Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-12-18 / 49. szám
1 OLDAL AZ ÚJSÁG 1969. DECEMBER 18. AZ ERKÖLCSTELEN ANYA Irta: Kemény Julia — Folytatás — Hosszas előkészületek után Sárika elindult Clevelandba. A Western Reserve egyetem tényleg nagyszerű főiskola. A legjobb tanárok tanítanak ott és ha egy fiatal fiú, vagy leány komolyan' fel akar készülni az életre,, ptt megtalálja a lehetőségét annak. Sárika orvosnak készült és azzal a komoly elhatározással jött ZZ £gy-0telin e, hogy szorgalmasan fog tanulni és mielőbb megszerzi a diplomát. Elszörnyüködött, amikor azt látta, hogyan élnek a férfi és női hallgatók az egyetemen. Felvilágosodott, modern gondolkodású leány volt, aki nem idegenkedett a szerelemtől, de amikor azt látta, hogy annak az erkölcstelenségnek, amely az egyetemi hallgatók között dívik, semmi köze sincs a szerelemhez és vannak olyan fiuk és leányok, akik naponta cserélgetik szerelmük tárgyát, akkor megundorodott és megcsömörlött az egyetemi ifjúság életmódjától. Nem is igen barátkozott egyetemi társaival. Az egyik tanórán, egy magas barna szemüveges hallgató megszólította: — Hy, Beautiful! Hogy van az, hogy maga távoltartja magát mindenkitől? Maga tulajdonképpen úgy él, mint valami remete! Mindig csak a könyveket bújja, soha semmiféle összejövetelre, tánceseményre nem jár. Miért? Hát azt hiszi maga, hogy ezt érdemes tenni? Az élet rövid ahhoz, hogy a fiatalságunkat ki ne használjuk ... — Az lehet! Az lehetséges, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ki ne használjuk, de ne felejtse el, hogy ha egy meggondolatlanságot elkövettünk, akkor azt már nem tudjuk meg nem történtté tenni. Ezért nem árt egy kicsit gondolkozni. — Az igaz! Nem árt egy kicsit gondolkozni, de ha csak gondolkozunk és soha nem adunk magunknak alkalmat arra, hogy gondolkodás nélkül jól érezzük magunkat, akkor nem érdemes élnünk! — Mit ért azalatt, hogy jól érezzük magunkat? Mit ért az alatt, hogy önmagunknak módot adjunk a gondolkodás nélküli szórakozásra? „ — Óh, hát, figyelem magát! Maga tanul, magol és hallgatja az előadásokat. Kérdem tisztelettel, hát ez kielégíti magát? Maga még fiatal. Szép és tehetséges. Miért nem osztja meg a szépségét valakivel? Miért nem engedi, hogy másnak öröme teljék abban, hogy maga szép és értékes? — Mit gondol, mit kellene csinálnom? — Szeretnie kellene valakit, aki szereti magát! Ez az élet Ádám és Éva óta. Maga ettől visszahúzódhat. Kit károsít meg vele? Önmagát! — Maga szerelemnek nevezi azt, ahogy a hallgatók legnagyobb része él? Maga szerelemnek nevezi azt, hogy a kampusz ablakain ki-be ugrálnak a fiuk-leányok és nemtelen szórakozásokkal töltenek el egy-egy éjszakát? Lehet, hogy ez magának tetszik... — Óh, nem! Nem erről beszélek én. Nem egy éjszakáig, vagy néhány óráig tartó viszonyról, kapcsolatról beszélek. De létezik komoly, igazi szerelem is ... — Igazán? Létezik? De hol? — Még itt az egyetemen is. Hiszen vannak itt közöttünk eljegyzett szerelmesek, sőt házasok is... — Nagyon kis számban. Igaz, hogy kis számban. De vannak itt közöttünk olyanok is, akik évek óta élnek igazi szerelemben és ha nem is tudnak gazdasági vagy más akadályok miatt összeházasodni, de