Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

a csapattól el nem távoztak biztonságban voltak. De élelemre és ruhára volt szükség s ezért be kellett menni a faluba. A szökevények időnként felkeresték családjukat, rokonaikat, majd élelemmel megrakodva tértek vissza társaikhoz. Ezeket a látogatásokat használták fel a csendőrök, hogy lecsapjanak rájuk. Még így sem volt veszélytelen a dolog, mert előfordult, hogy fegyveresen ellenálltak és üldözőjüket súlyosan megsebesítették. Lukáts István szászvári szökött katona éppen otthon tartózkodott, amikor a házat hirtelen körülvette a csendőrség. Felszólították, hogy adja meg magát, ő azonban fegyverrel válaszolt. A hosszabb ideig tartó lövöldözés során egy csendőr megsebesült. Lukátsot csak akkor sikerült elfogni, mikor a lőszere elfogyott. Pécsre kísérték és a büntetés kiszabása végett átadták a térparancsnokságnak.

115 Martina ydz^e/dunaszekcsői katonaszökevény az elfogására kiküldött pandúroknak fegyveresen ellenállt, eközben halálosan megsebesült.

116 Október 3-án két csendőr Szebény községbe ment, hogy az ott lappangó szökevényeket elfogja. A volt honvédek házait átkutatták, Vörös Ferencet és Kőműves Istvánt elfogták. Farkas Istvánt pedig, aki nem adta meg magát agyonlőtték. A szebényi szökevények nagyobb része akkor éppen nem volt a faluban, hanem a szebényi szőlőhegyen lévő pincékben tartózkodott. A csendőrök nem is próbálták elfogni őket.

117 Amint a pécsváradi főbíró a szebényi eseményekről értesült, azonnal felhívta a községi elöljáróságot, hogy hasonló tragikus esemény elkerülése végett beszéljék rá a volt honvédeket az önként jelentkezésre. A felhívás eredménytelen maradt. A szökevényeket nem hogy elrettentette volna társuk halála, hanem minden óvatosságot félredobva, naponta bejártak a faluba és ott a kocsmában szórakoztak.

118 Október 22-én a pandúrokkal megerősített csendőrség váratlanul megszállta Szebény községet és körülzárta a kocsmát. A kocsmában 3 volt honvéd több falubeli polgár társaságában szórakozott. A szökevényeket felszólították, hogy fegyvertelenül jöjjenek ki és adják meg magukat. Ezek azonban nem mentek ki, hanem eltorlaszolták magukat. Az egyik katona szökevény Bosnyák Mátyás éltette Kossuthot és kijelentette, hogy inkább meghal, de mégsem lesz a császár katonája. Vad lövöldözés kezdődött melynek csak az vetett véget, hogy Bene Pál meghalt, Bosnyák Mátyás pedig megsebesült és harcképtelenné vált. A harmadik szökevény, Jakab István nem vett részt az ellenállásban. Jakab Istvánt a sorozó bizottság elé állították és besorozták, Bosnyák Mátyást pedig átadták a haditörvényszéknek.

119 A szebényiek a két tragikus esemény után sem adták be derekukat. Egy november 4-én tartott újabb razzia alkalmával Farkas József volt honvédet, aki elfogása ellen fegyverrel védekezett, a csendőrök agyonlőtték.

120 Természetesen nemcsak a szebényi, hanem más községek szökevényeit is igyekeztek elfogni. Az e célból Berkesd községben megjelent csendőrök a szökevények közül egyedül Páján Jánost találták meg. Páján egyideig ellenállt, majd megadta magát. Büntetés kiszabás végett átadták a megyei törvényszéknek.

121 Semmivel sem volt jobb a helyzet a megye határain kívül. A volt honvédek besorozása ellen országszerte megnyilvánuló ellenállás arra kényszerítette a hadügyminisztert, hogy a kérdést újra szabályozza. A november 6-án kiadott rendelet általános kegyelmet biztosított mindazon szökött honvéd számára, aki 1851. március hó végéig önként jelentkezik. Ha az eddig elfogott szökevények közül valamelyik ellen törvényszéki eljárás folyna, azt megszüntetik. A szökés miatt meghosszabbított szolgálati időt elengedik. A jelentkezési határidő lejárta után azonban minden szökevény ellen szigorú megtorlást alkalmaznak. Legszigorúbban megbüntetik azokat, akik a szökevényeket nem jelentik fel, vagy a jelentkezésről lebeszélik őket. Hogy a hatás nagyobb legyen, a rendelettel egyidőben az uralkodó néhány papnak kegyelmet adott, így kapott kegyelmet a császári hadseregbe besorozott, de onnan megszökött Rácz Péter csúzai és Fodor Pál kisharsányi református, valamint Rojkó Sámuel magyarbólyi és Hatos István ráckozári evangélikus lelkész. A legfelsőbb kegyelmet Baranya minden templomában ki kellett hirdetni.

122 A rendelet azonban legalább Baranyában nem érte el a kívánt hatást. A volt honvédek, hiába biztosítottak számukra büntetlenséget, csak nem jelentkeztek önként.