Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—1849-ben

A baranyai nemzetőrség és ennek szerepe 1848—49-ben KOPASZ GÁBOR Mint ismeretes, a nemzetőrség megszervezésének kérdése már szerepelt a márciusi forradalmi ifjúság 12 pontba foglalt követelései között is.

1 Pest város közgyűlése pedig, amikor 1848. március 15-én elfogadta a 12 pontot, a közbiztonság és a rend fenntartására egy 14 tagból álló ún. közcsendi bizottságot alakított és ugyanakkor intézkedett a polgárőrség megszervezéséről.- Úgy tervezte a közgyűlés, hogy a polgárőrség lesz a közcsendi bizottmány végrehajtó szerve, vagyis a személy- és vagyonbiztonság, tehát a rend és a nyugalom fenntartása lesz a feladata. Nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is felbuzdultak a nemzetőrség eszméjén, s az emberek tömegesen jelentkeztek a polgárőrség zászlaja alá. Amikor Pest városnak a pesti forradalmi eseményekkel kapcsolatosan az egész nemzethez intézett felszólítását Pécs város vezetősége is megkapta, ezt az egész lakosság színe előtt nyilvános közgyűlésen tárgyalták. A 12 pont megvitatására külön közgyűlést hirdettek, de a közbiztonság fenntartására már ekkor elhatározták, hogy megszervezik a városi nemzetőrséget és a szervező munka intézését Radenich Imre városi rendőrkapitányra, mint a városi nemzetőrség „főparancsnokára" bízták.

3 A nemzetőrségnek a szervezés kezdeti időszakában nemcsak a városok és a megyék, hanem az ország vezetői is a polgárőrségéhez hasonló feladatokat szántak. Mivel pedig a polgárőrség elsődleges feladata rendkívüli események alkalmával a belső nyugalom biztosítása volt, a nemzetőrséget is eleinte ilyen céllal szervezték meg. A polgárőrséghez hasonlóan először a nemzetőrséget is a belügyminisztérium alá utalták, mint a rendészeti ügyeket intéző minisztériumhoz, tehát nem a hadügyminisztérium alá sorozták be. Ha a városokat külső veszély fenyegette, a polgárőrségnek természetesen fegyvert kellett fogni ennek elhárítására is. Ugyanígy a nemzetőrség megszervezésénél a kormány gondolt arra, hogy a belső nyugalom biztosítása mellett felhasználja a nemzetőrséget a nemzetőrök lakóhelyén kívül támadt veszélyek elhárítására is; így elsősorban, amikor erre sor került, a lázongó nemzetiségek fékentartására. Ezért a nemzetőrségi ügyek irányítását később a miniszterelnökségen intézték, majd pedig a honvédelmi minisztérium alá helyezték. A polgárőrségnél szilárdabb alapokra helyezett nemzetőrség szervezetét a nemzeti őrseregről alkotott 1848: XXII. t. c. határozta meg. E törvénycikk is a nemzetőrség feladatát a személyi és vagyonbiztonság, a közcsend és belső béke biztosításában állapította meg. Úgy intézkedett a törvénycikk, hogy az ország minden lakosának 20 évestől 50 éves korig nemzetőri szolgálatot kell teljesíteni. A nemzetőri szolgálatot azonban bizonyos vagyoni állapothoz kötötték. Azt az állampolgárt kötelezte a törvény nemzetőri szolgálatra, akinek ha városban lakott, legalább 200 pengő forint értékű háza vagy egyéb ingatlana volt, vagy ha egyéb helységben lakott, féltelekkel vagy ezzel egyenlő értékű birtokkal rendelkezett, vagy ha birtoka ugyan nem volt, de megvolt az évi 100 pengő forint tiszta jövedelme. A nemzetőrség megszervezésének ügye városokban a városi hatóság, községekben pedig a felettes megyei hatóság feladata volt. E hatóságoknak ki kellett zárni a nemzetőrségi szervezetből a büntetett előéletű egyéneket. A nemzetőrök összeírására a városi és megyei hatóságok küldöttségeket neveztek ki. Az összeírtaknak lehetett jelentkezni lovas nemzetőröknek is, de akiket lovas nemzetőri szolgálatra nem vettek fel, azok számára a gyalogos nemzetőri szolgálat kötelező volt. A nemzetőrség fegyvereit maga is megszerezhette, de ha ezekről nem tudott gondoskodni, az állami fegyverraktárakból kellett részére fegyvereket kiszolgáltatni. A nemzeti őrse-