Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-10-17 / 40. szám

4. OLDAL.

AZ ÚJSÁG

1974. OKTÓBER 17.

Bomogyi Ferenc dr.:

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

(holy tatás)

KIEGÉSZÍTŐ SZEMELVÉNYEK GYÖNGYÖSI KÖLTEMÉNYEIBŐL

A “SZIGETI VESZEDELEM” BEFEJEZÉSE

(Zrínyi halála)

Az lutó népekkel öszvekeveredett.

Vágja mindenfelé az futó népeket.

Végre császárhoz is nem messzi érkezett,

Zrini távúiról is megesmérte iitet.

És egy nagy hajtást az Istenhez bocsát,

Mert tisztességejért keresi az próbát,

Osztán sietséggel megy, az hon császárt lát, Fegyverében viszi .szörnyű villámlását.

Sok ezer bosztáncsi, számtalan szpaboglán.

Az megijedt császárt veszik körül sáncban;

De mindazonáltal néki megy borvát bán,

Utat csinál karddal iszonyú hatalmán.

Mert nem mér állani senki eleiben,

Sen ki nem mér nézni vitéz szemeiben;

Százat egymás után ő megöl egy helyben,

Még más százra viszen halált kémélletlen.

Szulimán jó lóra ülni igen siet,

De bán gyorsasága már régen ott termett,

I izet ottan levág császár segítségét, így császárnak osztán Zrini szólni kezdett,

“Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,

I ehetetlenségednek eljött órája,

El kell menned, vén eb, örök kárhozatra.

Isten bűneidet tovább nem bocsátja,

így mondván, derekában ketté szakasztá,

Vérét és életét az föld re bocsátó;

Átkozódván lelkét császár kiinditá,

Mely testét éltében oly kevélyen tartó.

Ez volt vége az nagy Szulimán császárnak.

Ez az ö nagy hires hatalmasságának.

Az Isten engedte gróf Zrini Miklósnak Dicséretit ennek hatalmas próbának.

Mikor bán visszanéz, meglátja távulrul Elmaradt serege török kard miát hull,

Mint pásztor nyájához, ö hamar megfordul És igy szól hozzájok nagy hangos torkábul;

"Eddig éltünk, vitézek, tisztességéjért Annak, ki köröksztfán bolt szabadságunkért:

Ma meghaljunk örömest és jó hírünkért, Vitézül meghaljunk azért mindezekért.

Abon nyitva látom Istennek országát,

Ahon jól esmérem nagy Élőim fiát!

Esmérem, elmérem az Isten angyalát, Rothatatlan ágbul tart nékünk koronát .

De török számtalan köriilvék sereget.

Messzim! jancsárság lövik vitézeket:

Nem merik próbálni mert karddal ezeket,

Senki várni nem meri az ö kezeket.

Mind ennyi között is egy jajgatás nincsen, Mert nagy vigasággal s örömmel bal minden. Az mely helyen állnak, ugyanazon helyben Bocsátják lölköket Isten eleiben.

Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki, De jancsár-golyóbis Zrinit földre veti; Mellyében ez esett, más homlokát üti,

Vitézivel együtt az löldre fekteti.

Angyali légió ott azonnal leszáll,

Dicsérik az Istent hangos musikával.

Gábriel bán lelkét két tized magával Föld riil felemeli gyönyörű szárnyával.

És minden angyal visz magával egy lelket, Isten eleiben igy viszik ezeket.

Egész angyali kar szép musikát kezdett És nékem megbagyák, szómnak tegyek véget.

Vitézek Istenei ime az te szolgád Nem szánta éretted világi romlását;

Vére hullásával nagy bőtöket formált,

Illy subscribálással néked adta magát,

Ö vitéz véréért vedd kedvedben fiát.

AZ IDŐ ÉS HÍRNÉV

Az idő szárnyon jár,

Soha semmit nem vár,

És foly, mint erős folyás;

Visszá soha nem tér,

Mindent a földre vér,

Mindeneken hatalmas;

Ö gazdagot, szegént Oszveront egy szerint,

Nincs néki ellenállás.

* Csak egy van időtűi

S az ő erejétűI,

Aki békével marad;

Nem fél kaszájától.

Nem sebes szárnyától,

Üdő rajta elolvad:

Az tündöklő hírnév,

Mely dicsősségre rév,

Az mindenkor megmarad.- . . •• . • *

Nem írom pennával.

