Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

nemzetőröket is, akiknek szolgálatára a rendőrködés mellett sor került akkor is, ha népfölkelések és gerilla harcok szervezéséről volt szó. Népfölkelésekre a szabadságharc alatt. Baranya megyében is sor került. A szabadságharcnak jelentős tényezői voltak a népfölkelések, amelyekben az egész nép részt vett, s mint alkalmi csoportosulások abban különböztek a nemzetőri alakulatoktól, hogy fegyverzetük a legegyszerűbb szerszámból, kaszából vagy egyéb szúróeszközből állott. A magyar kormány állandó sürgetésére végül néhány magyar katonai alakulat is hazakerült külföldről; főként olyanok voltak ezek, akik a márciusi bécsi forradalom idején az uralkodó dinasztia iránti hűségükről tettek bizonyságot. így rendelték haza júniusban a Wasa herceg nevét viselő 60. gyalogezredet és augusztusban a 4. huszárezredet. Mindez azonban igen kevés volt a védelmi harcra való felkészüléshez, és mivel a veszélyben levő ország külföldről sem várhatott segítséget, magának kellett gondoskodni a védelemről. 1848. július 11-én Kossuth 200 000 újoncot és 42 millió forintot kért az országgyűléstől, amely belátva, hogy a nemzet jövője függ a döntésétől, lelkesedéssel szavazta meg az újoncokat és a kért összeget. * Országosan megindultak tehát a katonai újoncozások is a nemzetőrségi csapatok további szervezésével párhuzamosan. Mind az újoncozás, mind a nemzetőrség szervezése a védelmi háborúra való felkészülést, az 1848—49-es szabadságharcban való szerepvállalást jelentette Baranya megyében is. I. A nemzetőrség megszervezése Baranya megyében a nemzetőrségi szervező munka mindjárt a pesti forradalmi eseményeket követő napokban megindult. Mindez a nyugalom, a rend és a vagyonbiztonság fenntartása céljából történt. A szervezésnél kezdetben a korábbi polgárőrséget vették mintául. A nemzetőrségi összeírásokat a megyében járásonként végezték. Baranya vármegye közgyűlése 1848. március 19-én fogadta el azt az indítványt, hogy fel kell állítani a nemzeti őrsereget. E feladat ellátására ún. állandó választmányt alakított Perczel Imre másodalispán elnökségével, s felhatalmazta, hogy minden önként jelentkező, becsületes hazafit vegyen fel a nemzeti őrseregbe. A közgyűlés azzal indokolta az őrsereg felállítását, hogy az újabb idők folyamán keletkező esetleges zavarok és rendbontás elhárítása végett szükséges. A következő közgyűlésen az állandó választmányról olyan határozatot is hoztak, hogy 41 tagja legyen, minden nap ülésezzék, s az érvényes határozatok hozatalához legalább 7 tagnak jelen kell lenni. Elrendelte a közgyűlés azt is, hogy az állandó választmány nyilvántartó könyvet vezessen a nemzetőrség tagjairól, illetve azok adatairól. Miután Mohács szabadalmas mezővárosban a nemzeti őrsereg már megalakult, az állandó választmánynak ezt be kellett illesztenie az egész megyei őrsereg szervezetébe. Mohács esetében látható, hogy a horvát lakosság is szívesen vállalkozott a nemzetőri szolgálatra. Schulczer István nyug. városkapitány nemzetőrségi parancsnok, amikor bizonyíványt kért a városi tanácstól, hogy ő vezeti a nemzetőrök kiképzését és a nemzetőrtiszteket naponként gyakoroltatja, azzal a megtoldással adták ki részére a bizonyítványt, hogy a nemzetőrökkel való szelíd bánásmódja mellett a nemzetiségi nyelvekben való jártassága is hozzájárult ahhoz, hogy megnyerte az őrsereg bizalmát.

8 Pécs város tanácsa március második felében szintén hozzálátott nemzetőrségének a megszervezéséhez. A nemzetőrök összeírását városrészenként végezték. Pécsett a nemzetőrség, mielőtt szervezetét országosan szabályozták volna, a magyar nemzeti polgárőrség rendszabályai szerint működött. A polgárőrségben katonai fegyelem volt. Ha valaki a fegyelmet megszegte, a polgárőrségi rang és a fegyelemsértés mértéke szerint különféle büntetésben részesült.