Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850
kelőket és nemzetőröket vezetett, felségárulásban bűnösnek találta, 12 évi várfogságra, katonai rangjától való megfosztásra és összes vagyonának elkobzására ítélte. 86 Stróbl Izidor pécsi születésű huszár hadnagyot, aki a pécsi kórházat, ahol sebei gyógyítása miatt tartózkodott, a császári sereg közeledtére elhagyta, s a forradalmi sereghez átpártolt, ezredéhez utazott és itt betegen egészen a fegyverletételig velük vonult, felségárulásban bűnösnek találta és katonai rangjától való megfosztásra és összes javainak elkobzása mellett 10 évi vas nélküli várfogságra ítélte. Haynau a büntetést hat évi várfogságra szállította le. 87 Jaszvitz Ferenc pécsi születésű tüzér századost a haditörvényszék bűnösnek találta abban, hogy a forradalmi minisztériumtól az őrnaggyá való előléptetést elfogadta. A lázadó hadseregben még 1849. április 14-e után is tovább szolgált, és részt vett a temesvári visszavonulásban. Ezért katonai rangjától való megfosztásra, összes javainak elkobzására és golyó általi halálra ítélte. Haynau a büntetést 16 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. 88 Sziebenliszt János véméndi születésű huszár százados a császári főhadvezér felhívása ellenére a felkelők soraiban tovább szolgált, ott őrnaggyá léptették elő. Szolgálatát még 1849. április 14-e után sem hagyta ott. Részt vett a nagysarlói csatában, ahol meg is sebesült. Ezért a haditörvényszék katonai rangjától való megfosztásra, összes vagyonának elkobzására és golyó általi halálra ítélte. Haynau a halálos ítéletet 16 évi vasban töltendő várbörtönre változtatta. 89 Hösfy (Höschl) Vilmos mohácsi születésű, hadnagy, a császári hadseregből átszökött a forradalmi seregbe. Részt vett az isaszegi, váci, és nagysarlói csatában, valamint a bicskei harcokban. Ott volt Szolnok megtámadásánál és Komárom blokád alá helyezésénél. Harcolt mind a két komáromi csatában és Buda ostrománál. Ezért a hadbíróság katonai rangjától való megfosztásra, összes javainak elkobzására és golyó általi halálra ítélte. Haynau kegyelmet gyakorolt és a büntetést 10 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. 90 Nieszner Antal pécsi születésű, lovassági hadnagyot, mert a forradalmi seregben a századosi kinevezést elfogadta, és előbb az aradi hadtestelosztónál, később a temesvári hadtestnél szolgált, katonai rangjától való megfosztásra, vagyonelkobzásra, és golyó általi halálra ítélték. Haynau büntetését 16 évi vasban töltendő várbörtönre változtatta. Itt 1851. szeptember 6-án meghalt. 91 Barthos Sándor pécsi születésű testőr-hadnagy hadtestétől megszökött és átállt a forradalmi hadsereghez. Itt lovassági századossá nevezték ki. Harcolt a császáriak ellen a piski és segesvári csatában. A forradalmi hadseregben 1849. április 14-e után is tovább szolgált, míg 1849. augusztus 6-án fogságba nem esett. A nagyszebeni haditörvényszék szökésért és felségárulásért katonai rangjától való megfosztásra, vagyonának elkobzására és kötél általi halálra ítélte. Haynau a büntetést 12 évi várfogságra változtatta. 92 Az aradi törvényszék vizsgáló bírája több pontos vádiratot adott ki az időközben szabadlábra helyezett báró Majthényi Lajos ellen. Többek közt azzal vádolta, hogy ő beszélte rá Csanády és báró Villányi császári tiszteket arra, hogy álljanak át a magyarokhoz. Részt vett a forradalmárok összejövetelein és a császári hadseregről kedvezőtlen híreket terjesztett. Majthényi nem ismerte be bűnösségét, és a vád megdöntésére tanúkat állított. 93 Madarász Józsefet utasították, hogy jelenjen meg a pesti haditörvényszék előtt. Országosan körözték Noszlopy Gáspárt, aki nem menekült külföldre, hanem szabadcsapatával tovább folytatta a harcot az elnyomók és magyar szövetségeseik ellen. Baranya megye Noszlopy, vagy bármelyik társának elfogásáért 50 forint jutalmat tűzött ki. Hosszas hajsza után Tisza-Beőn elfogták. 94 * * Noszlopy a fogságból hamarosan megszökött és szabadcsapatával továbbra is sok kellemetlenséget okozott a császárpártiaknak. Csak 1853-ban tudták elfogni, halálra ítélték és kivégezték.