mégis szeretik egymást... Sárika gondolkozni kezdett. Arra gondolt, hogy Andynek, a szemüveges fiúnak talán igaza van. Azután elgondolkozott azon, hogy ha neki is volna valakije, akit szeret, akkor tudna-e olyan odaadással tanulni, mint most. Vajon tudna-e olyan komolyan foglalkozni a jövővel, mint igy? A szemüveges fiú nyugtalanította őt, tetszett neki. Az a tipus volt, aki érdekelte. Intellektuális, nem torzonborz, rendetlen külsejű, hanem tükörfényesre simította, kefélte a haját, rahája kifogástalan volt és még a cipőjét is tisztította, ami szokatlan dolog az egyetemen. Talán tudná szeretni ezt a fiút? Talán ő más, mint a többi? Mindenképpen más, mert az első, akivel szóba állt és akit meghallgatott, noha többször kísérleteztek vele mások. A karácsony közeledett és Mary boldogan várta haza Sárikát. A leány meg is érkezett. Maris asszony is, Mary is nagyon meg voltak vele. elégedve. Rendes hajviselete volt, rövidre vágott haja tiszta és fésült, ruházata rövid, de nem ízléstelen. Milyen boldogság volt a két özvegynek, hogy hazaérkezett. Mary hálószobája ablakánál állt, amikor Sárika kiszállt. Volkswagen kocsijából és bejött a házba. Olyan szép volt a járása, olyan kecses volt a szép szőke kisleány, hogy az anya szive repdesett örömében. Milyen boldogság volt, amikor bejött a házba és átölelte őt és nagyanyját. Egy gyönyörű napot töltöttek el együtt. Másnap reggel, amikor Mary már indulni akart a vendéglőbe, Sárika azt mondta anyjának, hogy fontos beszélnivalója van, mire Mary azonnal felhívta telefonon a vendéglőt és azt mondta, hogy késni fog. Utasításokat adott, hogy mit csináljon a személyzet addig is, amig ő megérkezik. Azután kérdezte Sárikát: i ANGÉLÁT AUTO BODY 6817 Lorain Ave. 961-4725 Cleveland nyugati olaalának legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Corydon Cleveland Ht». - PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 — Mi az, amiről velem beszélni akarsz, gyermekem. — Nekem életbevágóan fontos ez a dolog! — mondta a leány. — Van egy diáktársam az egyetemen, akivel szeretjük egymást. Elhatároztam, hogy az övé leszek. — Óh, hát ez nagyszerű! Szóval férjhez fogsz menni? — Nem, még nem tud elvenni, mert nincs meg a diplomája! De mi elhatároztuk, hogy nem várunk. Ha most visszamegyek az egyetemre, nem fogok bent lakni a kampuszon és Andy, a szerelmesem, ő is elköltözik onnan és össze fogunk költözni. Elvégre felnőtt emberek vagyunk. Én elmúltam 20 éves és ő már 22. Miért kell, hogy várjunk addig, amig össze tudunk házasodni? — Én szívesen segitlek benneteket, ha összeházasodtok. Küldök neked minden hónapban annyit, amennyi a megélhetéshez és lakbérre, más kiadásokra kell... — Mi annál sokkal önérzetesebbek vagyunk, semhogy azt elfogadnán! Mi már megállapodtunk a részletekben Andyvel és ő már néz is lakás után. Csak addig nem akartam vele öszszeköltözni, amig veled nem beszéltem. Te modern asszony vagy és nem is vagy olyan öreg, hogy meg ne értsed a fiatalok problémáját. — Édes gyermekem, én nem beszélhetek bele a te életedbe, de nem helyeslem! Ha az a fiatalember téged tényleg szeret, akkor annak rendje és módja szerint megesküdhet veled ... — Előbb meg