Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

indult űtnak egy-egy részleg. Mint polgári biztosok azok a megyei tisztviselők haladtak a csoport előtt, akiket Csányi a második csoport szervezésére a Dráva mellől hazarendelt. Veszprém megye állandó bizottmánya már most, amikor a második váltó csoportot elindította, intézkedett arról, hogy a harmadik csoport szeptember 7-én induljon útnak a második felváltására. Érdekes, hogy Veszprém megye a mozgó nemzetőrök egy hónapban megállapított szolgálati idejéhez akkor is ragaszkodott, amikor a miniszterelnök rendeletével 10 hétben állapította meg a váltási időt. Kérte a miniszterelnöktől, hogy a Veszprém megyei nemzetőrök továbbra is az egy hónapos váltási időt tarthassák meg.

26 Az első csoport kiállításánál szerzett tapasztalatok alapján Veszprém megye a második mozgó nemzetőr csoport szervezetét, létszámát sokkal pontosabban határozta meg, mint egy hónappal előbb, az első csoport esetében. Az eddig szerzett tapasztalat mellett ez abból is következett, hogy a mozgó nemzetőrség szervezésénél mindinkább a teljes katonai szervezet megvalósítása volt a fő cél. A veszprémiek második nemzetőr csoportja négy zászlóaljra oszlott, a zászlóaljak pedig századokra tagolódtak. A nemzetőr századok, egyenként 1 kapitányból, 1 főhadnagyból, 2 alhadnagyból, 2 őrmesterből, 12 tizedesből, 2 dobosból, 2 ácsból és 200 közlegényből állottak. Az egész felváltó sereg létszáma mintegy 2000 ember volt. Az első csoport a fegyvereit a drávai őrhelyen hagyta és ezeket itt vették át a váltó csapat nemzetőrei elismervény ellenében a kapitányok felügyelete mellett. A pisztoly- és puskatűzköveket otthon kellett még mindenkinek beszerezni.

27 A megyei állandó bizottmány határozatának megfelelően a második mozgó nemzetőr csoportot Eszterházy Károly nemzetőr főparancsnok vezette Baranyába. A megérkezés után Eszterházy Károly őrnagy erről értesítette Veszprém megye állandó bizottmányát. Egyben azt is közölte, hogy főparancsnoki székhelyét Vajszlóról átteszi Siklósra. A Veszprém megyei állandó bizottmány és Eszterházy főparancsnok között abból hatásköri vita támadt, sőt kiélezte Baranya megyével is az ellentétet, amely amiatt keletkezett, hogy a veszprémi nemzetőrök Baranyában drágán kapták a húst. Ez a körülmény azonban egyelőre nem okozott különösebb zökkenőt a Veszprém megyei nemzetőrök Dráva melletti folyamatos szolgálattételében. Ellenben a veszprémi mozgó nemzetőrségnek a Dráva vonalon teljesített őrszolgálatára az hatott zavarólag, hogy ezen idő alatt jelent meg a kormány rendelete a nemzetőrség átszervezéséről. Az augusztus közepe táján megjelent kormányelnöki rendelet ugyanis arra utasította a megyei és városi törvényhatóságokat, hogy a mozgó nemzetőrség helyett önkéntes nemzetőrséget szervezzenek, mert csak így tudja a kormány megteremteni az önkéntes nemzetőrökből álló haderőt. A kormány azt tapasztalta, hogy a megyei nemzetőrök kimozdítása, vagyis a rendes megyei nemzetőrök mozgóvá tétele nem felel meg tökéletesen a honvédelmi céloknak. Hiszen a nemzetőrségek inkább rendészeti, mint katonai céllal alakultak. A mozgó nemzetőr csapatok is, hiába végzik lelkesedéssel szolgálatukat, nem pótolják a hiányzó katonaságot. Már pedig az ország határain egyre inkább tornyosuló bajok múlhatatlanul szükségessé teszik a katonailag jól képzett, állandó haderő megteremtését. A kimozdított nemzetőrök megyéjüktől távol azért sem szolgáltak szívesen, mert így nem tudtak családjukkal, vagyonukkal törődni, foglalkozni. Hiába tartották a mozgó nemzetőrcsapatokat csaknem teljes katonai fegyelem alatt, azzal, hogy időről-időre — havonként, vagy tíz hetenként — váltották a csapatokat, viszonylag rövid ideig álltak egyfolytában katonai fegyelem alatt.