Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-12-18 / 49. szám
Beolvadt lap: ‘‘KIS DONGÓ’’ VOLUME 49. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM 1969. DECEMBER 18. EGYES SZÁM ÁRA 12 cent Búcsú B. Kovács Frédátó! 1900—1969 Valami furcsa dermedtséggel hallgattam a rádió hulláimain bemondott hirt: meghalt B. Kovács Fréda irónő. Te is elmentél, Fréda. Itt hagytad az emigrációs életet; a sok-sok küzdéssel, lelki fájdalmakkal teli életedet. Elmentél és mi csak most tudjuk felmérni igazi értékedet, fáradhatatlan munkáságodat, melyet nemcsak irodalmi téren, hanem az ifjúság magyarnak megtartásában is végeztél. Szomorú jelenség az, hogy mi csak akkor tudjuk valóban értékelni nagyjainkat, amikor az Ur elszólitja őket közülünk. Kihullott kezedből a toll. Gazdátlan lett az írógéped, az Íróasztalod. Látom kedves mosolyodat a Tankönyv Bizottság bankettjén, ahol örültél nehéz munkád eredményének. Szomorúan mondtad, hogy nem látod az előtted álló személyt, mert a szemed is megromlott. A szived is rosszalkodik, s amig vigasztaltalak, megcsókoltalak, az én szememet is elhomályosította a könny. Akkor még nem tudtam, hogy utoljára beszélgetünk. Az iró, az emigrációs élet legszegényebbje, mert anyanyelvén ir, és ezt csak fajtája tudja megérteni és értékelni. Az iró szegény marad szellemi kincsével, mert alig, vagy semmit sem kap érte, a megbecsülésen kívül. Pénz kell a könyv kinyomtatásához és egész-szivü magyar, aki megérti, pártolja ezt a szellemi erőfeszítést. B. Kovács Fréda szegény volt, nem kapott, és nem kért, de ő adott: magyar szive legnagyobb kincsét, Isten áldotta tehetségével megirt könyveit. Az ut, melyen haladt, nehéz volt és rögös. 1900 junius 6-án született Erdélyben. Apja katonatiszt volt. Iskoláit Betlenben, Désen, Kolozsvárt végezte a református kollégiumban. Első munkái 1923-ban jelentek meg az “Ellenzék”ben, “Brassói Lapok”-ban, Reményik Sándor lapjában, a “Pásztortüz’’-ben. 1924-ben férjhez megy, Balázs Lóránd hunyadmegyei földbirtokoshoz. A házasságból három gyermeke született. A román földreform után 1928-ban Budapestre optált. Első történelmi regénye: “Rohanó áradat” 1928-ban jelent meg és nagy sikert aratott. 1940-ben már érettségi tétel volt a piaristáknál, később kötelező olvasmány a Ludovika és Bolyai Akadémiákon, csendőr- és rendőrképző iskolákban. Második regénye: “Hóval futta be a szél”. Végül 1944 könyvnapjára jelent meg a kétkötetes munkája: a “Halhatatlan harcos”. A Ráskai Lea irodalmi Társaság alapkő tigja veit. 1945-ben menekült el hazulról. Mindhárom munkáját otthon indexre tették. Most újra nyomás alatt van a “Halhatatlan Harcos” cimü regénye Argentínában. Nagyobb folytatásokban megjelent munkái: “Keresztuton”, “Misék, amiket felejteni nem lehet”. “Tíz éve már”, “Gyönyörű völgyünk”. Minden jelentősebb emigráns újságnak munkatársa volt. A “Magyar Nők” két regényét folytatásokban közölte. írásai a Hungáriában, Délamerikai Magyar Hírlapban, Nyugati Magyarságban, a Kárpát cimü folyóiratban, és a Katolikus Magyarok Vasárnapjában jelentek meg. Részt vett a magyar iskolák és a magyar cserkészet munkájában; mindenütt, ahol Hazájának, fajtájának tehetett valamit. Búcsúzom