akarunk bizonyosodni arról, hogy tényleg egymáshoz valók vagyunk! — És ha nem vagytok egymáshoz valók? — Akkor egyszerűen elválunk! — Házasok is elválhatnak! Miért kell akkor vadházasságban élni, ha lehet rendes törvényes házasságot kötni? — Óh, anyukám, te olyan régimódi vagy! Mi megállapodtunk Andyvel, hogy összeköltözünk, ha én visszamegyek. Ez már kész megállapodás... — Jól van, gyermekem! — mondta Mary és látta, hogy ha ellenkezik, azzal csak olajat önt a tűzre. Nem tudta, mitevő legyen. Sárika pedig bement a fürdőszobába, vett egy hideg zuhanyt, azután átöltözött. Amikor kijött rózsaszín kis vászon ruhájában, olyan volt, mint egy tavaszi virág. — Anyukám! Megígértem Olga barátnőmnek, hogy elmegyek vele a Radio Music Hallba és megnézem a rakettokat. Olyan rég nem láttam őket. — Jól teszed kisleányom, használd jól ki a karácsonyi szünetet New Yorkban. Amikor Sárika elment, Mary bement anyja szobájába. — Szeretnék beszélni veled, anyukám, és kikérni a tanácsodat! — mondta. Maris boldog volt, de nem mutatta örömét és szerénykedve mondta: — Mit tud már az ilyen magamfajta öregasszony tanácsolni nektek fiataloknak. — Te sohse leszel öreg! — mondta Mary, átölelve édesanyját. Azután azt mondta neki: — Képzeld, Sárika beleszeretett az egyik egyetemi hallgatóba Clevelandban. Amint mondja, nagyon szeretik egymást, de nem tudnak összeházasodni, mert a fiúnak nincs keresete. Azt sem tudom különben sem, hogy kicsoda, micsoda a fiú, mert arról Sári nem beszélt és én még kérdezni sem merek, mert nem akarom őt magamtól elidegeníteni. Állítólag nagyon szeretik egymást és megállapodtak abban, hogy most ha Sári viszszamegy, akkor összeköltöznek és vadházasságban fognak élni. Mi a véleményed erről. — Édes leányom, te úgy jössz hozzám, mint bölcs Salamonhoz. De talán mégis jó az öreg a háznál. Nekem van egy gondolatom. Mi lenne, ha te példát mutatnál a leányodnak? — Nem értem anyám, hogy mit gondolsz! — Pedig nagyon egyszerű a dolog. Mondd a leányodnak, hogy te össze akarsz költözni valami férfivel — akárkivel, ez ä te dolgod. Azután, ha ő ezt helyteleníteni fogja, akkor te megmondhatod neki, hogy amihez neki joga van, ahhoz neked is jogod van ... — Megpróbálom, anyám, talán ez az egy utolsó kísérlet sikerül, különben képtelen lennék őt visszatartani attól, hogy... — Jó, jó! Csak te tedd úgy, ahogy én mondom. Meglátod, hogy sikerül! Sárika elég korán visszajött a Radio Music Haliból és lelkendezve mondta anyjának, hogy milyen szép volt az előadás. Mary csak nézte a kipirult, fiatal arcot és arra gondolt, hogy ez a felnőtt leány még milyen romlatlan és széplelkü. Később Sárika ismét Andyről kezdett beszélni és azt mondta, hogy mennyire szereti ő a fiút. Legnagyobb csodálkozására anyja nem mondott ellent, sőt azt mondta: — Jól teszed, kisleányom, ha azt teszed, amit jónak látsz. Végeredményben én az anyád vagyok, életet adtam neked, de nem irányíthatom az életedet. Te tudod, mi jó neked. Azután Mary átment a saját szobájába. Elővett egy koffert és kinyitotta, azután kinyitotta fehérnemüs szekrényét, kivett belőle két uj csipkés hálóinget, egy reggeli csipke pongyolát, néhány uj muszlin nadrágot, egyéb pókháló