Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-05-08 / 19. szám

4. OLDAU. AZ OJSAG 1975. MÁJUS 8. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM ; 1825-től 1925-ig «—< Folytatás *-> 6. SZÉPPRÓZA ELŐZMÉNYEK , A drámai költészet fejlődésének rövid áttekintése so­rán észrevehettük már, hogy a költészet megszokott verses alakszerűségét mindinkább a kötetlen beszéd, a próza váltja fel.50* Ezt a jelenséget az átbeszélő költészet terén jóvaí korábban is megfigyelhettük. A szíriai Emmesahól való Heliodorus, aki a harmadik században élt, Aethiopica címmel görög prózai nyelven írta meg terjedelmes elbeszé­lését, amely CharícleUi etiópiai hercegnő és a thesszáliai görög / heagenes szerelméről és csodálatos úti kalandjaról szólt. Az elbeszélő költészetnek ezt a prózai alkotását a középkorban a román (francia, olasz, spanyol) irodalomban a nép nyelvén (lingua romana) mindinkább utánozni kezd­ték. A XVIII S7,ázad végén s a XIX. század elején ennek a középkori (román) irányzatnál^ az angol, francia és német irodalomban is egyre több követője akadt. így hamarosan új költészeti műfajként jelentkezett a románc , magyar el­nevezéssel a regény . Magyar nyelven az első regény, Dugonics And rás Fjeiké -ja 1788-ban jelent meg.'1'1 Ezt követte Dugonics András több — idegen eredeti nyomán írt — regénye. majd Kisfaludy Károly számos prózai elbeszélése (novellá­ja).55* Az utóbbi nemcsak új műfajt honosított meg, hanem követőket is ihletett. A SZÉPPRÓZA ELSŐ MŰVELŐI Korács Pál (1808-1886) a vig elbeszélés (novella) egyik legtehetségesebb művelőjévé lett s már 1827-ben fel­tűnt. majd hamarosan országos hírnévre tett szert. " Dalnoki Gaal József (1811-1866) 1836-ban S zirmay Ilona címmel megjelent kétkötetes regényével tűnt fel. az 1840-cs években pedig vígjátékaival és nagy tetszéssel foga­dott elbeszéléseivel ért el sok sikert.”* Kuthy Lajos (1813-1864) ugyancsak színműveket és elbeszéléseket írt, népszerűségének tetőpontját azonban 1846/47 -ben megjelent Hazai rejtelmek című regényével érte el. '’* Vajda Péter (1808-1846) tulajdonképpen a szabadság és a természet romantikus lelkű letü, rajongó költője volt, de drámákat és / árcsai Bende címmel bonyolult szerkezetű' történeti regényt is írt. Uj hangot ütött meg s ezzel a ma­gyar széppróza lejlődését is előmozdította. Különösen Jókai Mórra volt hatással. Nagy Ignác (1810-1834) verselgeü ’■ssel kezdte, dráma­­írással lolytatta irodalmi tevékenységét, majd a Jelenkor munkatársaként — főként Za/fcíy névaláírással — bevezette az. újdonságok rovatát s ebben a mindennapi élet különös jelenségeinek mesteri megörökítőjévé lett. I is^tújítás című drámájával 1842-ben elnyerte a Magyar tudományos Aka­démia jutalmát, a legnagyobb sikert azonban 1844/45-beri megjelent Magyar titok című társadalmi regényével érte eb amelyet a francia Sue Eugéne Párizsi titkok című re­­gépyének hatása alatt írt. Kisebb elbeszéléseinek gyűjtemé­nyei az 1840-es évek legkedveltebb olvasmányai közé tar­toztak,'"* a sok munka azonban kimerítette. 