Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

don gondoskodjék, amíg szeptember 15-én az önkéntes nemzetőrök elindulnak majd a drávai őrhely újbóli elfoglalására. Még küldött néhány levelet Veszprém megyéhez Csányi László, amelyben a harmadik harmad kiállítását sürgette, de az állandó bizottmány álláspontja nem változott és arra hivatkozott, a maga iránti annyira szükséges népbizalmat nem akarja gyengíteni, ezért a mozgó nemzetőrök harmadik csoportját nem küldi le Baranyába.

30 Azt is megírta az állandó bizottmány Csányinak, hogy a miniszterelnöki válasz sem kötelezi Veszprém megyét arra, hogy nemzetőreit határidőn túl a Drávánál tartsa, de nem engedi ezt meg adott szavának szentsége sem. Egyébként is az 1000 önkéntes nemzetőr kiállítása lényegében befejeződött. Az önkéntesek kiállítása is olyan tetemes költséggel járt, annyira megterhelte a vármegyét, és a községeket, hogy sem a Drávánál levő nemzetőrök további ott tartásához, sem a váltó csapatok kiállításához nem járulhat hozzá. Csányi László más módon gondoskodjék a Dráva part biztosításáról, őrzéséről addig is, amíg majd az önkéntesek elfoglalhatják az őrhelyet.

31 Baranya megyét is értesítette Veszprém megye, hogy nem küld váltó csapatokat. Ez az értesítés tulajdonképpen válasz volt arra a levélre, amelyet Baranya megye alispánja és Eszterházy Károly a Veszprém megyei nemzetőrök főparancsnoka együttesen küldött, kérve a felváltó csapatok küldését. A kérelem teljesítését Veszprém megye a már ismert indokokkal hárította el. Álláspontjának igazolására ezzel a válasszal Veszprém megye azonban csak ürügyet akart találni, hiszen Csányi László útitervet is küldött a veszprémi nemzetőrök elindításához, de ezt Veszprém megye válasz nélkül hagyta és tudomásul vétel után irattárba helyezte.

3Baranya megye szorult helyzetében szintén kérte Veszprémtől a felváltó csapatok küldését, de Veszprém megye állandó bizottmányát ez sem hatotta meg. Arra hivatkozott, hogy azért nem küldheti le a Drávához mozgó nemzetőrsége harmadik csoportját, mert most szereli fel állandó önkéntes nemzetőrségét. Baranya megye pedig végül is válaszában azt írta Veszprém megyének, remélte a nehéz körülményekre való tekintettel, hogy vagy mozgó nemzetőrökkel, vagy önkéntesekkel továbbra is vállalja a drávai őrszolgálatot. Nem kérné ezt Baranya megye, ha nemzetőrei nem lennének a bácskai őrvonalon, és onnan hazaengednék őket. Tehát éppen addig lenne szükség a veszprémiek fegyveres őrszolgálatára a Dráva vonalon, amíg vagy a bácskai táborból visszatérnek a baranyai nemzetőrök, vagy pedig Baranya megyében is megtörténik az önkéntes nemzetőrség kiállítása.

33 Eszterházy Pál nemzetőreivel szeptember 12-én indult el hazafelé a Dráva mellől. Másnap még Pécsett volt, amikor megkapta Csányi László levelét, hogy Jelacic horvát bán a Murán keresztül szeptember 11-én betört Magyarországra és így a magyar erőket Zalában vonják össze. Csányi László ebben a levélben a veszprémi nemzetőröknek csupán általánosan lelkesítő, minden határozott és részletes utasítás nélküli rendeletet küldött. A hazafelé induló veszprémiek a saját megyéjüktől kapott parancsnak kívántak engedelmeskedni. De Eszterházy főparancsnok is úgy látta, hogy az elcsülggedt, fáradt, gyengén élelmezett, betegekkel megterhelt veszprémi sereggel fegyveres szolgálatra nem vállalkozhat. Megkérdezte a saját megyéjét is, hogy folytassa-e az útját Veszprém felé, vagy ha az ellenséggel útközben találkoznék, megütközzék-e vele. A Veszprém megyei válasz az volt, hogy seregével hazafelé haladjon és az ellenséggel csak akkor ütközzék meg, ha nemzetőreit erre alkalmasnak találja. Baranyából a nemzetőrök második csoportja két részletben haladt hazafelé. Eszterházy főparancsnok a háborús körülményekre való tekintettel nem kocsin szállíttatta a fegyvereket, hanem nemzetőreinél hagyta. Veszélyes is lett volna Jelacic betörése után a nemzetőröket fegyver nélkül meneteltetni, hiszen nem lehetett tudni, hogy útközben nem talál-