vékonyságú fehérnemű darabokat és azokat belerakta a táskába, azután kivette a két legjobb ruháját és azt is csomagolni kezdte. Sárika csodálkozva nézte ezt a műveletet. — Miért csomagolsz? Mit csinálsz? — kérdezte kíváncsian. — Hja, elfelejtettem neked megmondani, gyermekem, hogy te nagyanyáddal egyedül fogod ünnepelni a karácsonyt. Én ugyanis el fogok utazni Csikágóba Mr. McCormick-kal. Tudod, már hónapok óta könyörög, hogy jöjjek vele valahová. Ugyanis a drága felesége, akit én is nagyon szerettem, fél év előtt meghalt és szegény ember olyan egyedül van. Meg nem házasodhat a gyermekei miatt, de egyedül sem akar élni. Minthogy én is özvegy vagyok, hát elhatároztuk, hogy egymás magányosságába egy kis örömöt, egy kis napfényt hozunk. Megígértem neki, hogy a barátnője leszek! — Anyukám! Te nem tehetsz ilyet! Te nekem azt mondtad, hogy te nem helyesled azt, hogy össze akarok költözni Andyvel. Pedig mi még fiatalok vagyunk ... — Te úgy képzeled, hogy én már öreg vagyok, ugye? Tévedsz, édes leányom! Én negyvenes asszony vagyok és ilyenkor egy nő még virágjában van. Nekem jogom van élni és úgy élni, ahogy akarok. Mr. McCormick nekem drága gyémánt ékszereket, egy 5 ezer dolláros nerc bundát ígért és még sok-sok más dolgot. Miért ne fogadjam el az ő ajánlatát? — Te helytelenítetted azt, hogy én annak a fiúnak a barátnője legyek, akit szeretek és most te, az én anyám, akit én olyan nagyon tiszteltem örök életemben, ékszerért és szőrméért, esetleg pénzért, oda akarod adni magad annak az embernek... Hiszen ez szörnyű! — Miért szörnyű? ... És az nem szörnyű, hogy te azt magyarázod nekem, hogy vadházasságot akarsz egy férfivel. Sárika arca kipirult és azt mondta: — Az Istenért, anyukám! Ha nem tudsz férfi nélkül élni, miért nem keresel magadnak valakit, aki rendesen házasságot köt veled. Micsoda dolog az, hogy te, egy tiszteletreméló családanya kikezdesz férfiakkal? — Kikérem magamnak! Én nem kezdek ki senkivel! Johannák meghalt a felesége, aki egyébként jó ismerősöm volt. Ő azt mondja, hogy még nem akar újra nősülni, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb elvesz feleségül. — Ugyan, anyukám! — mondta Sárika, közben szemrehányóan nézett az anyjára. — Soha nem fog ő téged elvenni és miért is venne el, ha jegygyűrű nélkül is meg tud kapni. — Azután a leány idegesen fel és alá sétált a szobában. — Azt hiszed, hogy az emberek előbb-utóbb nem fognak rólad beszélni? Ilyesmi mindig kitudódik. — Te azt hiszed, hogy a régimódi felfogású emberek véleménye engem érdekel? Semmivel sem törődöm. Mindenki beszélhet, amit akar. Sárika erre nem volt elkészülve és átölelte anyját: — Igenis fontos, amit az emberek beszélnek! Hogy is mondhatsz ilyesmit? Aztán arra nem is gondoltál, hogy mi történik, ha véletlenül terhes lennél? Mary elmosolyodott. — Ha te nem félsz attól, hogy teherbe eshetsz, akkor miért féljek én? Én is tudok gondolkodni és éppúgy megvan a módom a védekezésre, mint neked. Sárika nem bírta már tovább idegekkel. Keservesen sírni kezdett. — Ez szörnyű, szörnyű! — kiabálta. — Ha Mr. McCormick tényleg szeretne téged, el sem fogadná ezt az áldozatot és nem akarná elrontani a te jó hírnevedet. — Te