tőled, Fréda, mint kollégától, mint a Magyar Nők munkatársától, ahol együtt irtunk: Te Erdélyt idézted, én az ifjúságit írtam, de lélekben a toll erejével, egyért, Hazánk igazságáért küzdöttünk. Fájó szívvel veszünk búcsút most tőled. Újra szegényebbek lettünk egy íróval, egy igaz magyar asszonnyal. Munkád örökre él a magyar irodalomban, s amikor elbúcsúzunk tőled, tudjuk, hogy csak a tested fekszik az idegen földben, de a lelked és szellemed mindig közöttünk marad. Adjon neked a jó Isten örök nyugodalmat.------□-----A Bodnár temetkezési otthon kápolnájában szomorú szívvel álltunk ravatalánál. A sok nemzeti-színeinkkel átkötött virágkosár a szeretet jele volt. Megilletődve álltak a cserkészlányok diszőrséget a koporsójánál. Dr. Papp Gábor búcsúbeszédében méltatta a Magyar Iskoláért tett munkáját. Dr. Balló István az Erdélyi Bizottság nevében búcsúztatta, Erdély nagy szülöttjét. Dr. Eszterhás István az irók és a Felszabadító Bizottság nevében beszélt. Fábry György imája, őszintén és buzgón szállt az Egek Urához. Nt. Egyed Aladár művészi orgonajátékával, majd a Himnusz eléneklésével búcsúztunk nagy halottunktól. December 11-én reggel a Szent Imre r.k. magyar plébániatemplomba vitték B. Kovács Frédát. Ott Ft. dr. Kótai Zoltán végezte a szertartásokat. Beszédének a végén a következőket mondotta: — Élénken emlékszem, öt évvel ezelőtt, amikor könyveinek kiadásáról beszélgettünk, hirtelen, minden átmenet nélkül igy szólt: ‘Szeretném, ha maga temetne el, ha meghalok...” Most, amikor teljesítem szomorú kötelességemet, látom kívánságának értelmét. Tudta jól, hogy ismerem a magyar irók sorsát, a magyar könyvkiadás mostohaságát, de azt is tudta, hogy a magyar szépen tud temetni: megsiratja a halottat, érdemét felhozza, dicséri azt, akit életében semmibe sem vett, nem támogatott, kigunyolt. Azt kívánta, hogy a halálakor felvillanó fényben szóljak az ő szellemi végrendeletéről. Ez a végrendelet tulajdonképpen minden, a magyar kultúra fennmaradásáért küzdőnek a kívánsága: azoké, akik a magyar könyvet megírják, akik előállítják, kinyomtatják és akik a betűvetésre, magyar gondolkozásra tanítják a következő nemzedéket. Hármas kívánság ez, mely szól minden magyar felé: Az első kérés az, hogy becsüljék meg ezeket az áldozatos lelkeket a többiek, akik a mindennapi kenyérért harcolnak elsősorban. Nem dicsőséget akarnak, túlzott dicséretet, hanem csupán anynyit, hogy ne gyalázzák, ne bírálják szeretetlenül munkásságukat, erőfeszítésüket. A második kérés: támogassák a munkát, hiszen pénzbe kerül a papír, a gépek használata, a munkabér. Nem akarnak milliomosok lenni mások pénzéből, de a rezsiköltség előteremtéséhez nincs pénze annak, aki a szellemi erőfeszítésben égeti el az életét... A harmadik kérés a legfontosabb: mutassa meg minden magyar azt, hogy érdemes még értük dolgozni, hogy nem halt ki belőlük a magyar lélek. A halottnak hiába adnak ételt, nem éled fel attól. A szellemi kincseket hiába öntjük a magyarul már alig beszélők elé, ha lelkűk azt már AZ ÁRPÁD-PÁLYÁZAT EREDMENYE: A Magyar Találkozó Állandó Titkársága évről évre meghirdeti a tudományos, irodalmi és művészeti ÁRPÁD pályázatot, amelynek nyerteseit kimagasló értékű