a francia forradalom hatása alatt a nemesség is belátta, hogy az alsóbb néprétegek művelődését is elő kell mozdítania.