1846-ban Menny és pokol címmel elkészült, de meg nem jelent regénye már a hanyatlás jeleit mutatja, ideiének utolsó öt ('■yen át sokat betegeskedett, csak az 1849 noveinber 13-én megindított Hölgyfutár szerkesztésével foglalkozott, ezzel azonban — sok zaklatás, bebörtönzés árán —< a magyar iro­dalomnak igen kiváló szolgálatot telt. mert Szilágyi Sándor, majd lóik Kálmán segédszerkesztői közreműködésével az önkényuralom legnehezebb éveiben nyilvánosságot biztosí­totta magyar költőknek és íróknak, az utóbbiak között fókái Mórnak is. Frankenburg Adolf (1811-1884) megint újabb szép­prózai műfajnak, a tárcának lett magyar megalapítójává. C/nrov János 1841-ben megindított Regélő -jében Buda­pesti levelek címmel írt a főváros társadalmi életéből vett rajzokat, illetőleg tárcákat. Ugyanakkor Magyar életkép cimmel szépirodalmi havi folyóiratot indított, amelyet 1842- ben életképek címmel hetilappá szervezett. 1844-ben Estikék címmel két kötetben jelen tek meg azok az elbe­szélései, amelyek az irodalomtörténetírás megállapítása szerint a németes regényesség túlzásaival szemben a magyar széppróza fejlődését kedvezően befolyásolták. Irodalmi tevé­kenységének további eredményei már a következő korszak­ban bontakoztak ki. Bemeit Gáspár (1810-1873) a korszak folyóirataiban közölt a magyar életből vett, vázlatos nagyvonalúsággal és bizarr meglátással festett képeket, amelyek ismét új prózai műfajt alkotlak. Ezeket "Freskóképek címmel össze is­­gyűjtötte és négy kötetben kiadta. Munkásságát a következő korszakban is folytata. A gyűjeményes művének címe után “feskókép nek nevezett műfajt ápolta még Lanka (iéza (1818-1902). aki 1848-ban az első magyar élclap, a “Chari­­vari Dongó szerkesztője lett. Élete vége felé több re­­gényt is írt. '* Széplaki Petrichevich Horváth Lázár (1807-1831) a korszak szépprózájának több európai nyelvet beszélő, kép­zett művelője volt, nagyobb sikert azonban sohasem tudott elérni, mert felfogása és magatartása ellenkezett az ország­szerte uralkodó demokratikus szellemmel. 1834-ben lett hír­lapíró. Cikkeit kilenc kötetben gyűjtötte össze. 1843-ban ‘Honderű címmel külön szépirodalmi és divatlapot inclí totf, amely azonban tartalmi gyengesége s a nemzetietlen arisztokráciával való feltűnő rokon szemezése következtében már 184Ában megszűnt. Hasonló sorsra, jutott német nyel­ven kiadott lapja, a “Morgenstern is. Egyetlen regénye “Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban címmel 1836- ban jelent meg. PAY ANDRÁS A korszak szépprózájának művelői sorába az első ma­gyar társadalmi regény szerzőjeként került. A drámai köl­tészetben is kiváló volt. Irodalmi munkásságát még az előző korban kezdte. 1786 május 30 án a zempléni Kohány községben szü­letett. Előkelő református nemes családból származó nagy­apja gálszécsi és gombai birtokán nőtt fel. I anulmányait Sárospatakon és Pozsonyban végezte. Ügyvédi oklevelet szerzett, de már 1818-ban visszavonult Gombára, ahol a gazdálkodás mellett költészettel foglalkozott. Verseket és kis elbeszéléseket írt. Ebi >en az. évben f riss bokréta címmel immár a második kötete jelent meg. (Az elsőt Bokréta címmel 1807-ben adta ki.) 1823-ban Pestre költözött, ahol háza egykettőre a fiatal írók és költők találkozóhelye lett. ’* 1820-ban maga is újból a nyilvánosság elé lépett. Mesék és aphorismák című szépprózai műve váratlan sikert ara­tott. Öl éven belül három kiadást ért el. 1828-ban Újabb mesék és aphorismák címmel művének folytatása