szellemi alkotásaik alapján — arany, ezüst és bronz ÁRPÁD ÉREMMEL, díszoklevéllel, vagy oklevéllel tünteti ki. Az idei Árpád-pályázat eredményeként a bíráló bizottság arany Árpád-éremmel tüntette ki: Koszorús F. Gabriella (Wahington, D.C.) festőművész “Szüreti tánc a szöllőhegyen” cimü festményét. Ezüst Árpád-éremmel tüntette ki: Kenderessy Lajos (Toronto, Ont. Canada) “Férjek egymás között” cimü szinjátékát, Neslény J. P. (Pasadena, Calif.) (“1956”-Cantata zenemüvét, Schiller Ilona (Bad Hall, Ausztria) “Imre királyfi” cimü történeti regényét, Thiery Ilona (Los Angeles, Calif.) “Széttört cserepek” cimü szinjátékát. Bronz Árpád-éremmel tüntette ki: Körösi Szabó Péter (London, Anglia) “A végtelen vándora” cimü verseit, Naphegyi Imre (Winnipeg, Man. Canada) kisplasztikái alkotását, vitéz Szakonyi István (Cleveland, Ohio) “Az oláhokról szóló történelmi feljegyzések” cimü összefoglaló történelmi tanulmányát és a Hawthorn/ Melburne városában (Ausztrália) felállított magyar hősi emlékművet. A bíráló bizottság díszoklevél kiadásával jutalmazta: Balatoni István (Lakewood, O.), Farkas J. Zoltán (Statesboro, Ga.), Kristóf Sándor dr. (Winnipeg, Man. Canada), Lantosné, Szabó Elza (Toronto, Ont. Canada), Légrády Tamás dr. (Montreal, Canada), Tihanyi József (Dulvich Hill, N.S.W., Ausztrália) és dr. Várdy Béláné (Pittsburgh, Pa.) müveit. Az Árpád Akadémia tagjai közül újból sikerrel vett részt a pályázaton: Domokos Sándor (Winnipeg, Man. Canada) és ifi. Erdélyi József (New York, N.Y.). * Az idei Magyar Találkozó díszvacsoráján ünnepélyes keretek között nyújtották át az előző évi nyertesek Árpád érmeit: Albert Ferenc dr. (Chicago, 111.), Domokos Sándor (Winnipeg, Man. Canada), Gyékényesi György (Cleveland, O.), Gyimesy Kásás Ernő (New York, N.Y.), Tuba István dr. (Pittsburgh, Pa.) és Nt. Vitéz Ferenc (Perth Amboy, N.J.) kitüntetteknek. OROSZ IRÓ SZENVEDÉSE SZABADSÁGÉRT Leon Dennen írja, hogy az embernek kegyetlensége embertársával szemben folytatólagos tény a történelemben. Az iró megemlíti Hitler gázkamráit, Sztálin koncentrációs táborait és a biafrai tömeggyilkosságot, amelyet nigériai “testvéreiktől” kell elszenvedniük. Arról a hősies küzdelemről ir, amelyet Aleksander Solzhenitsyn szovjet írónak kell átélnie, aki olyan mestermüveket irt, mint az “Első Kör” és “Egy nap Ivan Denisovich életéből’. Ezek az irodalmi müvek örökké élni fognak a civilizált világban. A Kremlin 1966-ban helyezte fekete listára Solzhenitsynt, akit most kizártak a Szovjet írók Szakszervezetéből és kegyvesztettnek nyilvánították. Természetesen ez az írónak nemcsak tekintélyvesztességet jelent, hanem nyomorúságot is. Bűne az, hogy nem tudta megemészteni Sztálin bűneit és meglátta a mai Oroszország betegségét. Ezért betiltották legjobb müvei megjelenését. De még az elnémított Solzhenitsyn is veszélyt jelent Moszkvának és a Kremlin parancsuralmának és igy az írónak “vallania” kellett bűnéről es eltévelyedéseiről. A nagy irodalmárnak kegyelemért kell könyörögnie. Ezideig tiltakozott azellen, hogy tolla más szolgáljon, mint saját lelkiismeretét. Az újságíró azt kéri, vajon miért nem emelték fel szavukat az amerikai irodalmi intellektuellek és