Fekete téntával,

De szablyám élivei,

Eli enség* vérivel,

Az én örök híremet.

*

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes csak légyen utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló: Mindenütt felyül ég, a löld lészen alsó.

r— Folytatjuk —

Váss Ferenc:

PITYÓKÁS KUTYÓKA

Dárius a faskaskutya, magábaszálll. Hogy attól a veréstől-e, amit édesapámtól kapott a vizslakutyával együtt elkövetett, de saját haditerve szerint végrehajtott, illegális nyúlvadászatok büntetéseként — nem tudom, — csak annyit láttam, bogy a nagy veréstől fogva, se Sárvízre, se Sióra, se nyúlra nem nézett rá, de még a cigányokra sem berregett a régi virtussal.

— Dárius észretért — konstatáltam.

A pős szalmacsimbókja, amit apám éppen a kerítőbáló alsóina közé nyomorgatott. megroppant. — Észre-e? — vetette felém felmorcolt szemöldökét.

Erre mit lehet mondani? Lekucorodtam Dárius mellé, és megsimogattam mindenféle kutyabájjal megkent, gyönyörűséges fejét. ,—■ Ugye nem mégy mán nyulat fogni? Ugy-e Bocsit se viszed rá többet a bűnre? .— duruzsoltam szépheg'yű fülébe. Dárius megnyalta kezemlejét. Én ezt a júutratérés ünnepélyes kutyafogadalmának vettem, és hálásán dörzsöltem oda arcomat bársonyszőrű kutyapofájához.

Könnyű szívvel gyüszmékeltem, fütyörésztem egész nap. Örömöm azonban csak estig tartott, mert akkor ime, megintelencsak eltűnt Dárius.

— Ez megszegte fogadalmát és nyulászni ment! — döbbent ki belőlem az aggodalom.

A szolgafa alatt a zsarátnokok az estebédi paprikás hal emlékének fényét hunvorgatták rá édesapám bronzszínű ráncaira.

— Ha Dárius nyúlvadászni ment vón — mondta — semmiletteképpen nem hagyta vón idehaza Bocsit.

Bocsi valóban ott aludta az igaz kutyák álmát a halásztanya melletti varsakupacon. Lefeküdtünk, én azonban kumát sem aludtam. Hallottam, hogy a sióagárdi szentegyház harangja tizenkét kongással meakulpázta ki az éjfelet, miközben csak azon járt eszem, hogy hol lehet Dárius. Nem szóltam én semmit, se édesapámnak se senkinek, hanem kisurrantam a tanyából a barankói bokrok közé, és szétnéztem az éjszakában. A Lányvár, azaz a falu melletti pincesorok, már elcsendesedtek, csak a nagycicájú Hold kér-1 gette a kisegér csillagokat a némán bandukoló vizek tükrén.

A Lány vár felé vettem utamat és beleb úri toltam az éjszakába:

— Dáriusz!

— Dáááriuuuuuu! — visszhangozták a szőlőhegyek. Aztán csönd. Semmi.

Csak ég meg a víz meg a némaság. Kámpicsorodottan csámborogtan egyre feljebb; és feljebb a pincesorok közt, mert a hegytetőről át lehetett látni a holdvilágította földeket, s ha netán Dárius mégis megszegte volna kezemlejére tett kutyafogadalmát és ösztöne nyúlólésre vitte volna, hátha meglátnám. Már jól lönt jártam, amikor hang ütötte meg fülemet: Rossz Rokka Ambrus bátyám hangja. Fülelem. A hang az ő mécsvilágos pincéjéből jött.

— Tudod, kutyókám — hallom a vén boromisszát. — Én utoljára akkó ittam vizet, amikó a digó beleszorított bennünket a Piávéba. — Na Isten, Isten.

Palack kotkodácsolását meg lefetyelést hallok. Közelebb lábujjkodom a pinceablakhoz és belesek. Hát Uramisten, látom ám, hogy Dárius meg Rossz Rokka báttya isznak, mint a kefekötő! Az egyik egy féligtelt sajtárból, a másik meg palackból.

— Aztán tudod kutyókám, elveszejtettük a háborút. Hájszen tán nem is azért, hogy vizet ittam a Piávébúl, hanem csak elveszejtettük, no.