elfelejted, hogy én vagyok az, aki velemegy. Én igy határoztam, — közben Mary elkészült a csomagolással és bezárta a koffert. — Anyu, kérlek, könyörgök, ne tedd! Ne menj vele! — mondta a leány. — Ez olyan csúnya, olyan lealacsonyító dolog. Tudom biztosan, ha megteszed örök életedben meg fogod bánni. Az Istenért, gondold meg! Mary eltette a koffert és odament a leányhoz: — Hogyan, hát kétféleképpen lehet ezt látni? Nekem lealacsonyító és szégyenletes dolog, neked pedig természetes és helyes! Nem, édes leányom! Amit te megtehetsz, anélkül, hogy megbánd, azt én is megtehetem és meg is teszem. Ezzel Mary kiment a szobából egyedül hagyva a leányát. A vacsora alatt Sárikának ki volt sírva a szeme, de a nagymama jelenlétében nem akart visszatérni a tárgyra. Csak amikor már mindenki visszavonult szobájába, hogy lefeküdjön, akkor Sárika még bement anyja szobájába: — Nem, nem akarom, hogy az én anyámnak viszonya legyen egy férfivel! — mondta sírva. — Édes lelkem, én tiszteletben tartottam a te felfogásodat és nem szóltam bele, nem látom be, hogy miért kívánsz te az én dolgomba beleszólni! — mondta Mary. — Te nem vagy velem szemben igazságos! Kérlek, próbáld megérteni az én helyzetemet. Én téged nagyon szeretlek, kisleányom! Én nem akarom, hogy te szégyenkezz miattam. Talán nem is helyes, hogy elmondtam neked a tervemet, de azt gondoltam, hogy te örülni fogsz, hogy én Ugyanúgy gondolkodom a dolog felől, mint te. — De anyukám, én nem akarom, hogy mi ketten egyformán gondolkozzunk erről. Ha te tényleg megteszed, hogy a barátnője leszel ennek az embernek és elutazol vele Csikágóba, akkor én hogyan tiszteljelek téged, mint anyámat? Végy időt tévedésedre... — Tudod mit, Sárikám, megteszem a te kedvedért! Hiszen nekem sem lenne örömöm ebben a kirándulásban. Majd megmondom Johannák, hogy nem megyek vele. De az éremnek két oldala van! Neked is időt kell venned magadnak, hogy meggondold ezt az összeköltözködési dolgot és ha megígéred, hogy félévi gondolkodási időt kérsz Andytól az összeköltözködéshez, akkor én is lemondok erről a weekendről. Sárika anyja nyakába ugrott. Összecsókolta őt és azt mondta: — Köszönöm, köszönöm! ígérem, hogy megmondom Andynek, hogy legalább fél évig várjon, amig összeköltözünk... — Ha tényleg szeret, akkor várni fog! — mondta Mary és hozzátette: — Nekem nagyon nehéz helyzetem lesz Johannái, aki már készül a csikágói útra ... Egyszerre csak a telefon szólalt meg és bár Mary sietett felvenni, Sárika megelőzte őt. Mr. McCormick jelentkezett: — Mr. McCormick! — mondta a leány izgatottan.-—- Menj ki a szobából, kisleányom, mert nem akarom, hogy a beszélgetésünket kihallgasd! — Jó, jó! — de ne felejtsd el, hogy mit ígértél nekem! — mondta Sárika izgatottan. — Ne légy gyenge, ha bármennyire is könyörög ... — Megtartom a szavam, de menj ki és csukd be az ajtót! Mary megvárta, amig az ajtó teljesen becsukódik, azután a telefonhoz ment. — Halló, John, — mondta. — Remélem kellemes lesz a csikágói útja a kisleányánál. — Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn zavarom, — mondta McCormick, — de elfelejtettem annak a portlandi szarvasmarha tenyésztőnek a nevét, akivel Csikágóban találkoznom