protestáltak Solshenitsyn kinzatása ellen? Ők állandóan bírálják, ha valahol megcsonkítják a sajtószabadságot, mint pl. Görögországban. Miért nem tudják ugyanazt a hibáztató kritikát írni a kommunista országok ellen, mint a szabad világban. Furcsa, hogy milyen némák akkor, ha a szovjetről van szó! Miért hallgatják el, hogy irók, újságírók és művészek, akik nem hódoltak be a szovjet rendszernek, ma börtönben vagy őrültekházábán sínylődnek. Solzhenitsyn szabadságának megnyirbálása ugyanolyan bűn a szabadság ellen a kommunisták országában, mint egy szabad országban lenne. 1967-ben az iró az irodalmi cenzúra ellen protestálva irta: “Senkinek sem fog sikerülni az igazság útját eltorlaszolni és hajlandó vagyok a igazságért bármikor meghalni, ha alkalommal a szabadságot szolgálom.” »♦♦♦<"84m :><• > ••:»:• ft»»'»»♦»♦♦♦ . MADRID — Roc De San Cayetano név alatt felépítenek egy községet, amelyben az összes hagyományos spanyol építkezési stilus képviselve lesz. Lesz benne egy mór palota, egy római templom, egy andaluziai utca, egy asztur rozs-kamara és egy katalániai városháza. Nemcsak a turista forgalom megszemlélésére épül a község, hanem az épületeket szállásként kiadják a turistáknak. nem igényli. Az a hit, hogy érdemes dolgozni a magyarságért, az a legnagyobb erőforrás a magyar szellemért, kultúráért harcolók számára. Eötvös Végrendeletében írja, hogy kettőt kér a sírjának látogatóitól: magyar dalt és könnyet. “Dalt érdemelt, mert költő, Könnyet, mert szeretett...------□-----A szentmise után elindult a kis csoport, hogy elkísérje utolsó útjára a hontalanságban, a nélkülözésben, magáramaradottságban is a fajtájához hü magyar nagyasszonyt. A sírnál Fábry György búcsúzott el Tőle megható szavakkal a Magyar Iskola nevében. Hisszük, hogy szelleme, munkája, alkotása továbbra is világitó fáklyaként lesz közöttünk. T. Dombrády Dóra VILÁGRASZÓLÓ OROSZ TALÁLMÁNY EURIKA Calif. — Egy élesszemü utolsó éves high school tanuló felfigyelt egy szovjet űrhajó kérdésben megjelent újságképre. A rajz a “jövőbeli Szovjet ür állomás”-t mutatta be és a bemutatott kép nem egyéb, mint ugyanaz a rajz, amely egy tudományos folyóiratban nyolc év előtt Amerikában jelent meg. Ronald Titus, eurikai 17 éves diák átkutatta az amerikai tudományos magazinokat és reáakadt a Scientific American 1962 februári számában ugyanarra a tervrajzra, amelyet a Szovjet sajtóorgánuma, a Tass, ez év október 11-én mint világra szóló uj orosz találmányt mutatott be a világnak. Titus a rajzokat az Eurika Times-Standard lap figyelmébe ajánlotta, amely közölte őket. Némi retusálás történt az eredeti amerikai rajzon az uj orosz változatban, de lehetetlen fel nem ismerni, hogy az a Sperry Gyroscope Co., Great Neck, N.Y. hirdetésében jelent meg az ür felszállási operációkkal kapcsolatban. Sperry azt mondja, hogy a kép “azonos az általunk a hirdetéssel kapcsolatban közölt képpel” és igazán hízelgő, hogy a Szovjetnek oly nagy bizalma van a mi tervrajzainkhoz és felfedezéseinkhez, hogy azokat mint legújabb felfedezésüket közli, noha Sperry már nyolc év előtt nyilvánosságra hozta. ESKÜVŐI BESZÁMOLÓ Az őszi virágok ezernyi szinpompájában gyönyörködtek október közepén a napsütéses