Dárius nyüszített.

— Na, nem kell ám rinyi, kutyókám, hisz nem tehetsz rulla mer’ ott se vótá. Hallod-e, na, nem te vótá az oka. hanem nagyobb kutyák . . .

Agyamba forlyant az indulat, amint berontottam a pincébe.

— Ambrus báttya, mi ez!

— Ez itt kutya e, emmeg bor itt, ni. Na, húzd meg,

fijam.

,— Nem kell!

,— Na, tán mer kicsit bepityókáltunk a kutyókával? Annem számit, fijam. Mán semmise számít. A háborút úgyis elveszítettük, a többi meg eb vagy kutya.

Az öröm azonban hamarosan megbotránkozásom fölé kerekedett, mert felgondoltam, hogy lám Dárius mégse szegte meg kezem fejére tett fogadalmát, hanem csak bepitvókált kicsit bánatában.

— Gyere, kutvuskám — gyere, megyünk haza — biztattam karomat feléje tárva.

Jött volna ő, hogyne jött volna, de ha egyszer a feje nem engedte. Amikor végtére mégis feltápászkodott, akkoris csak tántorgásra futott erejéből. De azért odatámolvgott hozzám, de azért megnyalta kezemet, és boldogat vak kantott örömében.

Megindultunk hazafelé mindhárman: Dáriust jobbról, Rossz Rokkát balról támogattam. Ambrus bátyám beledanolt az éjszakába, hogyaszongya:

,—. ' Ni, ni, ni, ni, ni, ni, ni.

Mi, mi, mi, mi. mi, mi, mi,

Miii mozog a zöldleveles bokooorba . . .

— “Nyuuuuuuul! — tutolta a terret Dárius, és szűkölése még a fehér-cica. holdat, meg az aranyos egereket is egy bőbundájú felhő mögé riasztotta.

Móra Ferenc:

SZEGESDI BÉNI CSÁKÓJA

Szegesdi Béni még jóval innen volt a húsz esztendőn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki csata után őt választolla ki segédtisztjének.

i— Úgy igyekezz, öcsém <— veregette meg a piruló fiú vállát —, hogy mához egy évre tebelőled is tábornok legyen.

Az ám, ahhoz egy esztendőre hős Damjanich tábornok már a magyar szabadság vértanúja lett. Szegesdi Béni pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejű sasos csákót nyomtak a lejébe, s leküldték vitézkedni a szép Ol aszország'ba.

— Ha eddig a szabadságért harcoltál, most harcolj

ellene! ,

Mert olyan tűz a szabadság füze, hogy amikor az egyik helyen eltapossók, a másik helyen nyomban kigyullad. Amikor Magyarország már csendes volt, mint a temető, az olaszok álltak talpra a szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész olasiz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek elől.

Az osztrák hadak vezérét Benedeknek hívták. Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosok kai a magyar honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett, már akkor, sok volt odalent a magyar ezred. Majd agyon is szorongatták az ifjú vitézt ölelésükkel a régi bajtársak.

— Hozott Isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érett a búza, csak kaszálni kell!

Szegesdi Béni megcsóválta a fejét:

— Én ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csakolyan drága a szabadsága, mint nekünk volt a mienk.

Csendes esti pihenőkön, lobogó pásztortiizeknél, nemhiába fogta pártját Szegesdi az olaszoknak. A magyar ezredek lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álllak, csak úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt ne tegyenek az olaszban. Mik or pedig ezt is megunták, hamarosan hátat fordítottak, akármennyire nehezükre esett is.

Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban tetszett a dolog nagyon.

— A magyarokért állnak bosszút az olaszok .— mon dogatták egymás közt. s könnybeborult szemmel fordultak a messze kelet felé, amerre nagy seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.

— Ó, de jó nektek, akik már holnap ilyenkor a I isza vizében nézitek magatokat! Jaj, mi sose szabadulunk innét! — sóhajtott Szegesdi Béni.

Pedig hamarabb megszabadult, mint gondolta. Másnap délben valami Gajtó nevű falucska határában összetalálkoztak az olasz táborral. Először az osztrákok mentek tűzbe, de biz azokat hamar megszabdosták, meg is szalajtották.