is meg­jelent. A kél "*" kötetben közel 800 rövid állatmesét, szelle­mes mondást közölt, hles szemmel, de józan szeretettel és derűs humorral mutatott rá a korabeli társadalmi élet fonák­ságaira s azoknak megszüntetésére is rögtön talpraesett ta­nácsot is adott, ha éppen szükségesnek látszott. Példaként érdemes idézni Az öszvér és szamár meséjét: Az öszvér Szevilla utcáin hetykén lépdelt cifra szerszámjában: szemközt jött vele a szamár. — Ki az útból, füles bátyja! — ezt kiáltja gőgösen ennek. Mosolyogva felel a szamár: <— No. el ne felejtkezz szegény atyádról, szép öcsém! Ehhez Fáy nem lűz jó tanácsot, mert a fonákság meg­szüntetésének előfeltétele a mese szövegéből világosan ki­tűnik. A gyolcsos tót és majoros című meséhez azonban, amely valójában szintén állalmese, mert nem a tótról és a majorosról, hanem a major kutyái -ról szól. már hozzáfűzi azt is. íme: Egy vásznas tótot körülvettek a major kutyái. Mérgesen hada­kozott ez rél-hát11 botjával előre s hátra maga körül; de az ingerel­­letelt ebek még dühösebben ostromolták. — Állj meg. vagy ballagj csendesen, ne hadazz! — kiált a kiriadl majoros hozzá. Úgy cselekvők: nyugvásra leve hónalja alá botját —so kutyák egymásután elhal Igát ának. Irótársam. így lián jutok a gáncsoskodókkal! Nekem ugyan min­den feleletem hozzá jók csak ez leend: írjatok jobbat! Érthető, hogy ezek a mesék általános tetszéssel talá^ koztak nemcsak az ország határain belül, hanem azokon kívül, német és angol fordításban is. Napjainkban is rend­kívül tanulságosak. Fáy András írói hírnevét végérvényesen megalapozták, előbb ismertetett*1* drámái azt már csak növelni tudták. Hírneve az. irodalom berkein kívül is egyre nagyobb lelt. 1823-ben — Széchenyi István gróf fellépését megelőzőn — az ország művelődési és gazdasági elmara­dottságának leiismerésén alapuló javaslatokat terjeszteti elő. később pedig a vármegye gyűlésein, 1835 után pedig mint követ az országgyűléseken szállt síkra Széchenyi el­gondolásainak megvalósítása érdekében. Mindenütt ott volt. ahol tenni kelleti, segíteni lehetett. Nemcsak a Magyar I u­­dományos Akad émia és a Kisfaludy-1 ársaság tagságát fogadta el,"" hanem 1834/35-ben a budai színtársulat igaz-, gatását is elvállalta. 1839 március 19-én a pesti megyegyű­lésen a Pesti Első Hazai I akarékpénztár megalapítására* tett javaslatot, összegyűjtötte az alaptőkét s a pénzintézet 1840 január I I -én már meg is kezdte működését. Fáy András ekk or már neves író volt. 1832-ben re­génye is megjelent. A szabadságharc idején gombai birto kára vonult vissza, de népszerűségének ez sem ártott. Ami­kor újból Pestre költözött. írótársai 1857-ben. első verskötete megjelenésének ötvenedik évfordulóján, melegen ünnepel­ték. Szemere Pál, aki / óvnak unokabátyja volt. ekkor mondta róla, hogy ő a haza mindene (a haza mindenese). Valóban az volt és később is az maradt. Hitét és tetterejét a világosi végzet sem tudta megrendíteni. A nemzet jövő­jébe veteti bizalommal lolytatta tevékenységét 1864 július 26-án. Pesten bekövetkezett haláláig. Első regénye s egyben az első magyar társadalmi re­gény. A Béllekyház , két testvérről szólt. Az egyik csak a régi világ folyton pörösködő, szórakozó, erőszakos, fölé­nyeskedő nemesét személyesítette meg,, a