Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

A kormány új rendelete szerint az önkéntes nemzetőrök kötelesek voltak magukat lekötni a fegyveres szolgálatra mindaddig, amíg a harc tart, illetve szolgálatukat a haza igényli. A rendelet kimondta, hogy az önkéntesek — tisztek és közemberek — olyan fizetést kapnak, mint a katonaságnál. A Veszprém megyei önkéntes nemzetőrség létszámát 1000 főben állapították meg. Az önkéntesek kiállítását, felszerelésének előteremtését a községeknek kellett vállalni. A megyeiek az önkéntesek kiállításának határidejét szeptember 6-ában állapítottak meg, Veszprém megyében csupán Örs község tagadta meg az önkéntes nemzetőrség megszervezését. Erre a kiküldött járási szolgabíró az önkéntesek haladék nélküli kiállítására kötelezte a falut és figyelmeztette, hogy ha továbbra is vonakodnék, a község költségére fog önkénteseket toborozni.8 Dunántúlon az összes nemzetőrseregek gyülekező helyéül a kormány Pápa városát jelölte ki, és Kosztolányi Móricot nevezte ki vezérlő parancsnokául. Szemere Bertalan belügyminiszter pedig ezzel kapcsolatban a továbbiakban úgy intézkedett, hogy amennyiben a Pápán gyülekező önkéntes őrseregek elhelyezésére maga a város kicsi lenne, a városon kívüli táborban kell őket elszállásolni. A pápai állandó bizottmány gondoskodjék az élelmezésükről Szakonyi Lajos városi főbíró vezetésével.

29 A veszprémi önkéntes nemzetőrség parancsnokául szeptember 7-én Bezerédy Kristóf őrnagyot nevezte ki az országos nemzetőrségi tanács. Majd pedig amikor szeptember 13-án őt a megyei összes felkelő seregek parancsnokává léptették elő, helyette Eszterházy Pál lett a megyei önkéntes nemzetőrség parancsnoka. Mivel a Veszprém megyei nemzetőrség felszerelése egyébként is hiányos volt, az állandó bizottmány utasította a nemzetőrségi őrnagyokat, hogy a Dráva melletti nemzetőrök fegyvereit, amikor onnan a csapatok hazaindulnak, gyűjtsék össze és szállíttassák az önkéntes nemzetőrség gyülekező helyére, Pápára. Mivel a drávai védelmi vonalnál levő veszprémi nemzetőrök váltási ideje egybeesett az önkéntes nemzetőrség szervezésével, a Veszprém megyei állandó bizottmány rögtön gondolt arra, hogy mozgó nemzetőrei harmadik harmadát már le sem küldi Baranyába. Ezért a megye kérdést intézett a miniszterelnökséghez, hogy ha az önkéntes nemzetőrség a megadott határidőre nem lenne kiállítható, a Veszprém megyei mozgó nemzetőrség utolsó harmada szeptember 7-én elinduljon-e a Dráva mellett levők felváltására, vagy pedig megengedhető-e, hogy a veszprémiek őrhelye addig üresen maradjon, amíg az önkéntes nemzetőrök ezt elfoglalják? A miniszterelnökhöz küldött felterjesztéssel egyidőben azonban levelet intéztek Csányi országos biztoshoz is, hogy küldjön útitervet a mozgó nemzetőrök harmadik váltó csoportja részére. A minisztériumból szeptember 4-én érkezett meg a válasz, amelyet Szemere belügyminiszter írt alá. Ennek tartalma az volt, hogy az önkéntes nemzetőrség a Drávánál táborozó mozgó nemzetőrök felváltására szeptember 15-e előtt nem fog elindulni. Tehát vagy a lent lévők várják meg, amíg odaérkeznek az önkéntesek, vagy Veszprém megye kérje fel Csányit a hiányzó nemzetőrök más módon való pótlására, de az őrhely ne maradjon üresen. Veszprém megyének természetesen ki kellett volna állítani mozgó nemzetőrsége harmadik harmadát, hiszen ezeknek az egy hónapi szolgálati ideje, még Jellasic támadásának esetleges elmaradása esetén is, éppen kellett volna ahhoz, hogy az önkéntes nemzetőrség szervezése befejeződjék. Kétségtelen azonban, hogy Szemere belügyminiszter határozatlan válasza is hozzájárult ahhoz, hogy Veszprém megye a ránézve könnyebb megoldást válassza. A megyei állandó bizottmány ugyanis a miniszterelnöki válasz birtokában elrendelte, hogy mozgó nemzetőreinek második harmada szeptember 12-én a Dráva mellől induljon haza, Csányinak pedig azt válaszolta, hogy a veszprémiek által üresen hagyott őrhely feltöltéséről addig más mó