Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kiss Géza: Adatok Munkácsy Albert portréjához különös tekintettel az 1848—1849-es tevékenységére

lását a csepelyi gyűlés résztvevőinek, mert az ajánlások tartalma éles fényt vet az ő politikai álláspontjukra is. Láng Ferdinánd egy szemtanú szerint ,,.. .Táncsicsot követnek ajánlván, lelki tulajdonain felül leginkább azt említi, hogy Táncsics szinte parasztnak lévén fia, már bajuszos korában ment tanulni és önművelésére minden alkalmat felhasznált, ezért csak ő lehet legalkalmasabb követünk, mert ő ért bennünket, mit a Munkás c. lapja, mely a nép előtt is esméretes, tanúsít." Munkácsy később egy vallomásában maga foglalta össze felszólalását az alábbiak szerint: „Elmondottam a népnek, hogy Isten adta jogát, amely szerint képviselői által maga alkothat magának törvényt, mert már szabad lévén gyakorolnia, igyekezzék olyan követet választani, ki őt a szó szoros értelmében képviselendi. Ily követet — mondám — inkább találhat saját paraszt testvérei közt... Későbben szóbajött a regálé és az ún. úri jogok. Én elmondám, hogy az én hitem szerint ezek megszűntek, mert a magyar forradalom kimondta a jogegyenlőséget, az országgyűlés pedig a forradalom elveit tette magáévá. Az arisztokrácia ugyan másként vélekedik, de... ez új ok arra, hogy ne válasszunk arisztokratát, hanem olyat, ki igyekezzék törvénybe iktatni a regálék és úri jogok eltörlését."

13 Itt már nemcsak Táncsics nyomán magábaszívott arisztokrata ellenességéről tesz bizonyságot, hanem rendkívüli politikai bátorságáról is, hiszen az arisztokrata, akire beszédében céloz, a vidék földesura s egyben Baranya megye főispánja, Batthyány Kázmér. Minthogy a két népgyűlés egyhangúan Táncsicsot jelölte követének, közös küldöttséget menesztettek Táncsicshoz. E küldöttség egyik tagja Munkácsy volt. A mohácsi hajóállomáson azonban Batthyány főispán parancsára feltartóztatták őket és vissza kellett térniük. A hír azonban mégis csak eljutott a képviselőjelölthöz mint az maga írja: „Engem Baranya megye siklósi kerülete igen sok választópolgár által aláírt levélben hívott föl, hogy lennék képviselője, mit egy küldöttség hozott hírül."

15 Itthon Baranyában erős vihart kavart föl a csepelyi népgyűlés. Ismeretlen feljelentők tudósítása nyomán a megyebizottsági gyűlés izgatottan hallgatta az alispáni tájékoztatót a csepelyi népgyűlésről, amelyen, „.. .mindenféle communisticus, a fennálló alkotmányos rend és kormány elleni kitörések és felszólalások, úgyszintén lázító szónoklatok jöttek vala szőnyegre, melyek a jelenvaló tömegnél... indulatos, isméti kitöréseket hoztak elő."

18 Az ügy haladéktalan kivizsgálására Dőry László főszolgabírót küldték ki. A vizsgálat során hamarosan kiderült, hogy izgató nyilatkozatok csak Munkácsy beszédében fordultak elő s így a továbbiakban egyedül ő áll a támadások középpontjában. Bűneit így összegzi Rihmer János tiszti főügyész 1848 június 2-án: „O (Munkácsy) a jogegyenlőség elvét híve és követve a regálékat megszüntetetteknek lenni az egybesereglett népnek elég hibás és balvéleménnyel, úgy a törvényt rossz és tilos értelmezésével hirdetvén, az egybesereglett népet az úri jogok, mint kizárólag magánytulajdon tilos sértésére izgatni elég vakmerőséggel bátorkodott." Ezért javasolja, hogy ,,.. .szándékosan törvény ellenes tényre irányzott beszédjéért, mint népizgató és bujtó ellen a megyei bizottmányi gyűlésen fenyítő törvényszék rendeltessék és a megyei törvényszék által elítéltessék."

17 Talán ennél is súlyosabban ítéli meg Munkácsy tettét Batthyány főispán abban a jelentésében, amelyet Vavrek János uradalmi nérnök Munkácsy ellen beadott feljelentése mellékleteként a belügyminiszternek küldött: „Én az említett papot (Munkácsyt) már régente, mint nyughatatlan és a népet felizgató egyént ösmerém. Egyébként meggyőződésem..., hogy ezen esetben, azon egyén részéről igazán felbujtás és törvények elferdítése történt. Nézetem az, hogy ha a haza nem is forogna oly vésszel teljes körülmények között, mint a mostani, ahol osztályt osztály ellen gyújtani, egyéb semmisem, mint hazaárulás, de más viszonyok között is, higgadt politikával soha össze nem férő aljasság, amely a nemtelen nép vad ösztönei és indulataihoz szól."

18