Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI OKMÁNYTÁR 1848-1849 - Közreadja: Baranya Margit, Bezerédy Győző, Fáncsy József, Kardhordó Kálmán, Kisasszondy Éva, Kopasz Gábor, Sándor László, Szita László, Tegzes Ferenc

Polgártársaim! Fogadjatok el magatok közé mint polgártársot, kit veletek egy érdek köt öszve, de ki csak maga nem tehet semmit, csak a ti szoros, s fáradhatatlan egybemunkálkodástoktól függend, legjobb szándékaink sükere, s azért személyemre nézve felszólítlak benneteket, józan bizodalomra irántom, amennyire becsületes célomról kétkedni nem adok jogot senkinek, tanácsra, s felvilágosításra, hol eszme cserére összegyűlünk, helyeslésre csak hol megérdemlem, de erős tántoríthatatlan kézfogásra és vállvetésre, hol a hazának szüksége van. A haza, a hazának java minden mellék tekintet elmellőzésével az legyen vezér csillagunk, irány tervünk pedig az őszinte becsületes hazafiúi öntudat! Személyekre nézve nem egyéniségekre figyeljünk, de tényeikre, s amint ők fognak ezentúl hozzá járulni a tárgyak fejtegetéséhez, úgy becsüljük úgy alkalmazzuk őket, a múltról feledkezzünk el, mennyire keserű súrlódásnak adhatna helyet. De emlékezzünk róla annyiban, mennyire tapasztalásul szolgál, s jó rejlett méhében, tartsuk szemben, hogy azonnal igazán testvérek vagyunk, de éltünk zsenge korában lévén csak testvéri frigyben növekedhetünk, boldogulhatunk, s védhetjük magunkat, megtámadóink s ellenségünk ellen, azért minden egyes mindnyájukért, s valamennyiőnk minden egyesért az legyen jelszavunk, hazánk kifejlődése ezen első korszakában, hogy az erős, virágzó, dics, magasztos boldog lehessen. Ennek első alapját azon ország gyűlés vetette, mely elég szerencsés és erőteljes volt a körülményeket használni, a magyarnak régi jogait vissza szerezni, s ezáltal egy új hont lehetővé tenni, de evvel még hivatását beteknek nem tekinté, hanem egyszerű végrendeletül hagyta ránk azon törvényeket mai napon kihirdettetni fognak, s köztök azon ideiglenes népképviseleti rendszert, mely minden kirekesztés nélkül az egész nemzet igaz képviselőire bízza a kezdett műnek kiegészítését, s a kimondott elvek foganatosítását ! A magyar nemzeten van most a sor, s rajtunk, mint annak egy részére Európának ránk szegezett szemei előtt bebizonyítani, hogy a magyar e feladatra méltó, hogy a magyar tudja magát organisálni és kormányozni, mihelyt fel van neki nyitva a mező, hol maga felül szabadon rendelkezhetik. S ez fel van nyitva, mert a magyarnak önkeble nyugalmából választotta Kormány most nem többé Ausztriában idegen kézben van, de Buda Pesten, s minden tetteiért felelős, ez hívand öszve minél hamarébb nem többé alattomos korteskedés, de szabad tisztelet s bizodalom útján választott nemzeti képviselőket, reményünk van, s alapja van téve, hogy nemzetiségünk több millió eddig tőlünk elkülönözött, s ezáltal csaknem az önkény s a bürokrácia áldozatává vált atyánkfiai hozzánk leendő csatlakozásuk által szaporodni s biztosíttatni fog, s nem lesz többé Erdély ország, s Magyar ország, hanem csak egy hatalmas magyar státus. Ennek közterheiben majd kiki különbség nélkül arány szerént részt veend. Más tekintetben szinte a nemzet egy része derült, s higgadt kedéllyel tett áldozatot a haza oltárára, hogy a nemzet más osztályait boldogítsa. — Ezen áldozat viszonyt testvéri szeretettel méltán igényel az eszme, a szó, s a sajtó azon túl szabad lesz, s becsepegtetheti jótevő harmatját a nevelésnek eddig parlag mezejére, csak fogékony földre találjon, a vallás egyenlőség szinte meg van alapítva s sok mérges gyűlölet dudva kiirtva. A magyar honnak védelme, a magyar polgár oltalma alá lesz téve. Mind ezt mondja ki az új törvény, mind ezt erősítette meg őfelsége, de hogy igazság legyen belőle, hogy életbe lépjen, hogy a jövő törvényhozás a leéltének fonalát felvehesse, mi roppant sok, részint végrehajtó, részint előkészülő, részint simító, részint teremtő munkára fel vagyunk hivatva, csak ezen támogatva tehetünk szert tökéletes szerkezetre, jövendőre. S itt némüleg szerencsések vagyunk, mert mi hála régi institutioinknak, különösen municipális rendszerünk, s az általa táplált közéletünknek nem gyermeki állapotban támadtunk fel, hanem egy bizonyos politikai önkormányzásra való kiképzettséggel, mely a felforgatás üdéjében paizsul tárult ki fejünk felől, mely arra, hogy újra születésünk kevésb vajúdással járt minálunk, mint más nemzetek(nél) körülöttünk.