másik a törekvő, szorgalmas, művelt, minden nemzeti szolgálatra kész új magyar nemest mutatta be. A megújuló Magyarország jövő­jének az elavult régi renddel való szembeállítása a regényt társadalmi irányregénnyé tette, magyar szelleme, természe­tesen gördülékeny nyelvezete pedig nemcsak a maga idején tette népszerűvé, hanem a szépróza fejlődése szempontjából is értékessé, a regényirodalom terén pedig korszakalkotóvá. A szabadságharc után Fáy András még három regényt írt. A “Jávor orvos és Szolgája 1855-ben, 'A szutyog fal­viak 1856-ban. "A Halmay-család pedig 1858-ban jelent meg. Elbeszélései közül az Érzelgés és világ folyása (1844) érdemel külön figyelmet, mert ez levélalakban ké­szült."’ JÓSIKA MIKLÓS BÁRÓ A romantikus regényírás tulajdonképpeni elindítója s egyben a magyar regényírás atyja Branyicskai Jósika Miklós báró lelt, aki Erdély egyik legjelentősebb régi csa­ládjából 1794 április 28-án, I ordán született. Középiskolai, majd jogtudományi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 181 1 tői 181 5-ig a franciák ellen folyó háborúban katonai szolgálatot teljesített. Vitézül harcolt s ennek eredményeként hamarosan főhadnaggyá, majd kapitánnyá nevezték ki. Pá­rizsban is megfordult. Ez,t követően három évig Bécsben állomásozott, amikor azonban 1818-ban Kállay Erzsébettel házasságot kötött, a katonaságtól megvált es gazdálkodni kezdett. Házassága szerencsétlen volt, azt hamarosan lel is bontotta, de gazdálkodását szurdoki birtokán tovább foly­tatta. Az erdélyi közügyek iránt csak a 50-as evek elejetői mutatott érdeklődést. Nevét 1855-ben két politikai röpirata (az "Irány” és a "Vázlatok") tette ismertté, pedig inkább az irodalom érdekelte, ezért Pestre költözött, ahol 1836-ban kiadta néhány évvel korábban elkészült első regényét, a­­mely Abafi címmel nagy sikert ért el. Jósika Miklós báró a magyar széppróza legkiválóbb művelőjének bizonyult. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-1 ársaság rögtön tagjai közé választotta."*’ A siker további munkásságra ösztönözte. Egymásután jelen­tek meg írásai. 1847-ben újra házasságot kötött. Podma­­niczky Júlia bárónőt vette feleségül. Bekapcsolódott a poli­tikai életbe is. Mint a felsőház tagja, később a honvédelmi bizottmányba került. Kossuth Lajoshoz meleg barátság és rendületlen elvhűség fűzte. A kormányt Debrecenbe, Sze­gedre és Aradra is követte. Időközben kinevezték a legfőbb kegyelmi törvényszék (órájává is. A világosi fegyverletétel után ezért menekülnie kellett. Rövid lipcsei, majd brüsszeli tartózkodás után Drezdában telepedett meg. Élénk részt vett az emigráció tevékenységében s a regényírást is foly­tatta, annak jövedelméből tartotta fenn magát. Munka­társa, jó barátja és önfeláldozó élettársa haláláig felesége maradt, aki a betegeskedő, sok csalódáson átesett, lelki nyu­galmában is megrendült, a magyarországi bírálatok miatt is elkeseredett többször anyagi gondokkal küszködő regényíró mellett hűségesen kitartott. Jósika Miklós báró 1865 I ebruár 27-én. Drezdában liúnyt el. Felesége. Podmaniczky Júlia bárónő továbbra is Drezdában maradt. Ura sírját szeretettel gondozta. Divat­­tudósításokat, hasznos cikkeket, elbeszéléseket és regénye­ket írt.6,1 1895 január 10-én halt meg. A következő