kékegü balzsamosan kellemes levegőjű Németujváron, melyet a trianoni békekötés óta Güssingnek hívnak és Ausztriához tartozik. A falu feletti hegyen terül el a Németujváriak hires vára, melyet egyik ősük Wildon gróf építtetett több mint 800 évvel ezelőtt. II. Lajos király a törökök felett aratott győzelem jutalmául Batthyány Ferencnek adományozta és azóta is család birtokában van. Október 17-én gróf Draskovich János és hitvese ottani kastélyukban gróf Károlyi Ede és Kendeffy Hona grófnő esküvője alkalmából Braut Soiret, ünnepi estebédet adtak, melyen 200 meghívott vendég vett részt. Édes bus cigányzene hangjai töltötték meg a termeket. Az ünnepi lakomát tancestély követte, ahol kellemesen elszórakoztak az egybegyűltek. Másnap az uradalom nagy erdejének közepén lévő nagy Másnap az uradalom nagy erdejének közepén lévő nagy réten egy hatalmas évszázados tölgyfa alatt szabadtüzön főzték a finom magyaros bogrács gulyást csípős paprikával ízesítve v .zi vasmegyei szokás szerint a hata’m'''- vendégseregek, melyhez a világhírű fertőmelléki borokat szolgálták fel. Felnyergelt, elővezetett hátaslovak álltak a vendégek rendelkezésére sétalovaglásra, majd nagy vadászatot rendeztek. Utánna megtekintették Gr. Draskovich hires állat illetve vadaskerjét, ahol bölény, szelíd vaddisznók, őz, szarvas, hegyi és kőszáli vadak, madarak, kecskék, ritka fehérökrök voltak láthatók és etethetők. Október 19-én a hatalmas vendégsereg 150 autóval Mureck Brummseebe vonult a Kendeffyekhez, az ottlévő ősi Slott kápolnába hogy részt vegyenek nagykárolyi Károlyi Ede grófnak Radvány örökös urának és Kendeffy Ilona grófnő esküvői szertartásán. Utánna nagy esküvői ebéd következett, mely mindvégig magyaros hangulatban zajlott le. Az crömszülők Kendeffy Miklós gróf és neje sz. Gerliczy bárónő, Károlyi Mária grófnő sz. Windisch-Graetz hercegnő. A vendégek közül a következő magyar és osztrák történelmi családok neveit sikerült feljegyezni: Károlyi, Windisch-Graetz, Gerliczy, Draskovich Révay, Bethlen, Stipsich, Degenfeld, Jankovich, Orsich, Pallavicini, Kézdy Vásárhelyi, Szécheny, Hoyos, Edelsheim, Földváry, Schönborn, Salburg Schell, stb. A három napos ünnepség után az ifjú pár most már' együtt indult el az élet rögös útját járva, megosztva egymással egymás örömét és szenvedését. ELKEZDŐDÖTT A “CAR’’-TAGSÁG TOBORZÁSA A. CAR (Cuyahoga Association for the Retarded) mely Cuyahoga megye minden “retarded” személyének a szószólója, tagsági toborzást rendez. A fenti fényképen Walter Schoenig of Sohio és a CAR elnök, átnézi a clevelandi nagy postáját helyettesével, Mrs. Marjorie Nemethtel (bal) és Mrs. Eugene Reminski vei, a tagsági bizottság részéről. Tagként be lehet iratkozni a CAR irodában, 1001 Huron Road, 603 szoba. A tagság gondoskodik a pénzről, mely szükséges a kísérletekhez és a nyári táborozásokhoz. TÓTH ILONKA Irta: PILLÉR LAJOS Ó te kis tizenhat éves Tóth Ilonka, Mi történt veled Pesten 56-ban? Miért küldtek téged is korán vérpadra? ... Előtted állt az élet, az érettségi, Egyetem, minden, mi a szépet ígéri... Azt tanították, gyűlölj mindent, mi régi. Apád proletár volt, csendes gyári munkás, De rongyos volt ruhátok, s kicsi a lakás; Csak