Az Ujság, 1973 (53. évfolyam, 24-50. szám)

1973-12-20 / 49. szám

1975. DECEMBER 20. AZ ÚJSÁG 5. OLDAL Á WILLIAM ÍPENN EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA, KÖZPONTI TISZTVISELŐI, ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGI TAGOK, IRODAI ALKALMAZOTTAI, VALAMINT SZERVEZŐI KARA ISTENTŐL GAZDAGON MEGÁLDOTT boldog karácsonyi ünnepeket kivan Tagjainak, Egyesületünk Barátainak és Jóakaróinak EGYESÜLETÜNK TESTVÉRSEGITÖ, ÉLETBIZTOSÍTÁSI INTÉZMÉNY és célunk tagtestvéreinknek, honfitársainknak és felebarátainknak a legmodernebb és legcélszerűbb biztosítási kötvényekkel szolgálni. Érdeklődők bizalommal fordulhatnak környékükön lévő hivatalos képviselőinkhez, akik biztosítási ügyekben korszerű felvilágosítással és magyarázatokkal szívesen szolgálnak. “Magyar testvéri szer etette! mondjuk: BÉKESSÉG A FÖLDÖN MINDEN JÓAKARATÉ EMBERI'EK WILLIAM PENN ASSOCIATION 429 Forbes A ve., Pittsburgh, Pc?. 15219 STELKOV1CS J. ALBERT Központi Titkár CHARLES ELEMER Központi Elnök SOMOGYI E. GYULA Központi Pénztáros Balázs András csendőr tiszthelyettest a nép ellen elkövetett bűncselekményekért a miskolci népbíró ság Kulcsár (Klein) Ernő elnökletével kötél általi halálra ítélte és 1945. karácsony ünnepének regge­lén kivégeztette. Bűne volt, hogy 1944. márciusá­ban Miskolcról-C sápig elöljáró parancsnoka ren­deletére nyolcad magával egy zsidókat Lengyelbe telepítő vonatot kisért. KARÁCSONYI VÍZIÓ “Megbocsájtani lehet, ... de Felejteni? . . . Soha! Bajtársaim, Akik meghordoztátok a szenvedés Keresztjét. . . Vértanúinkra Emlékezzetek!...” p. N. L. A fogoly kezeire hajtott fejjel ült cellája baklábú asz­tala mellett. Délután hirdették ki előtte a népbíróság dön­tését. Nem ajánlották kegyelemre! Azóta itt ül a siralomháznak előléptetett valamikori lomkamrában. Arcán nehéz könnycseppek gurultak alá kezefejére, onnét szétfolytak az asztal lapjára. A száraz deszka mohón szívta magában a sós nedvet, mintha a halál­raítéltek fájdalom sajtolta könnyei képeznék szomját oltó táplálékát. A félig zárt ajtónyiláson behallatszott a folyosóőrök gúnyos nevetése. Örök, akiket nem is régen templombetö­résért, gyilkosságokért, rablásokért és egyéb súlyos közbűn­­tényes cselekményekért a törvényt tisztelő társadalom meg­nyugvására, mint duvadakat őriztek azok, akiket ma sorjá­ban adnak kezükre a siralomháznak elnevezett szemetes kalibába. Ami a halálra ítélt fogoly fülét megüti, nem kaca­gás . , . nem gúnyos röhej. . . legszörnyűbb Isten káromlás, amit még hallgatni is bűn ... a bűnök bűne. Rákosi-Rólh-Máty ás az új éra élet-halál urának pri­békjei szórakoztak. Egész folyosót betöltő vad kacaj kisérte a Jézust gya­­lazó megjegyzéseket. A siralomház lakója borzadva tapasztotta tenyereit két fülére. Elkinzott arcát kér karja közé rejtette és magamagá­tól kérdezte hangtalanul befelé: Uram Istenem, még ezt is? ... és ekkor hirtelen az írás szavai jutottak eszébe. . . " Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselek­szenek ... És két tenyere segítségével süketté tette magát. Lecsukott szeme előtt felvetődtek a régi szent esték emlé­kei . . . Fenyő illat. . . színes