Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szilágyi Erzsébet: Adatok Mátyás Flórián életéhez, nyelvészeti és történetírói tevékenységéhez

dő, a közönséges réz tallérokat el nem veszik. A paraszt asszonyok mindég fonnak, a kendert keszkenőjök alá a fülek mellé teszik. Bor elég van, nem drága. Legelső nagy kút, amelyet valaha láttam. Nem mély, de széles, általmérője lehet 1 1 /2 öl. Károlyvártól Fiúméig csinált út van, amelyent én még nem láttam. A legnagyobb kövekből vagyon rakva, a felett összvetört apró kövek vannak hintve. Mindenütt hegyek közt mék és az út mellett, ahol meredek fal van építve, a mérföldek 15 részre felosztva és mindenütt felírva hány mérföld Fiume és hány Károlyvár, és mily magos a hegy a tenger szinthez. A víz igen szűk, a hegyek kősziklások, gyalog utasnak meleg időben kínszenvedés utazni, nem találni árnyékot. A lakosok szegények és ha az utazó erre a szakaszra nincs elegendő költséggel ellátva, igen nehéz állapot. Én 16 kr.-ral indultam neki, még az útban egy néhány kr. ami még van, csörgetem, s evvel vidámítom magamat. Igen lassan mehetek, majd minden 20 lépésnél lefegszek és egy jó fél órát nyugszok, s azután... — 15 könyvet Zágrábban eladtam — mégis nehéz és a lábaim már fájnak, itt kocsit az ember nem kap, csak gyalog tud menni. 21. Augusti" „Most láttam meg először a tengert, az erdőknek végük, kopasz kősziklás hegyek. Koldulásból élek meg. 1 1 /2 kr. (conven. münze) C. m. vagyon 3 mérföld Fiume. 24. Aug. 1834." „25. 3 órakor értem be Fiúméba, a katona passzust kért, nem akartam a testimoniumot megmutatni, csak azért is, hogy magam az úrral beszéljek, mert a barátom, Bodor hozzám küldött levelébe azt írta, hogy itt egy tizestkapott, üres zsebem reménylett volna valamit, mert nem gondoltam, hogy így járjak. A Comissárius tehát megnézte a testimoniumot és mindjárt a visszamenetelt ajánlotta. Én erősen ellene álltam és így a polic-hoz vitték a dolgomat, és reméltem." „26. A várost és a kikötőhelyet néztem. Ez kicsiny ugyan, de nagyon szép, a házok cseréppel vágynak, 1, 2, 3, emeletesek de az utcák nagyon keskenyek, mint Cairóban, bizonyosan nagy melegségnek kell lenni, hogy zsindelyt nem láttam. Vize jó vagyon, a tengerpart mellett lévő számtalan forrásokból, a hegyek közül nagy zúgással ömlik egy nagy folyó, amelynek nevét nem tudom. Midőn mellette jöttem Catadipa jutott eszembe, mint a Nílus zúgása megsüketítette a lakosokat. Midőn a városhoz ér, partja faragott kövekkel van kirakva, és ebbe van a kikötőhely, a szélein rövid oszlopok vannak, ahová a hajókat kötik, egy ilyen oszlopon olvastam, van felírva mikor végzettek és Ürményi neve rajta, de nem tudtak rendesen kiírni. Még eddig hajót nem láttam, mint képzeltem magamnak olyan, a bor drága 25 1/2 kr. Ezüst húszasok vannak. Itt laknak továbbá a francia, spanyol, angol, szardíniái, dánus stb. consulok. Füge elég van, egy ezüst kr., tehát annyit kapni, hogy meg se eheti ezen. Elmentem a Gr. Almásy Móriczhoz cs kértem, hogy eresszen által Olaszországba. 2 húszast adott, másnap jönni parancsolt. Most a policájhoz mentem. Nem inyem szerént beszélt." „27. Minden reménység elröpült. Ma 12 óráig várakoztam a grófnál, a kegyetlen polic elébb beszélt mind én, valakivel kiküldött 2 húszast és azt izente, visszamenjek. Most engedjek nekik, szégyenemmel térjek vissza, ahova egy csavargó el tudott menni, én diak, honi diák oda el ne mehessek, nem ha minden horvát, olasz, német jurátusok, tudósok összveállalnák, sem tehetik azt. Tu ne cede malis sed contra audientia." „28. Mi lett a dologból? Öszveszedtem a ruhámat és ma Trieszt felé csendesten megindultam. A város végen Pasust menydörgött a Comissárius, én egész autheritással odanyújtottam a testimoniumot, amelyhez ő annyit értett, mint szamár a lanthoz, már tartottam tőle, ne