— Ha ti szaladtok, mi bizony tiértetek le nem kaszabeltatjuk magunkat — gondolták a magyar ezredék, s ők is hátat forditottak az olaszoknak. Volt is ott olyan futás, hogy Benedek tábornoknak minden hajaszála égnek meredt tőle.

A futók közt volt Szegesdi éBni is, s mosolygott szép csendesen a szőke bajuszkája alatt, míg egyszer csak a nagy tolongásban lemaradt a fejéről a csákó.

— Holló, faiján — kiáltotta el magát —-. már csak a csákómat visszaveszem tőled!

Azzal sarkon fordult, szembe az olaszoknak, akik meghökkenve néztek a kigyulladt orcájú vitézre. Nem tartott ez csak egy szempillantásig, már akkor rendet vágott köztük Szegesdi Béni kardja.

— A csákómat, a csákómat! — káltotta nekitüzesedve. — Hé, fiúk. szerezzük vissza a csákómat!

A Béni cimborái ugyan nemigen tudták, hogy miért olyan becses az a kétfejű sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem akarták cserbenhagyni. Egyik magyar ezred a másik után fordult vissza, őtőlük az ellenség is bátorságra kapott, s félóra múlva nyúl lett az agárból. Olasz katonának híre se volt a mezőn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott, amerre látott.

Ez volt a híres gajtói csata, az első, amit megnyertek az osztrákok az olasz háborúban. A csata igazi hősét. Szegesdi Bénit összevissza vagdosva vitték be Benedek tábornok sátrába. Maga a vezér igazgatta a feje alját, ő rakta lázban égő homlokára a kötést, s meg-megcirógatta a szemébe csapzott szőke haját.

— Milyen gyerek és mekkora hős!

Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátűzte a közember vászonbuzzonyára. Az pedig minderről nem tudott semmit, csak szorongatta kezében a véres, poros, összetaposott csákót. Mikor pedig azt nagyerősen kivették a kezéből, akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.

Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán levő rendjelre. Ebből mindent megértett, s arcán pirosság gyulladt ki. Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta a földre.

— Vegyétek vissza — mondta rekedten —, nem ezért tettem. Nem kell, ami a tiétek. A csákómat adjátok ide!

Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette. Szép, szelid arca mosolygósra változott, amikor megszólalt;

— Magyar föld van benne. Az édesanyám sírjáról . . .

Ez volt az utolsó szava, azzal elaludt szép derülten,

s föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta föl a csákót: kettős tetejében egy vászonzacskócska volt, abban egy marék barma homok, egy-két száraz pipitér virággal.

Mikor eltemették, a zacskócskát a feje alá tették. A gajtói hős idegenben is magyar földön alussza az örökálmot.

ETIÓPIA új vezetői kinevezték a haderő vezérkari főnökét, akinek szerepét az utóbbi négy hónapon keresztül Andorn Aman altábornagy látta el. Amióta Fiadé Sze lasszié császárt megfosztották trónjától, Andom vezeti az országot. Az új vezérkari főnök Belayneh Gizaw vezérőrnagy lett.

A SAJTÓALAPRA ADAKOZTAK

Mrs. Vera Bangó, Detroit, Mich. $3.00

Mrs. Paul Takaró, Detroit, Mich. $3.00

Lajos Nyilas, Detroit, Mich. $3.00

Maykuth Katalin, Detroit, Mich. $3.00

Hálásan köszönjük a megértő támogatást,

KÖNYVISMERTETŐ

Pár hete jelent meg Vass Ferenc Ágyas Bogas Hu moreszkek című novellás kötete. Szerzőjét nem kell különösen bemutatni olvasóinknak, hiszen humoreszkjei évek óta jelennek meg újságunkban. Az író, akit talán jobban ismerek, mint bárkit Amerikában, kötetét ezzel a pár sorral bocsájtja útjára: Togd meg nevető kezemet és elvezetlek, ahol csillogóbbak a szívdobogások: a Mosolygás, várába. Kacagó fogakból, csókok mézéből, édes lüktetésekből építettem. Félhetek-e hát az álszemérem szemöldőkráncokból fopt korbácsától, ha fegyverem a humor . . . ?