papirlánc . . . pislákoló gyer­­tyácskák, csillagszóró, imádságos Jézus-várás! Távoli he­gyek felől durva őrei gúnykacaján át hallani véli kicsi templomkájuk harangszavát. Szűz, fehér havon ma este is mennek kígyózó sorban az éjfélimisére igyekvők . . . mint régen? . . . Igen!... Valamikor régen... Gyeríyafényes temp­lombelseje . . . tömjénfüst, orgona szó. A Megváltó születé- j sének csodálatos misztériumát várók arcán csillogó öröm . . .' még az oltár előtt áldást osztó pap arca is fényesebben ra­gyogott, mint máskor. Ezen az estén minden minden más szokott lenni. . . másként szólt az öreg orgona . . . máskép- i pen hangzott a hívek ajkáról Krisztus Urunk születését meghirdető örökszép karácsonyi himnusz ... Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok . . | Felriadt merengéséből... A folyosón elhallgatott a karácsonyt gyalázó röhej. A félig behajtott ajtót sarkig j rúgta ki egy csizmás láb. Öreg reszketeg szerzetes óvakodott be a cellaajtón. Az őr visszamaradt a küszöbön. Durva vad | arcán sátáni vigyorral oktatni kezdte a lelkészt. . . “Semmi idegen duma . . . érti! . . . Rákosi elvtárs megtiltotta! Csak magyarul lehet hantálni! Gyóntassa meg ezt az átkozott fasisztát és kérdezze meg hány elvtársunkat vert agyon? . . . Reggel már a szelet rugdossa és nem a dolgozó proletá­rokat! A halálraítélt a lelkész elé térdeit. Imára kulcsolt kéz­zel halkan kezdte mondani a gyónók imáját . . . Gyónom a Mindenható Istennek ... a pap keresztet rajzolt jobb­jával a gyónó homlokára . . . Az őr még az ajtónyilásban állott. Kacagni kezdett... hangya mint a hullákat felfaló keselyűk kárálása . . . Két I hülye, mondta és iszonyú káromkodás kíséretében leköpte a papot. Uram, bocsás meg neki, mert nem tudja, mit cse­lekszik . . . meditálta a gyóntató lelkész és az előtte tér­deplő fejére helyezte mind a két kezét! Futottak a percek, percekből lett órák, mintha egy sötét vihar kergetné őket. Az őr beordított... Elég a sok dumából! . . . Gyerünk, vagy tégedet is itt tartunk! ... A pap szomorúan nézett a megveszett emberre . . . nem hara­gudott durvaságáért. . . Sajnálta! Az elitéit ajka csak éppen, hogy érinthette a feléje nyújtott keresztet és a lelkivigasztalója távozása után rázu­hant a szörnyű magány. Mint mindennek az életben, ennek az éjszakának is vége lett! Még alig pirkadt, amikor érte jöttek. Nem rogy­­gyant össze! ... Katonásan . . . bátran . . . szálegyenesen állott kínzói elé és nyújtotta csuklóit, hogy megbilincseljék. Amikor kilépett az ólmosszüikeségbe burkolt folyosóra, tud­ta. mert érezte, hogy az ott várakozó rabtársak nem alsza­nak . . . ébren vannak ... és ki-ki rongyára térdepelve imád­koznak . . . némán, hogy az Isten oltalmáért esedező hang ne üssön a pribékek fülébe. Utolsó földi útjára indult. A folyosón úgy, mint az előtte valók sok százan, akik már elmentek, ahogyan torkán kifért clkiállotla ... a halálba indulók búcsúszavát . . . “Isten veletek, baj társak!” Tompán puffantak a kegyetlen őrök ütései, majd el­halkult a fegyver és Iánczörgés . . . csend lett. . . halálos esend! Egy volt m.kir. csendőr elindult az örökkévalóság