Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben
évenként változott. Évente 133 6/8 hold vágása volt a tervezett mennyiség a jánosi fiók gazdaságán kívül. 57 1848-ban a bólyi uradalom 8650 2/8 hold erdejéből 387 7/8 hold legeltetéssel egybe volt kötve s ez három községet érintett. A felszabadítással a volt jobbágyok az erdőt is magukénak tekintették, vissza akarva állítani a régi, szabad erdőhasználatot, ami nemcsak a fakitermelést, hanem az erdei legeltetés, makkoltatás, gubacsszedés szabadságát is jelentette szemükben. 1848 szeptemberében a nagycsányiak éjszakánként lovaikat, ökreiket az uradalmi erdőbe eresztették, a lehulló makkot feletették. A gubacsot is minden engedelem nélkül, az erdőpásztorokat félreállítva erőszakkal felszedték, s azt Cséby alszolgabíró kétszeri parancsára sem adták vissza az uraságnak, sőt agyonveréssel fenyegették azt, ki a gubacs lefoglalására falujukba jönne. A nagycsányiakon kívül a kákicsiak szintén ellopták az uraságtól a gubacsot. 5 " Ugyanez év szeptember 11-én a sellyei kerületben előleges kihirdetés után makkoltatási árverést szándékozott az uradalom tartani. Ezen a helybelieken kívül két vidéki is megjelent, kiket a kákicsi bíró megöléssel fenyegetett meg, ha el nem mennek, mivel előző évben felverték az árat. A tisztség alig tudott rendet teremteni, s maga az árverés is igen rosszul sikerült, mert ingyen vagy igen olcsón kívánták az erdőt. Végezetül a két vidéki, besencei lakos kapta meg mégis, mivel a helybeli nagycsányiak semmit sem ígértek. Másnap mintegy 20 felfegyverzett nagycsányi lakos őrizte a kibérelt erdőt, s a bérlők sertéseit az erdőből kiűzték. Másnap megismétlődött a helyzet, ismét kikergették a besenceieket a kibérelt erdőből azt válaszolva, hogy őnekik nincs uruk, nekik nem parancsol senki, mert az erdő s minden az övék. Ebben az évben igen sovány eredménnyel zárult másutt is a makkoltatás kibérlése, alig néhány községben sikerült az csak. 1849-ben már több sikerrel járt mind a makk, mind a gubacs eladása. 59 Szabad György a tatai Eszterházy uradalom 1848/49-es eseményeinél megemlíti, hogy a jobbágyok nemcsak pusztították, hanem éppen az uradalom nagymérvű fakitermelésével szemben védték a most már sajátjukénak tekintett erdőt. Hasonlóval a bólyi uradalomban is találkozunk. A kistótfalusiak 1848/49 telén az uradalmat az ottani erdei fa eladásától kitiltották. A borjádiak tömegestül kivonultak erdejükbe, s a favágókat és fahordó embereket elzavarták. Az uradalmi tisztség tehetetlen volt. A szökédi erdőpásztorral a puskáját kilövették, s a segítségül hívott fiától a puskát elvették s összetörték. Tilosban legeltetett jószág behajtásáról vagy elzálogosításáról az ellenállások miatt szó sem lehetett. A megyéhez beadott panaszok, törvényes letiltás kérése mind orvosolatlan maradt, ,,mikor leend ennek elégtételi sikere, azt nem tudni" — panaszolta főtisztségének a tiszttartó. G0 Korábban 12 erdőpásztora volt a bólyi uradalomnak, ugyanennyi maradt most is, létszámuk emelésével úgy sem lehetett volna a parasztoknak útját állni. Az úrbériség idején a favágást elsősorban a kisházasokkal szorgalmaztatta az uradalom, lévén nekik is faizási joguk. A robot megszűnte után a fakitermelés, fuvarozás is pénzes napszámban történt. 1 hold vágásból az uradalomnak a legkedvezőtlenebb számítás szerint 100 Ft tiszta haszna származott. 61 A bólyi uradalom utolsó 10 évének átlagbevétele ölfából és szálfából: 10 797 Vft. Ha az 1848. évi bevétel alatta maradt is az átlagbevételnek, a következő évé több, mint duplája, amiből ha leszámítjuk a kiadásokat, 1849-ben az erdészetből eredő tiszta fövedelem 6724 Pft, az adott körülmények között igen jelentős összeg. 62