évben az író-pár hamvait ifj. Jósika Sámuel báró Kolozsvárra vi­tette és ott helyeztette örök nyugalomra. Jósika Miklós báró­ról a Magyar I udományos I ársaságban 1866-ban Greguss Ágost, a Kisfaludy- 1 ársaságban 1867-ben Jókai Mór mon­dott emlékbeszédet. Irodalomtörténeti jelentőségét a történelmi regényírás megalapozásán kívül termékenysége és hatása adja meg. A történelmi regényírás terén az angol Sir Walter Scott (1771-1832) példáját követte nemcsak az események való­ba»:! költői leírása és a korrajz terén, hanem abból a szem­pontúi! is. hogy amint Scott regényei a nagy író szűkebb hazájának, Skótországnak múltjából merítenek, ugyanúgy Jósika is szűkebb hazája, Erdély történelmét idézi, Erdély­­ország gyönyörű tájait, regényes várkastélyait írja le. Első és legismertebb regénye, az Abafi . az önkénye­sen uralkodó Báthori Z.sigmond fejedelem uralkodása idején (1581-1598) játszódik le. í ’őhőse. AI »afi Olivér ifjúkori kor­hely életmódját a nemesen gondolkozó özvegy. Mikola Margit kedvéért változtatja meg, aki csodálatos akaraterő­vel lemond Abali szerelméről, hogy a főhős a kedves gyer­mekleányt. a szépséges Csáky Gizellái vehesse feleségül. A fennkölt gondolkozáséi Báthoriné érzéseivel ellentétben megnyilatkozó fejedelmi önkény, amelynek megszemélyesí­tője Báthori Zs igmond, az akaratán diadalmaskodó főhőst aztán arra készteti, hogy a közéletben is kitüntesse magát. Jellegzetesen romantikus történet ez, amely a múltban megy végbe, de mégis Szé chenyi István érj korszakot nyitó szel­lemének időszerűségével szól az olvasóhoz. Nyelvezetének szemléltetésére a semmire kellő lovag jólettének leírását idézhetjük: A tágas völgynek, melyet Erdély legszebb folyója öntöz, ter­mékeny szőnyegét menedékes virító begyek övöd zik. kétoldali sző­lőkkel. sűrű erdőkkel és néhol szántóföldekkel, melyek vagy feketén tüntetik ki felszaggatott kebleiket a zöld gyep közül, vagy sárga kalászokkal dúsan ingának aranyhullámokban. “E szép vidéken látunk halkkal léptetni egy lovagot. Szép barna kancája leereszti fejéi fáradtan, kantárja hosszan lóg le, vagy mint kímélet, vagy mini gondatlanság gazdájától, ki iromlásál kisérni látszatik öss/.hangzó lesle lógatásával. Fiatal., amint látszik; alig húsz-h'uszonkét évű: hosszú arca be van esve s fakó sápadtság terül rajta; inkább rendetlen élet, éjszakázás s kiállotl fáradtság következménye, mini betegségé. Nagy fekete szemei szinte idegenül világainak ki e tört vonásokból s vékonyodott orra. sápadt ajka mintegy meghazudtolják a szem ele­venségéi. mely azonban inkább szeszes nedvek lánglartalmál szik­rázza vissza, mini lelkének dobogását, bejét nyuszf-kalpag födi betört tetővel, alig billegve feje hálulsó részén: ez alól fésületlen omlanak ki söl ét hajhullámok poriól s verejtéktől összecsapzottan. “Már a nap a bércek mögé banyaion, haldokló sugarakkal aranyozva taréjukat s végig nyújtva a völgybe a hegyek árnyait. A Maros zöld tükre hosszú vörös vona Hal mosolyogva vissza végső világát: midőn lovagunkat távoli nyögés teszi figyelmessé. Embe­rünk eszmélni látszatik. de fájdalmatlan egykedvűsége tiltja a to­vábbi fürkészést; azonban a nyögés haladtában mindinkább köze­ledik s az úttól nem messze egy bokor alatt megpillant egy gyermeket. A lovag