Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

kellett. Ezért a létszámon felüli Baranya megyei pandúrokat még időben felszólították, hogy lépjenek be a csendőrségbe. A pandúrok kivétel nélkül megtagadták a belépést, és kijelentették, inkább elvesztik állásukat, de csendőrök nem lesznek. Jelentkezők hiányában nem is tudták az egész országban egyszerre felállítani a csendőrséget, hanem ezt megyénkint hajtották végre. Azokon a helyeken, ahol már működött csendőrség, a megvetés és ellenszenv tettekben is megnyilvánult. Ezért Haynau 1850. március 25-én olyan rendeletet adott ki, hogy a szolgálatban álló csendőrök szóbeli, vagy tettleges megsértése haditörvényszéki eljárás alá tartozik akkor is, ha azt polgári egyén követi el. Baranya megyébe csak egy évvel a csendőrség felállításáról szóló rendelet megjelenése után vezényeltek csendőrséget. Pécsett egy tisztet és 28 csendőrt helyeztek el. Nádasdon, Pécsváradon és Sásdon 5—6 főből álló őrsöt állítottak fel.

110 A katonai és közigazgatási hatóságok, valamint a csendőrséggel megerősített karhatalom fokozott erővel látott neki a nyugalom és rend fenntartásának. Több rendelet jelent meg a külföldön megjelent lázító tartalmú könyvek behozatalának tilalmáról, és a forradalom alatt megjelent röplapok, hirdetmények és folyóiratok beszolgáltatásáról, felkutatásáról és elkobzásáról. A lakosság azonban ragaszkodott forradalmi emlékeihez és reménykedett Kossuth visszatérésében. Pécsett és a városkörnyéki falvakban július elején olyan hír terjedt el, hogy Kossuth Lajos hadseregével rövidesen Pécs elfoglalására indul. A lakosság hitelt adott a hírnek, s mindenki izgatottan várta a magyar csapatok megjelenését. A földművesek sietve nekiláttak a még lábon álló terményeik betakarításának, nehogy azok a háborús események során elpusztuljanak. A hatóságok alig bírták a felizgatott kedélyeket lecsillapítani. A hír forrásának és terjesztőinek kiderítésére erélyes nyomozás indult. A nyomozás során a csendőrség letartóztatta Hevesy Ignác volt honvédtisztet.

111 Nyilván Kossuth visszatérésében bíztak azok a községi bírók is, akik előszeretettel „felejtették" a bíróláda irományai közt a forradalmi bankjegyeket. A szentlőrinci bírót Dezse Józsefet politikai megbízhatatlansága miatt még 1849. szeptember 2-án leváltották, helyébe Kis Tóth Györgyöt nevezték ki. A leváltott bíró a pénztár átadásakor 12 forin értékű magyar pénzt azzal adott át utódjának, hogy jól tegye el, mert lesz még annak értéke. Ez nem is szolgáltatta be, hanem majdnem egy évvel később a községi vizsgálatot tartó szolgabíró találta meg és kobozta el. Mivel arra gyanakodtak, hogy a lakásán is rejteget magyar pénzt, a szolgabíró jelenlétében két csendőr házkutatást tartott nála. Pénz nem, de a Népbarátja című lap öt száma került elő a házkutatás során. A pénzrejtegetésért a volt bírót dorgálásban részesítették, Kis Tóth Györgyöt pedig utasították, hogy ez után a rendeleteket pontosan hajtsa végre.

112 Ugyancsak magyar pénzt talált a községi vizsgálatot végző szolgabíró az egerági és a bodai bíróládában lévő irományok között is. Mind a két bíró azzal védekezett, hogy a pénz véletlenül került az irományok közé, nem tudták, hogy ott van. A bírókat csak dorgálásban részesítették. Rosszabbul járt Harczi János mohácsi lakos, akinél 11 db magyar bankjegyet találtak. Ügyét a katonai bíróság elé utalták.

113 A csendőrök azzal kezdték működésüket, hogy fegyverek után nyomozva a lakosságot állandóan házkutatásokkal zaklatták. Engedély nélküli fegyvert találtak többek közt Tamás Mihály szebényi földművesnél és Staub Mihály üszögi téglás-mesternél. Mindkettőjüket letartóztatták és átadták a pécsi térparancsnokságnak. De letartóztatták és a soproni kerületi katonai parancsnokságnál feljelentették még azokat is, akiknek a főispán által aláírt fegyvertartási engedélyük volt, és az engedély megerősítését a katonai parancsnokságtól már kérelmezték is.

111 Nem kisebb eréllyel fogtak hozzá a bujkáló hazafiak, különösen a szökött katonák üldözéséhez. A legnagyobbrészt idegen (német, cseh) zsandárokat nagyon csábította a 24 forint jutalom, ami minden egyes katonaszökevényért járt. A szökevények száma olyan nagy volt, hogy elfogásukkal nagyon szép mellékkeresetre lehetett szert tenni. A nagyobb csapatokba verődött fegyveres szökevényeket a csendőrök sem merték megtámadni, azért addig, amíg