kell. Tudom, hogy maga ilyesmire emlékszik ... — Mr. Howard Stackei! Ö várja magát a repülőtéren. Vigyázzon, ha el ne szalassza, mert ő nagyszerű marhákat tenyészt... — Köszönöm Mary! — mondta McCormick. — Remélem kellemes karácsonyi ünnepük lesz. A jó Isten áldja magukat... — Magát is John! — mondta Mary. — Boldog karácsonyi ünnepeket! Amikor Mary letette a kagylót, arra gondolt, hogy mennyire meg lenne John McCormick lepve, ha tudna az ő beszélgetéséről Sárikával. Arra is gondolt, hogy milyen okos asszony az ő anyja, aki ezt kieszelte. Szomorú arcot kellett vágnia, amikor kijött a szobából. Sárika kérdezte: — Nehezen ment a dolog? — Azután választ sem várva, folytatta: — Gondolkozz csak hosszasan, mélyen. Biztos vagyok benne, hogy rá fogsz jönni, hogy a “régimódi” gondolkozás volt a leghelyesebb ... (Vége) 229-8020 751-6231 KOCSIS ISTVÁN INGATLANFORGALMI IRODÁJA Házakat, telkeket vesz és elad 12101 Woodland Avenue, Cleveland, Oh. 44120 HALLGASSA! AZ ÉSZAK-OHIOI MAGYAROK LEGKEDVESEBB MAGYAR RÁDIÓMŰSORÁT: Észak-Ohio Magyar Hangját MELYET MINDEN ESTE 7:30 ÓRÁKOR CLEVELANDBÓL SUGÁRZUNK A WZAK—FM RÁDIÓ 93.1 MC-ÄN Minden este jelentkezünk Magyar Szivek muzsikájával és a magyar szellemerkölcsi értékek őszinte tolmácsolásával MUNKATÁRSAK: Krassnai Mária, Kraasnai Antal, Komámy. Miklóm, dr, Nádas Jámoa, Qobóaxy Zoltán, Ft. K&váry Kérőim, Kosaónyi Jósáéi, Naftái Ferenc ás Nt. Dóm&tör Tibor. KÖNYVSZEMLE P. DR. RÁKOS BALÁZS RAYMUND: “HUSZONEGY ÉV ITÁLIÁBAN” Páter Rákos Raymund Itáliában él huszonegy éve már. Könyve Róma és Assisi között vezeti olvasóit és mutatja be mindazt a szépséget, csodálatos muttat, amit Olaszország nyújthat mindenkinek. Nem egy, szoros értelemben vett, leírásról van szó, amit talán sokan várnak a könyv cime után. Nem is az örök és “boldog” Róma kétévezredes egyházi és világi műkincseinek religiosus élményei, nem a “rózsaszínű városkának , Assisinek, a Poverello igazi otthonának ősi kolostora, a Porziuncola hires bazilikája, kápolnái, freskói, oszlopos árkádjai jelennek meg Raymund Atya könyvében, de még a régi római utak mellett elterülő lankás olasz hegyek, dombok és völgyek sötét pineáktól szegélyezett, távolbanyuló vonalainak festői képe is mellékesnek látszik, mert ezek helyett a szerzőnek, a szerzetesi lelkületű minoritának, a Vatikán apostoli gyóntatójának mindenre érzékenyen rezonáló lelki megalkotottsága, finom intellektusa az, ami betölti a könyv minden fejezetét, minden oldalát. Ami oly megejtően szép benne, a túláradó szeretetből fakadó látásmódja! Ha valamiről beszél, szentekről, istenházakról, ünnepekről, egyházi szertartásokról, azokról mindig visszaverődik mélységes hitének csillogó tükörképe. Minden jó iró belső világából kitűnik, annak, valamiben sajátos volta, de Raymund Atyáé valahogy- más. A hozzá vezető ut távlatai mélyebbre, messzebbre nyúlnak, igy mondhatnánkmagasabbra! írásából — részben — halványan jelentkezik a pusztán csak leiró, ismertető, emlékeztető irásjelleg. Helyébe lép inkább a katolikus hit, az igazi keresztény igazság megismerésének mindent felülmúló diadalmas ereje. Ez jelenti könyvében a — többet! Nem világi értelemben vett átéléssel néz maga körül