Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben
Az uraság minden évben az uradalmi berkekben a nádlást, gyékényvágást, halászást mint tulajdonát tekintette, ez utóbbit egyezség útján 3 napi gyalogrobotért holdját engedélyezte, a nádat a maga számára vágatta, a gyékénysást évenként nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek eladta. 1848 nyarán azonban mindenki minden ellenszolgáltatás nélkül halászott, azt az uradalmi tisztség nem tudta megakadályozni. A sást is hiába akarta 1848 júliusában az oszrói berekben árverélni, a község lakói közül többen ellenálltak, agyonveréssel, szemkiszúrással fenyegetve azt, aki a gyékényt vágni merészeli a berekben. így eladni nem lehetett, az oszróiak maguk vágták azt le. Ezt megtudva a gilvánfaiak, ők is azonnal ellenálltak, a sást nem engedték eladni. 63 A szőlőhegy nem tartozott az úrbéri járandósághoz, különböző kapás nagyság után külön szolgáltatással: 6-od vagy 9-cd dézsmával tartoztak a jobbágyok. Mivel róluk külön nem szóltak az 1848. évi törvények, a jobbágyok ezeket természetszerűleg magukénak tekintették ekkor, s majd csak később döbbentek csalódásukra. A szabadságharc szempontjából nem volt azonban közömbös, hogy végső soron a szőlők földesúri tulajdonban maradnak-e továbbra is és akkor a volt jobbágyok újabb megmozdulás hullámával kell számolni, vagy paraszti tulajdonba mennek-e át, s akkor Jellasich seregével szemben az ellenállást a szőlőtulajdon védelme is erősíti. Az uralkodó ugyanis csak az 1848. ápr. 11-i törvényeket ismerte el, de nem az 1848. szept. 15-én a szőlők után fizetett járandóságok eltörléséről szóló határozatot. Az uradalom bevételeinek igen jelentős hányada származott a szőlő, ill. bordézsmából. (A gabonából eredő bevételek után a 2. helyen következett, megelőzve a juhászatot is.) A bólyi uradalom dézsmáló lajstromainak hiányos volta miatt pontos mennyiséget nem tudunk közölni, de egy, az uradalom részéről 1847-ben készített birtokleírás szerint a bólyi uradalomban közepes termésű években a kilencedből és hatodból 8000, az egyháztól bérelt tizedből 4000 akó kiváló minőségű fehér és vörös bor eredt be. A sellyei uradalom kb. 1500 akó fehér és vörös bort adott dézsmaként. Az allodiális szőlőket már korábban is pénzes napszámosokkal műveltette az uradalom, ugyanis „a gyakorlat tanítja, hogy a szőlők úrbéri szolgálatokban jobbágyi kezekkel célirányosan s kellően nem míveltetnek..." A szőlőmunkálatokra fordított összeg fokozatosan emelkedett, 1846-ban a 496 kapás, azaz 82 2/3 holdra fordított összeg 1261 Vft 6 X-t tett ki, de még ekkor is kapásonként 10 nap robottal, magyarholdanként tehát 60 gyalognappal számolt a tisztség. Most ezt is pótolni kellett valahonnan. Vagy pénzes napszámosok fokozottabb mérvű alkalmazásával, vagy a terület csökkentésével, esetleg egyes munkálatok elhagyásával. 1848 áprilisban, még a birtoktulajdonos cseréje előtt gr. Erdődy Sándor, gr. Batthyány Iván veje Bécsből a következőket tanácsolta: ,,A mi a szöllők metszését illeti, meg kell jegyeznem, hogy én jövőre magam jószágain a szöllőket eladandóknak kijelentvén azokat az idén is csak egyszer kapáltattam, majd ha a szöllő érni kezd pedig egyszer a füvet sarúztatni rendelem, mivel szőlőket napszámosoktól dolgoztatni ki nem fizeti magát, ha tehát Bollyban igen oltson nem lehet kapni napszámosokat ugyan azt javaslanám teendőnek... 64 Tekintsünk el a gróf gazdasági tanácsától, mivel az bővebb magyarázatot nem kíván, helyette a szemléletet vegyük szemügyre. Ha a helyi viszonyokat nem ismerte is; de a borból eredő jövedelmet mint a család tagjának tudnia kellett. Igaz az is, hogy az allodiális szőlőkből eredő jövedelem csak töredéke a dézsmás szőlőkének. 65 De éppen ez a tény figyelemre méltó ! Nem a meglévő majorsági szőlő területének növelése volt a gondja, hanem a meglévő kiadásoktól akart szabadulni. Gr. Erdődy csakúgy, mint sok más földbirtokos befejezettnek, lezártnak tekintette az átadott földek ügyét. Fel sem vetődött benne annak gondolata, hogy a jövőben a szőlőhegyek is a parasztság tulajdonába mehetnek át, s a szőlődézsma megszűnésével borból eredő jövedelme megszűnik.