darab sajtot vévén ki nyeregkápájában függő tarisz­nyájából. odaveté azt az esdeklőnek úgy. mint ki az ebnek vet falatot, nem félelemből, nem szánakozásból, csakhogy ugatni szűnjék. ,— Ki fia vagy? kérdé nem a legszelídebb hangon — s hol jársz itt? A gyermek fájdalom s kétségbeesés rángásával vonásaiban szólni akart, d e nem voll ereje arra. Al vine tornya emelkedők gőz­leplében az esti szürkületnek távolról s födelének csúcsai a búcsúzó napnak aranyában csillámlottak; arra mutatott visszarogyva fekvő helyére. I.ehetetlen volt ezen ártatlan kisdedet így elhagyva s meg törve borzasztó fájdalmában látni részvét nélkül: de a durva ka­landor szivének jégkérge nem oszlók el s megfordítván lovát, tá­vozni kezdett. A gyermek észrevévén szándékát, minden erejét egybe szedé s oda vonszolván magát közelébe, fojtott s fuldok­lóitól rebegő bangón kiálta. vagy inkább visító égbeemelt kezekkel: — Jó uram. az Istenért, ne hagyj itt! A lovag távozók. Úgy látszott arcának békéden vonásaiból, mintha unalmára volna a szerencsétlennek esdeklése. A gyermek elnémult, eleresztő magát s földhöz szorult arccal zokoga alig hall­hatóiéig. A lovag megállt végre s nemét a belső harcnak érző szívé ben; mélyen s kétesen nyilatkozott keblében valami, ami késztető segíteni, egy belső szózat, a lélek önkénylelen mozdulata. Darabig határozatlan állott, végre megforditván lovát, a gyer­mekhez ügetett s leszállván lováról, fölemelő azt, maga elébe he­lyezvén a nyeregbe. A fiit hála s váratlan örömtől elragadtatva, mintha újra ereje éledne, nyaka körül foná karjait; szép. ártatlan arca sűrű könnyek zápora közt nevetett, sírt egyszerre, A durva férfi érzett valamit, maga sem tudta. mit. de szivének elfogódása kellemes volt. Úgy lát szék arcából, hogy szinte megdöbbent. Egy jótett önjutalmának soha nem isméri képe újságának bájával karolá szívét körül. Ez a leírás az Abafi főhősének jó útra térését való Lan költői művészettel tárja elénk. Az Abafi -t gyors egymásutánban követte Jósika többi regénye,. Még ugyanabban az évben a Zólyomi , 1837-ben a Könnyelműek és ‘ Az utolsó Bátory”, 1859- ben pedig másik híressé vált történelmi regénye, a Csehek Magyamrszágon , amely Mátyás király korába varázsolja olvasóit s a cseh Giskra felvidéki pusztításairól szól. Főhőse Szokoli Mihály, aki mint Elemér lovag , hősiesen harcol a rablók ellen és vezérüket, Komoróczi Pétert le is győzi. A király azzal jutalmazza, hog yaz időközben hűségére szegődött Giskra lányát adja hozzá feleségül. 1843-ban megjelent Zrfnyi, a költő című regénye már1 gyengébben sikerült, aminek talán éppen az volt az oka, hogy ebben szakadt el a történelmi valóságtól a leg­jobban. Az 184 / -ben kiadott Jósika István öt kötetben a szerző családjának első híres tagjáról szólt, aki. 1593-ban Gyulai Pál özvegyét, a Báthoriakkal rokonságban lévő Füzy Borbálát vette feleségül s így Báthori Zsigmond fejedelem udvarába került, ahol gyorsan emelkedett, 1595-ben Bra­­nyicska birtokát is megkapta, de aztán kegyvesztett lett s 1598-ban vérpadra került. Ezt megelőzően, 1844/45-ben Alt Móric álnéven adta ki Ifjú Békési Ferenc kalandjai című regényét s a dráma­írással kísérletezett, ”Adorjánok és Jenők", valamint “Két Barcsay című drámája azonban gyenge sikert