mindent, hanem a látották — mögétekintésével és ez jelenti, magyarázza és érteti meg az ő sajátosságát. Magatartását! Akik ezt veszik majd észre olvasás közben, a szinte imádkozva irt könyvében, azok hozzá hasonlóan sokszorosan megszépítve fogják érezni Raymund Atya Itáliában eltöltött éveinek csodálatos — helyesebben — csodás élményeit, az “egyetlen” Egyház históriájának eseményeiről. Melyeknek földi, tárgyivalósága főié, emelkedik mindig a vallásnak valósága és annak az ember számára szóló örök — igazsága! Rákos Raymund Atya könyve tehát nem más, mint mély hitü, vallásos énjét őszintén megvalló, és egyházának világába, jelenségeibe, történéseibe mély bepillantást nyújtó olyan munka, azaz — egy választékosán hü önvallomás —, mindarról, amit huszonegy év hosszú ideje alatt alkalma volt látni római, vatikáni, assissii szerzetesi életének gazdag változatú eseményeiben. Könyve ily módon bő tárháza olyan adatoknak, közvetlenül tapasztaltaknak, amelyek megszerzésére nem mindenkinek van alkalma. Feljegyzései sok kutató, történetiró számára is jelentenek pótolhatatlan értéket. A könyv, Rákos Raymund minorita atya mindenre érzékenyen reagáló szép lelkének tükre a szó legigazabb értelmében. De a századokra visszanyúló egyházi hagyományok, tanítások, és igazságok hasznos gyűjteménye is, melyekkel, ha valamikor, úgy éppen napjainkban bizonyítja, hogy a vallás ma is, emberi életünk számára pozitív, változhatatlan örök kincs!... Az egyházi “nihil obstat” tál útjára bocsátott könyvről szóló, a vatikáni “L’OSSERVATORE ROMANO” könyvszemléjének “Un cantico ungarese a Roma cristiana” cimü bírálata mutatja, hogy a legfelsőbb egyházi hatóság milyen jelentőséget tulajdonit Páter dr. Rákos B. Raymund munkájának. Könyve Rómában jelent meg, a “Tipográfia Don Calabria” n3iomdájának gondozásában, a minoria ferencrend minden jogának fenntartásával. A HÁZISZOLGA IV. Frigyes Vilmos porosz uralkodó miniszterét, von Ro! chow-ot a német nép nem szívelte. Amikor végre hosszú évek után mégis felmentette állásából, a “Berliner Intelligenzblatt” j újság tudatni óhajtotta a hirt a néppel, de azt a cenzúra nem engedélyezte. Akkor a ravasz újságírók cselhez folyamodtak és a hirdetések közé, amelyeket a cenzúra már nem olvasott el, betették: “Háziszolgámat, Rochowot elbocsátottam ...” KÖZKÍVÁNATRA Egy kis régi amerikai újság nehezen hozta össze azt a négy oldalt, amelyet kiadott. Egy alkalommal nem volt elég kézirat és a szerkesztő nem tudta mint tegyen a lapba. Végül az előző szám vezércikkét tette bele és azt irta: “Közkívánatra vezércikkünket ismét közöljük, hogy olvasóink azt újra élvezhessék.” AZ ELSŐ AUTÓ — Csak nem képzeli, hogy ezt az autót a használt autó kereskedőtől vettem? — Dehogy! Azt gondoltam, hogy sajátmaga állította össze öreg darabokból. A LEGGYORSABB MÓD, HOGYAN KEREJÖN KI Vegye fel a telefonkagylót és tárcsázzon közvetlenül. Egyszerű, mint az ABC. Tárcsázza az 1-es számot b Tárcsázza az "Area Code"-t (Ha más, mint 216) Tárcsázza a telefonszámot. ... és máris kikerült a városból! Ez a legkönnyebb és leggyorsabb módja, hogy érintkezésben maradjon barátaival és rokonaival. Bármilyen okból. Hívja még ma este! Ohio Bed
