Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kiss Géza: Adatok Munkácsy Albert portréjához különös tekintettel az 1848—1849-es tevékenységére

Arra a kérdésre, hogy mi volt Munkácsy bűne Csepelyen, a választ saját maga adja meg a megyei bizottság előtt tett vallomásában, amelyben elismeri, hogy a népgyűlésen a jogegyenlőség elvére hivatkozva, a kisebb haszonvételek megszüntetését hirdette. Azt mondta a népnek, hogy az ital és húsmérésnek, vadászatnak, halászatnak, vám, rév és vásárpénznek a joga nem kizárólag a földesurakat illeti meg, hanem a felszabadított parasztok gyakorolhatják azokat.

19 Csepelyi szereplésének igazi mozgatóját azonban abban a levélben fogalmazta meg, amelyet Polgár Mihály püspöknek küldött válaszul a csepelyi eseményekben résztvevő papokat elítélő körlevelére: „Mi a haza üdvén nem érthetünk mást... minthogy a nép egyeteme a lehető legjobb karba helyeztessék, de a magyar föld népe érdekének nemcsak az illyr (Jellacich) hanem az arisztokrácia egy része is ellensége. Az arisztokrácia egy része nyomta eddig a népet kebel lázítólag."

20 Táncsics jelölésére pedig azért szerveztek népgyűléseket, mert nem akarták, hogy az áprilisi törvények „csupán mézesmadzag legyenek a nép szájában." Ezzel a kérdéssel foglalkozik Munkácsy a Március Tizenötödike c. lap 1848 70. számában is, „A hazáról és egyenlőségről" írt cikkében. „Az egyenlőségnek határt akar szabni az arisztokrácia, kiváltságainak némely rongyait meg akarja tartani." Munkácsy véleménye szerint ezen a tényen csak úgy lehetne segíteni, ha „... a nép képviselői lennének többségben az országgyűlésen". (Ezért a kiállás Táncsics mellett.) Itt fogalmazza meg azt a Táncsicscsal közös gondolatot is, amit sokszor leírnak még a nyári és őszi politikai harcok idején: ,,.. .most a hazának hű polgárok kellenek, a nép pedig csak olyan hazához tud hű lenni, mely irányában méltányos." A fenti erőteljes vádak ellenére a vármegye ,,.. .a tiszti ügyészileg véleményezett fenyítő vádnak" helyet nem adván Munkácsyt felmentette. Szerepéről az volt a véleménye, hogy az ,,.. .átkos kinövése az olly széles alapokra fektetett, de némelyek által könnyelműen és balul felfogott szabadságnak..." Bár elítéli Munkácsy és a társai tevékenységét, mégis talál mentséget számukra, mert „...népünk törvény ellenes merényletekre magát felizgatni nem engedi".

21 Az egyházi felettes hatóság azonban a kivizsgálást vezető esperes véleménye ellenére az 1849. július 4-én tartott kerületi ülésen Mnkácsyt szolgálatától felfüggeszti s nem engedi azt sem, hogy a felajánlott iregi állást elfoglalja. A jobbágyság ügyének védelmezője Miközben lassan elült a Dráva menti népgyűlések keltette izgalom, az első népképviseleti országgyűlés választási eredményei Munkácsyt igazolták. A siklósi kerület választói Táncsics Mihályt választották követüknek. A megválasztásáról szóló jegyzőkönyv egy példányát Dömötör Pál nagyharsányi bíró és Munkácsy Albert, mint a „választók által kitűzött megbízottak" vitték Pestre Táncsicsnak.

22 A Táncsics életrajzáról írt munkák eddig a pontig vázolják Munkácsy szerepét s utána már csupán utalnak Táncsics országgyűlési harcaival kapcsolatban egy egy levelére. Mindössze Bölöni György: Hallja kend Táncsics c. munkájában (1948) és Német Balázs többször is idézett tanulmányában találunk utalást a Táncsics és Munkácsy közötti kapcsolat tartósságára, illetve arra, hogy ez a kapcsolat 1848 nyarán kiállta a legerősebb támadások próbáját és éltetője a parasztság ügyének hűséges szolgálata volt. E cikk szerzője egyetért azzal, hogy Munkácsy életének legmutatósabb epizódjai Drávacsepelyhez fűződnek, az eszméi iránti hűségből azonban a most következő politikai harcok napjaiban, majd a bukás utáni évtizedekben vizsgázott.