aratott. A szabadságharc után a történelmi regényírástól eltá­volodott. A francia regényesség, főleg Sue Eugéne szerte­lenségei felé hajolt és inkább társadalmi regényeket írt. Vannak, akik azt állítják, hogy népszerűségét ez csökken­tette s az újabb regényeivel szemben megnyilvánuló bírá­latot is ez tette kedvezőtlenebbé, sokkal valószínűbb azon­ban, hogy fósikának a romantikus történelmi regényíráshoz volt igazán különleges tehetsége. . Újabb regényei közül 1855-ban három, később kilenc regényét névtelen jelentette meg. Az utóbbiak között szere­pel a Jő a taitár (1856) és A hat Uderszky leány (1858). Elbeszéléseinek négy kötete után 1861-ben adta ki megint saját nevével Második Rákóczi Ferenc: című történelmi regényét, 1865-ben pedig a "Várt leány várat nyer aímű regényt és "Emlékiratai”-t. amelyekben ifjúkori alig sejtett költőiség -ének tudatát idézi s élete végének elkeseredését önti ki. Az előbbire vonatkozó rész különösen figyelemre mél­tó: így hangzik: "fia első ifjúságomban már valami általam is alig sejtett költői­ség honolt keblemben, ha a képeket, melyek jöttek és tűntek, a képzelet prizmáján át tekintette: ennek oka az, hogy a klasszikusok olvasása s tanulmányozása melleit, mire akkor a fiatalságot rászo­rították, egész első ifjúságom a természet töndérszép képei közt és körözetében fejlett ki. Már Ó Lenes, a magas Csicsallal, — mely atyám nagy kiter­jedésű kertjében emelkedett. — a szemközti agg és sűrű szentlászlói tölgyes erdő s aztán ama leírhatatlan szépségű és üdeségű, hol vad, hol szelidebb havasok, hol a sasok és medvék honolnak, s melyek Magyar Lélátói nyolc órai hosszaságban majdnem Abrudbányáig terjednek: szememet, szívemet, képzelőtehetségemet megszoktatták a természet szépségeihez, a tág kilátású csúcsokhoz s azon utánozha­tatlan zománcos völgyekhez, hol csend és béke honolnak. E havasok alján van a létai várrom; akkor tájban még körfali­nak egy része s egy félig romba dőlt csonka tornya léteztek; vala­hányszor a romokat meglátogattam, felébredt bennem az ókor egész férfias élete. Szerettem volna hetekig ott mulatni s hányszor lettem fel magamban, ha majd egykor e rom birtokába jutok, hogy azt helyreállítom: a nyár nagyobb részét a cukorsüvegalakú sziklán töltöm, melyen e festői rom emelkedik, s mely alatt a havasi folya­mok egyik legszebbike, a pisztrángos és galócás fára vize, mint olvadt kristály rohan el a tarka kavics felett. E romot párszor leír­tam regényeimben is. Ez azon általam említett Castrum Léta. Különös az. hogy sok ideig atyám, kié s rom és annak határa volt. semmit sem tudott róla. Egyszer vadászat közben megpillan­totta azt: _ Hát ez kié? —• kérdezte prefektusától. Kozmától. — Ez a nagyságodé. Ha e visszaemlékezéseket itt — egész ifjú melegségükben — fel­támasztom lelkemben, azért van, mert kedélyem; szokásaim, haj­lamaim megfejtéséül, talán indokolásául szolgálnak. Szurdok is tele. van a természet szépségeivel; e kedves, rokon­szenves hely. hol nagyanyám védőszárnyai alatt futott el, mint lombok közt a csermely, első gyermekkorom; s hol később életem­nek örök emlékezetű s legboldogabb hat hét hónapját töltöttem kedves, szelíd, derült nőmmel, ki úgy odaillett e csendes völgyekbe s háztájam virágai közé. mintha csak ott