felé. Jegyeztek pedig abban az időben 1945. december 25-ét, Szent Karácsony napját. v. Nagy Lajos A VILÁG MEGVÁLTÓJA Irta: Nagy A. Dezső, adventista lelkipásztor A mai háborúskodó és lá­zongó világban a karácsony most reménytelenebb, mint más éveken. Nyugtalanság forrongás és félelem, szinte ránk nehezedett! Az emberi­ség magát civilizáltnak tartja és ugyanakkor egymást ha­lomra gyilkolja! Hiába a béketárgyalások, nem látunk az élet látóhatárán semmi re­ménységet keltő eseményt. Hiába keressük a nagy em­bert, aki az örvényből kimen­tene, nem található sehol s a világ tehetetlenségben sor­vad! Holott az egészségesen gondolkodó emberek a békét és a biztonságot áhítják. Dr. Hutchins napjainkról a következőket mondja: El kell ismernünk, hogy a világ krízise itt van. Nem holnap, nem a jövő héten, hanem most, s ennélfogva kevés az idő! A tudósok találmá­nyukkal megnyitották a po­kolnak kapuját. Ma nemcsak a tőkések és munkások harca áll fenn, hanem inkább már világ forradalomról beszél­nek. Ramsey McDonald, Ang- Iia miniszterelnöke mondotta: “A helyzet úgy néz ki, hogy a nemzetek meg vannak ront­va, és démonokkal küzdenek, ördögi lelkek uralkodnak a világon. Mily találóak az államférfiú szávai! Annak el­lenére, hogy a háborút min­denki gyűlöli, mégis szinte sodródunk feléje! Világunk bünbeteg. Az if­jak, fiatal éveikben tönkrete­szik magukat! Holott ők vol­nának az élet virágos kertjei! Az intést nehezen veszik be. Csendre intsük őket, de élet­elemük a zaj! Józanságra, mértékletességre intsük őket, de ereikben az ifjúság má­mora lüktet, s csak vénkor­ban ébrednek rá, hogyan kel­lett volna élniök. Még van remény. Ésaiás behirdette, hogy Is­ten az örök Uralkodót elküldi e földre! Ki békét és jólétet hoz el népének javára. Má-1 riának pedig az lett mondva, hogy a Messiás ákala fog testet ölteni. A Dávid trónját Jézus fogja bétölteni. És az Ö királyságának vége nem lészen. Az Ígéret betelt. Jézus megszületett. A judeai hul­lámzó dombokon angyalsereg hirdette: “Született néktek a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Luk. 2:11.) A keresztény világ ab­lakai ismét nyitva vannak Bethlehem felé, ahol a világ Megváltója megszületett. Az új királyfi jászolban fekszik barmok között nyug szik. Miért történt ez így? Mert a hivatalos nép nem fogadta be Öt. Nem is ál­modták, hogy ott a Keleten valaki megszületett, akire milliók vártak! Megkockáztattuk volna-e mi, ahogyan ezt Isten tette hogy egv kisgyermeket kül­dött el Bethlehembe? Sátán Heródesben a gyermek Jé­zust mindiáit üldözte s így a nagy küzdelem kezdetét vet- j te. Azonb an a nagy küzde­lemből Isten Egyháza győzel­mesen fog kikerülni. Eljön-é é földre Istennek országa? Jézus azon imát so-; na nem tanította volna: Jőj­iön el a he országod, legyen meg a le akaratod, ha Ó innak teljesülésében nem nitt volna. Isten az Univer­zum nagy Mérnöke Ígéretét i rcrri teljesítené? Akkor miért rellett Jézusnak szenvedni? Miért a verítékcs munka, niért a könnyezés. miért a ;ok mári.iromság, ha végül ílmaink egy jobb világ felől lem teljesülne? Lehet ilyes- i nit Istenről feltételezni? Ö ízt Ígérte, hogy ismét eljön; is