Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: Náray János: Pécsi Krónika (1848—1849)

és egy tobakos vellával utánam szúrt, ha nem takarodom vissza. Én a fejérnépnek átadtam a kultsokat, azok kimenvén a cordonon, én meg haza takarodtam. A harangok folvást kongtak, borzasztó rémülés, sírás, futás, pakolás: az nemzeti őrség a kőhídhoz húzódott a Pétsi őrsereg a piatzon állt, hanem kevesen, és így mint B. Majthényi József Kormány Biztos, mint Perczel Antal a nemzetőrség majorja nem átalotta a fegyvertelen népet a mészárszékre vinni és nem gondolták fel, mi lesz aztán Péts városából és lakosaiból. — Én lakásomban maradván bezárván a kapukat, ajtókat felmentem a padlásra, honnan szépen lehetett látni az egész tájt, hol a granitsárok masíroztak és a nemzeti őrség hol volt. Midőn a granitsárok a hegyen lévő keresztnél idébb jöttek a Siklósi országúton és benézhettek a városba, megálltak, és magokat csatarendbe állították. Az egész hadtest egy szárnyait kiterjesztő sashoz hasonlított, az országúton volt a feje 6 ágyú, a teste 1 zászlóalj granitsár, jobbszárnyának fél karja az ágyúktól és az országúttól, 30 banderiális huszár a zöld búzákban, ettől 50 lépésnyire egymás mellett azon vonalban egymástól 1 öl távolságban 2 század granitsár, egész a Postavölgyig, a balszárnyon hasonlóképp az előbbi módon 30 huszár és 2 század granitsár egész Megyerig és Malomig, a farkát, utóörsöt 2 század granicsár képezé.

26 Midőn tehát magukat csatarendbe helyezték, kezdtek az ágyúkkal tüzelni, egyenesen le az országúton a kőhídon, de én az országutat porozni nem láttam, pedig a golyók a levegőben nem mehettek a kőhidig, mert az messze volt. Én úgy gondoltam, ezek csak ijeszteni akarnak, s porral lőnek, — ami úgy is volt. Aztán 50 ölnyire az ágyúkat kézzel tovább tolták, teljes bátorságban voltak és egy puszta lövéssel sem felelt nekik senki. Egy vonalban az ágyúkkal a két szárny is előrehaladt a búzákban, a centrum utána. Ekkor ismét ágyúztak a kőhíd felé, ekkor sem porzott. Ismét az ágyúk 50 ölnyire előre tolattak és lőttek. Hanem ekkor porzott már az országút, tehát golyókkal lőttek. — A nemzetőrök Perczel Antal őrnagy vezetése mellett a kőhidat átlépték és a búzába bújtak. — A hadtest ismét 50 ölnyire előbbre jött és repültek az ágyúgolyók lefelé, mindig az országúton, a nemzetőrök egyrésze Malom felé húzódott, másik része a kőhídon visszatért, nem is tehettek semmit, mert az ágyúk 2000 lépés távol tüzeltek. A nemzetőröknek sem ágyújuk, csak kevés puskájuk, hova lőttek volna a levegőbe? — Ismét közelebb jött a hadtest. Ekkor már kartátsolni kezdtek jobbra, balra a búzában gondolván, hogy a búzában vannak a nemzetőrök; mire a nemzetőrök vezéreikkel együtt elfutottak.

27 Láttam, hogy hullámzik a búzakalász a kartátsgolyók alatt jobbra balra, midőn kilőtték. A piaczon levő őrsereg is szétoszlott; a hadsereg mindig előbbre jővén a balszárnyának vége a Megyeri malomba rohant, ott találták a szegény vastag Virstlert, mint nemzetőrt, kit a Bosnyákok a disznóöléstől hajtottak el a nemzetőrök közé, ő nem szaladhatván a granitsárok megfogták, és az országútra hurczoltatván agyonlövetett, ott rohanták meg a szegény öreg Dudás szőlőszomszédomat, ki vasvellával felfeggverkezve, mint régi kiszolgált huszár, egyik bander, huszár kezéből a kardot kiütötte, majd összevagdalták, fején két sebet, kezén két sebet, hátán két sebet kapván, öregsége tekintetéből élni hagyták: a város végéig nagy nehezen elvánszorgott, honnan a családja hazavitte, de felgyógyult. Ott lőttek a Malomi kanászgyerekre, de nem találták el, sat. Az alatt a hadsereg mindig közelebb érkezett Pétshez, és a kőhídhoz érkezett. Perczel, Majthényi társaikkal ill a berek! Szegény Péts betsületes polgárai hajtsátok fel a keserű kelhet, ily logicátlan kalandorokért, mentse őket a jövő csak azért, mert Hazájokat és a Szabadságot jobban szerették, mint a tiszta józan észt. — A kőhídnál lévén a hadsereg a vashámort köszönté meg néhány ágyúgolyóval, de tetemes kár nélkül, egy lélek sem lévén az egész gyárban. Aztán a vámházat lőtték és utána a piaczra 15 fontos gránátokat hánytak, gondolván, hogy az összes felkelt nép ott van összve seregelve; én is midőn hallottam a házam felett süvölteni a gránátokat, lejöttem a padlásról és bezárván mindent, kimentem a szőlőmbe; közönséges vándorlás a hegyekben: Járányi Miska Uramat is ki néhány óra előtt nem akart kiereszteni a szőlőmbe, és utánam szúrt, futásban találtam a szőlők közt; a mész13 193