édesanyád ajkán élt még imádság. Isten nevét is hangosan életedben Bem Apó szobránál Himnuszban ejtetted, S boldogság könnye ragyogott szemedben. “Hát még ez is biin volt?” — sikoltva kérdezted, Mikor még aznap este belétek lőttek ... Most lett minden világos tisztán előtted, S mint a többi száz és ezer pesti gyerek, Fegyvert kerestél, vagy benzines üveget És a zsarnokság ellen esküt tettetek. Ó kis Tóth Ilonkánk, kis Dobó Katicánk Elfeledted, hogy édesanyád otthon várt. .. Apád jött érted, de ő is közétek állt. Jött sok orosz tank és egy szivébe talált. A karjaidban halt apád hősi halált “Gyilkosokra halál!” — sikoltva kiáltád. Utcára rohantál, csak a tankot láttad És egy Molotov-Koktéllal altaláltad. Sebet is kaptál, de nem ez lett halálod... Bírák ültek össze, ítéltek feletted, Gyermekleány felett, ki hazáját szerette ... Világ, ezt a szégyent el ne feledjed! Felakasztottak, ő kicsi Tóth Ilonkánk, Te drága ártatlan édes hős leánykánk. Szivünkben emeltünk szellemednek oltárt. Bocsásd meg és azok is, kik veled haltak, Hogy a nyugati ifjak magunkra hagytak. .. Nem jöttek, ... nem engedték a nagyhatalmak. 1969. ncv. 4 (U.S A) PÁRIZS — A vietnami béketárgyaíáso* a legalacsonyabb pontra süllyedtek. Ezért volt kénytelen Henry Cabot Lodge amerikai főmegbizott és Helyettese lemondani. Xuan Thuy azt mondta a “New York Times” emberének, hogy az amerikaiak folytatólagosan visszautasították az északvietnamiak békeajánlatait. Lodge azt mondja, hogy ez célzatos hazugság, Thuy és a hanoi vörösök cinizmussal és felelőtlenül tárgyalnak, lehetetlenné téve minden komoly megoldást. STOCKHOLM — A svédek mindinkább amerikaellenes magatartást tanúsítanak és az állítólagos tömeggyilkosságokat Hitler SS-einek ténykedéseivel hasonlítják össze, soha nem említve az északvietnamiak és vietkongok sokszorosan nagyobb vérengzéseit. KANADA — Trudeau miniszterelnök kijelentette, hogy a vietnami atrocitások kérdésében nem hajlandó nyilatkozni ad dig, amig mindkét részről nem kap beszámolót és nem látja tisztán a helyzetet. MIAMI — A kongresszusi megbízottak megállapították, hogy egy millió értékű kábítószert szállítottak a repülőgépek a múlt hét végén tartott palmbeachi “rock festival”-ra. William Heidtman sheriff azt panaszolja, hogy mindössze 50 ezer dollár értékű marijuanát és LSD-t, valamint más kábítószert sikerült lefoglalnia, mert a legraffináltabb módon csempészik be a “dop’;ot a karibiai szigetekről. PÁRIZS — A nagy bortermelő Franciaország ma már egyike a tiz legnagyobb európai narancslé fogyasztó országainak. Múlt évben a floridai termelők több mint három és fél millió gallon narancslét szállítottak Európába. Déryné Színház 11820 Buckeye Road — Tel.: 991-0061 December 20-án 7 órakor és 21-én 3 órakor MOZIELŐADÁS FÜRÉ LÉPNI SZABAD Főszereplők: Tolnay Klári, Páger Antal, Makláry Zoltán, Polonyi Gyöngyi, Toldi Géza, Sinkovits Imre, Benkő Gyula é s EMBEREK A HAVASOKBAN Görbe János, Szellay Alice, Makláry Zoltán, Bihari József Főszereplők: ® Minden előadáson "ajtódi|at" sorsolunk kii # Kérjük a szülőket ügyeljenek a gyermekekre. Közlekedésről gondoskodunk, ha igényét péntek estig a színháznál benyújtja a 991-0061 telefonszámon.