született volna. E kedves hely, magas szikláival a rejtett völgyekben, az itt már széles Szamossal, hős barlangjaival, nem távol a festői őrmezei szikláktól s a Zsibóval szemközti Rákóczi-hegytől, képes volt min­dig üdén és elevenen tartani lelkemnek akkor még fiatal gondtalan­sággal vegyült költői irányát. Később más, szentebb érdek is kedvessé tette nekem e helyet; Egy félig kopár sziklatetőn, hol II. Rákóczi Ferenc Szurdok akkori birtokosával, Csáky Istvánnal költötte el a karikai ütközet után az utolsó ebédet Erdélyben, nyugszanak atyámnak földi maradmányai, saját óhajtása szerint. Ily benyomások után nem csoda, ha reám még a tél iszonyai között is a fellebb említett szorosok feledhetetlen hatást tőnek. A komor sziklák elfogyott vízsugáraikkal. a zitzos, szakállas erdők, a medrében kővé vált patak s a bozontos alakok, kikkel, itt-ott talál­koztunk: mindez pillanatokra feledtette velem a hideget, mely nőttön nőtt, míg a szél felkavarta a havat s egész fellegzömökben hajtotta arcunkba. Olykor szemem odatapadt egy vadregényes szakadásra, máskor a létai havasok tűntek elő képzelődésemben, s minden valami köl­­tőiséget öltött magára, mi nekem jólesett, olykor felmagasztalt.” Ez. után az idézet után felesleges kutatnunk, mért volt Jósika Miklós báró írásainak páratlan sikerük és nagy ha-, tásuk, miért tudtak azok Dugonics András kissé kezdetleges regényei óta megint szélesebbkörű olvasóközönséget vonza­ni. A szépprózai nyelvnek az a költőisége szerencsésen ta­lálkozott Jósika termékenységével, amely több mint száz kötetnyi regény megírására tette képessé s amelyet csak Jókai Mór alkotóereje tudott felülmúlni. A róla való meg­emlékezés azonban nem lenne teljes, ha elhallgatnánk, hogy 1851-ben. száműzetése idején történeti tanulmányt is írt Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes” cím­mel németül. 1852-ben pedig korrajzof készített, amelynek cime: Egy magyar család a forradalom alatt . JEGYZETEK ■l0) A próza szó az oralio prorsa (előrehaladó beszéd) latin kifejezés jelzőjéből (prorsus, -a, -um) származik, mini ahogy a vers szó is az oratio versa (visszaforduló beszéd) latin kife­jezés jelzőjéből (versus, -a. -um) ered. Magyarul az előbbit kötetlen, az utóbbit kötött beszédnek is mondhatjuk. A költészet prózai nyel­ven is elsősorban gyönyörködtetni akar, á szép kifejezésére törekszik, prózájában is a művészi szép uralkodik, ezért mondható a költészet kötetlen nyelve szép prózának, mint a műfaji alakszerűség fogalma pedig “széppróz á’ -nak. A dráma, mese, elbeszélés (novella), regény kötetlen nyelve rendszerint széppróza, de más irodalmi műfajok művészi szépre törekvő nyelve is lehet széppróza. 51 * Eásd Somogyi i. m. 174. oldal. 52t Az arany perecek (1794), A gyapjas vitézek ’ (1798), "A szerecsenek (1803). “Jolánka’ (1808). 53) Somogyi i. m. 210. oldal. 54) Elbeszélései ‘‘Beszély füzér ’ cimmel 3 kötetben 1841 és 1846 közt jelentek meg. 55) Az értéktelen, főleg német eredetű, bohózatokat 1838-ban előadott Peleskei nótárius -a szorította ki a pesti színpadról. 561 Ezt a regényét 1901-ben és 1906-ban újra kiadták. “A királyné olvasója című regényét 1860-ban a Budapesti Hírlap közölte. Folytatjuk i. v •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom