Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

IV. RÉSZ Életrajzok

bi állásáról azonban 1925-ben a pécsi egyetemre való távozása miatt lemondott. Főtitkári és szerkesztői tevékenységének eredménye, hogy a Kir. Hagy. Természettudományi Társulat tagjainak száma nyolcezerről tizenhétezernél is többre emelkedett. 1914- ben a X. nemzetközi zoológiái kongresszus és 1918-ban a Felső Oktatásügyi Egyesület főtitkára volt. Az 1926-ban egybehívott természet-, orvos-, műszaki- és mezőgazdaságtudományi országos kongresszusnak szintén főtitkára volt és ezen tisztében szerkesztette a Kongresszus Munkálatait. A Természettudományi Közlönyt húsz éven át és a Felső Oktatásügyi Egyesület Közleményeit nyolc évig szerkesztette. Szerkesztője volt a Révay Nagy Lexikona állattani részének, melynek állattani cikkeit — gazdasági rovartaniak és néhány madártani cikk kivételével mind a húsz kötetben ő írta. Számos bel- és külföldi tudományos és kultúrális egyesület tagja.

Gossmann Márton, földbirtokos, volt nemzetgyűl. képv. 1891-ben született Babarcon. Középiskoláit és a felsőkereskedelmi iskolát Pancsován végezte, majd a késmárki felsőbb textiliskola növendéke lett s tanulmányai befejezése után 1911-ben visszatért szülőhelyére és gyakorlati gazdává képezte ki magát. A háború kitörésétől kezdve az 52. cs. és kir. gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot az orosz fronton s a II. oszt. ezüst és bronz vitézségi érem, a vas és ezüst szolgálati érdemkereszt tulajdonosa. Háborúból való visszatérte után birtokán gazdálkodik, de békés életét a szerb megszállás zavarja meg.

Mint a község egyik exponensének, neki is sok kellemetlensége van a megszállókkal. 1921 októberében a villányi kerület az első nemzetgyűlés képviselőjévé választja. A vármegyei törv. hat. biz. és közs. képviselőtestületi tag, vármegyei Kisgazdapárt al- elnöke, a babarci kultúrház elnöke stb.

Gyomlay Gyula dr., egyetemi nyilv. r. tanár. Született Nagyváradon, 1861-ben, ahol atyja, a Székeskápt. jószágigazgatója volt. 1883-tól 1906-ig szakvezető tanára volt a budapesti tanárképzőintézet gyakorló főgimnáziumának 1902-től 1918-ig a br. Eötvös Jó- zsef-collégiumban és a budapesti középisk. tanárképzőnek is. 1910 óta budapesti egyetemi magántanár ; 1918-ban a bölcsészeti kar ny. r. tanára Pozsonyban, majd a Pécsett székelő Erzsébet egyetemen. 1898 óta a M. Tud. Akadémia levelezőtagja s 1907—1922 közt a klasszika-filológiai bizottságának előadója. A klasszikafilológia hazánkbeli fejlődésében annak a középső nemzedéknek egyik képviselője, mely a legelső úttörőket felváltva előkészítette a legújabb, nemzetközi értelemben tudományos irányt s mint ilyennek, munkássága részben a görög és latin-szakiskola érdekeit szolgálta. Tudományszakát népszerűsítő célzattal írta, a görögök történetét (a Nagy Képes Világ- történet Il-ik kötete, 1899), a görög tárgyú tragédiáját (a „Világhódító"), melyet az Akadémia a régóta ki nem adott Telekidíjjal s emlékérmével jutalmazott. Az egyetemnek 1926—27. évben rektora volt.

204