az embernek jó véget ad, i ímelv áldozatát nagyban meg fogja érni. Ö a káoszból egy szebb világot fog létre hozni. Mjt kell lennünk? Hogy mégegyszer boldogok lehes­sünk, úgy világunknak vissza kel! menni a bethlehemi já­szolhoz, annak tanításához, aki egykor itt járt, és akiről azt mondja az írás: Széjjel járt, jót tévén! Menjen visz­­sza a világ Krisztushoz és ta­nulja meg, hogy az Istenimá­­dás nemcsak vallásos érzel mekből, ájtatosságokból áll. hanem irgalom, szeretet és szívbéli önfeláldozásból. A mulasztás ott van, hogy még ma sem lett Isten fiaivá az emberiség. Ezért nyög és szenved a teremtett világ. Sőt, ahelyett, hogy szeretetetl árasztottunk volna, úrrá lett ! felettünk a sátáni gyűlölet- ; Egy kislányka imája nagyon j; is időszerű: “Istenke, tégy jó : emberré minden rossz em- • bért, a jó embereket pedig j szívesebbekké. j Kedves Embertárs! Kará- \ csony van ismét, de sok szív j nem boldog. Békét keresel. ] boldog akarsz lenni? Ne ke- i resd ezt a világban, a bűn- 1 ben, ott nem találod azt. Sem $ művészet, sem tudomány 1 nem tehet boldoggá! Egye- j dűl Jézus segíthet rajtad. ] Fordíts hátat a világnak, a hanyatló kultúrának! Hadd -”1 a bűnt s légy szabad! Jöjj Jézushoz! Hozzá megtérni olyan, mint menyegzőn részt venni. Szívedet nyisd meg, hogy tiéd lehessen Jézus, a világ Megváltója! ÖRÖMTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJESZTENDÖT KIVONUNK IKKA, TUZEX ÉS COMTURiST HIVATALOS mímiík KÉPVISELŐJE GROGER TRAVEL BUREAU 152 The Old Arcade - 401 Euclid Ave. Cleveland, Ohio 44114 - (210) 621-6036 CHRISTMAS SEVENTY-THREE by ROBERT THOMAS Mayor of Mantua, Ohio Less gas, heat and light for Christmas this year, there’s an energy crisis—‘that is clear. Yet if this makes you feel rather sad, let’s see if it’s all so really bad. Even though we cannot drive afar to shop, the bargains of hometown stores are hard to top. And in spite of thermostats being down of late, the wármlh of family and friends will compensate. And though the ornamental lights do not burn, we can this year to ehe Christmas story turn to seek that bright star in the ni ght and rejoice in His holy light. So why indulge in grumbling and despair when the holiday spirit is in the air? As it is all so very plain to see the good things of Christmas Seventy-Three. RAVASZ FICKÓ A kis Ferkó a napö bar panaszkodott, hogy na erősen fáj a feje. Anyja e miatt aztán egész napra elen­gedte neki a tanulást. Egy félórával később be­é:Ilit anyjához, !.o y engedje el a szomszédba játszani. — Hogyan. — Uúíi any' '. <— hál m r r.em Í j ra lo rd .' —- De ur " n-ja. —, Me i Ferkó zavartalan uyuga (ro­ma! . . . rsak.iogy ha i.i, nem érzem. > Kellemes karácsonyi ynnenetjés Boldog Újévet kíván A MAGYARSÁG KÜLFÖLDRE SZAKADT NYOLCADIK TÖRZSÉNEK HŰSÉGES LAJTOSA A NÉPSZERŰ 4 ' "KRASZNA! RÁDIÓ" MŰSORÁT CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN! ESTE 7:30 ÓRAKOR SUGÁROZZA A WZAK—FM ADÓ 93.1 MC-ÁN HALLGASSA ÖN IS CLEVELAND MAGYAR HANGJÁ-t A WZAK-RÁDiÓ LEGRÉGIBB MAGYAR MŰSORÁT! Munkatársak: Krasznai Antal. Dr. Molnár Zsigmonj. Dr. Lőfe Pál. Rózsa László

Next

/
Oldalképek
Tartalom