Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI OKMÁNYTÁR 1848-1849 - Közreadja: Baranya Margit, Bezerédy Győző, Fáncsy József, Kardhordó Kálmán, Kisasszondy Éva, Kopasz Gábor, Sándor László, Szita László, Tegzes Ferenc

Batthyány Kázmér főispáni kinevezési okmánya és székfoglaló beszéde Ennek folytán felolvastatott e következendő tartalmú nádori s illetőleg királyi helytartói rendelet: Rendelet. Minél fogva emlékezetül adatik mindenkinek, akit illet, hogy én azon jog és hatalom szerint, mellyel az 1848: III. és 1848: XXIX. tc. értelméhez képest bírok, a Belügyminiszter előterjesztésére Baranya vármegye Főispánjává Gróf Batthyány Kázmért nevezem ki. Meghagyván egyrészről ő néki ezennel komolyan, hogy az alkotmány és király iránt hív, a törvények iránt engedelmes legyen és kötelességeit részrehajlatlanul s lelkiismeretesen teljesítse, meghagyván más részről nektek Baranya vármegye egyetemének, hogy őt törvényes főispántokul ismerjétek el és az eskü letétele után minden jogos és törvényszerű rendeléseinek engedelmeskedni tartozzatok és köteleztessetek. Jelen rendelet felolvasás után a kinevezett főispánnak visszaadandó. Kelt Budapesten 1848. április 22-én. István nádor m. k., kir helytartó. Szemere Bertalan Belügyminiszter. . Ezen főispáni kinevezés, mely szerint a honnak egyik legjelesebb fia, a hazának dísze és a nemzet szeretetének tárgya, ki mindenkor nemes polgári lelkesedéssel szilárd elhatározatossággal és tettlegi áldozatokkal is munkálódott a haza jobbléte előmozdításán, az öszves egyetem által elragadtató lelkesedéssel fogadtathatván, miután az alkotmány szellemében módosított új esküt tisztelt főispán úr letette volna és mint már hittel lekötelezett mélyen és forrón tisztelt főnöke e megyének, a főispáni alkotmányos hivatalba székébeni háromszori felemeléssel ünnepélyesen beiktattatott volna, egy remek és korszerű beszéddel az egész egyetemet üdvözölvén e jeles s kitűnő beszéd örök emlékezetül a jegyzőkönyvbe iktattatni s egyszer s mind kinyomattatni határoztatott ; — mi végre is annak átadására Főispán Úr ő méltósága megkéretett. Tisztelt megyei Közönség! Ő Fensége a' nádor 's Királyi H(elytar)tó kegyelmes kineveztetése következtében e megye Elnöki székét elfoglalván, nem régi szokás szerint, de a gondviselés eránti háládatossággal áradozó szív örömmel üdvözlöm mind azokat, kik itt mai napon megjelentek. Ma itt hazánk újra születésének első napját éljük, mai gyűlésünk nem meddő ceremóniás alapkő rakása, hanem egyik hatalmas oszlopjának felállítása azon dicső alkotmány csarnokjának, melynek felemelésére haza szerte már száz, ezer kezek művelnek. Bármi egyszerű köntösben a mai nap, hazai s megyei éltünk legünnepélyesebb napja, mert ma először gyűlünk itt össze nem osztályokra hasítva, nem szabadalmazott testületek tolmácsai, nem egyes töredékek, s felekezetek visszhangjai, de úgy gyűlünk öszve először, mint az egész nép, az egész vidék képviselői, s arra gyűlünk öszve, hogy először léptessük életbe és biztosítsuk mindörökké mindenkinek különbség nélkül az igaz szabadság, a' törvényes egyenlőség, s az önkormányzás élvezetét. Mi túlnyomó fontosságú e' pillanat, mennyi a teendő és mennyire drága az idő, azt mindenki érti, ki közállásunkat felfogja, azért nem szólok arról személyesen, mennyire megtiszteltetve van, nem tárom ki hitvallásomat, nem teszek ígéretet, hanem csak röviden: mi személyemet illeti, múltam ismeretes, jelenem ugyan nehéz feladat, de előttem tiszta, jövendőm felőli ítélettel a közvélemény részrehajlatlan bíróságában bízom.