Vass Ferenc az enyingi költő és novellista ezekben az Írásokban valóban újat nyújt az olvasónak, mesterien, merészen, gyönyörű nyelvezettel. Elfogultság nélkül szerelmese vagyok elbeszélőkészségének és nyelvi szépségének. Meggyőződésem, hogy novellairodalmunk egyik legtehetségesebb művelője az iró. Igazolják pályadíjas írásai. Ezek közül is különösképpen, a kötetben is szereplő “A csuda” című elbeszélése, mely valóban az emigrációs magyar irodalom egyik gyöngyszeme.

Ebben a könyvben minden megtalálható. Szívetvidárnító hazai képek, a humor napfényében ragyogó, sokszor tragikomikus életélmények. Olyan ez a könyv mint egy bűvészkalap; azt vesz ki az olvasó belőle, amit akar, bohókás, tapsifüles kisnyulat, vagy fényes gyöngynyakéket.

Egy rövid novelláját választottam ki ízelítőnek, talán egy kis szentimentális érzés indít erre. Ugyanis, nem csak a költő-írót. de a kutyát is ismertem. Gazdájához fűződő barátságom szép emléke vezet el hozzá is.

A rendkívül szép kiállítású könyv a Napnyugat írói Kör kiadásában jelent meg. A könyvet és a borítólapot Fodor Levente ötletes rajzai díszítik. Megrendelhető a szerzőnél, $4.25 előzetes beküldése mellett. Cím: Vass Ferenc, 1654 Morton Ave., Los Angeles, Cal. 90026.

S. Koósa Antal

★ SPORT ★

A 8. FORDULÓ EREDMÉNYEI:

Ferencváros,— MTK 0:0.

Videoton,—Újpesti Dózsa 1:1 (0:0). Góllövő: Nagy, illet ve I óth.

Haladás—Egyetértés 2:0 (l :0). Góllövő: Király, Horváth.

Pécsi MSC—Zalaegerszegi TE 0:0.

Rába El O—Békéscsaba 1:1 (0:0). GólI óvő: Mile, illetve Németh.

Bp. Honvéd—Salgótarjáni Bl C 3:0 (2:0). Góllövő: Kozma (2), Kocsis.

I atabánya— Csepel 1:0 (l:0). Góllövő: Csapó.

Vasas—Diósgyőr 2:0 (2:0). Góllövő: Komjáti és Gass.

NB. BAJNOKSÁG ÁLLÁSA A 8. FORDULÓ UTÁN

1. ) Újpesti Dózsa 7 6 1 — 22:7 13

2. ) Bp. Honvéd 8 6 11 18:3 13

3. ) Ferencváros 8 4 3 1 18:7 II

4. ) Videoton 8 3 3 2 10:8 9

5. ) Tatabánya 8 3 3 2 6:3 9

6. ) Zalaegerszeg 8 4 I 3 8:10 9

7. ) Békéscsaba 8 3 2 3 16:16 8

8. ) MTK 8 2 3 3 9:11 7

9. ) Rába ETO 8 2 3 3 12:15 7

10. ) Haladás 8 3 I 4 10:20 7

11. ) Pécs 7 1 4 2 6:7 6

12. ) Csepel 8 2 2 4 10:12 6

13. ) Bp. Vasas 8 3 —> 5 10:14 6

14. ) Diósgyőri V1 K 8 2 2 4 11:13 6

15. ) Egyetértés 8 I 3 4 5:12 5

16. ) Salgótarjáni B l C 8 I 2 5 5:13 4

(A félbeszakadt Újpesti Dózsa—Pécs mérkőzést, október 16-án újra játsszák.)

...............“ " ———i——

1974. ÉVI TÁRSASUTAZÁSOK

New York—Budapest—New York Okt. 27-én Milánon keresztül Alitaliával $465*

* Változás joga és szövetségi jóváhagyás fenntartva.

KARÁCSONYI TÚRA

Dec. 16-án Molnár Péter vezetésével . $480**

** Aki legalább 60 nappal előbb jelentkezik és

előre kifizeti, anna k $397

Már most lehet jelentkezni a jövő nyári 2 hónapos rokonkihozatalra.

IKKA, TUZEX ÉS COMTURIST HIVATALOS KÉPVISELŐJE

GROGER TRAVEL bureau

152 The Old Arcade - 401 Euclid Ave. Cleveland, Ohio 44114 - (216) 621-6036

DETROITI KÉPVISELŐNK:

VINCE ANDRAS: (313) 881-4394

1264 Blairmoor Ct. - Grosse Pointe Woods, Ml 48236