Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)

1964-07-23 / 30. szám

AUGUST 20, 1S64 42 VJHAG i OLD A L Néhai dr. Csutoros Elek A W. SSDEI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL Hogy on lettem milliomos (Folytatás) Azok, akik nem vettek részt az egyház alakításá­ban, örültek, mert annak biztos romlását látták. A- kik ott voltak az első csa­tában, azok meg szomorú­an jártak a templom felé s könnyes szemmel nézték a nehéz időket, mely az uj egyház kicsiny tornyára rá nehezedett. Az Isten megelégelte a ■szegények szenvedését és kettéhasadtak a fellegek, melyeket az elnökválasztás hozott az egész Amerikára és mikor a vihar után szét­néztünk, az első napfény­ben ott állott a mi kis egy­házunk épen, meg nem ron­gálva, ha megfogyva is. Kiderült, mikor a vihar után összeszedtük magun­kat, hogy a nagy nyomo­rúság idején is kifizettük azt a majdnem ötszáz dol­lár kamatot és még hozzá ötszáz dollár tőke törlesz­tést. A vihar csak hasznára volt az egyháznak. Az iga­zok most már rendületlen bizalommal és hittel fog­tak újra a munkához, be­rendezni mindent, hogy megszerezni minden szük­ségeset. Az a kis tábor, mely az egyházat megalkotta, nem félt senkitől és semmi­től. öregek és ifjak verse­nyeztek, hogy kis egyhá­zuknak becsületet, elisme­rést szerezzenek. A munka már könnyebb volt. Volt lelkész, templom, parochia, ha kicsi is, de békeséges, egymást szerető emberekkel telve. Az egyházról nem ma­radhatott el az Isten áldá­sa. AZ EGYHÁZ VALLÁSOS ÉLETE. A TEMPLOM­AVATÁS UTÁN Az egyház anyagi gond­jainak hordozása mellett az egyház vezetősége és ma­guk az egyháztagok nagy figyelmet fordítottak a val­lásos élet ápolására is. A teljesen elkészült tem­plomot minden szükséges­sel beruházták, csaknem ötszáz dollárt érő padok­kal, száz dolláron felül érő csillárokkal, szószékkel, hogy legyen a híveknek al­kalmatosságuk az Isten i­­mádására. Mihelyt rendbe­hozta a gyülekezet saját templomát, mindjárt meg­állapította a rendes isteni tiszteletek sorrendjét. ■ Vasárnap kétszer jönnek templomba, hétköznap ked­den és pénteken este. A szent ünnepnapokat az egy­ház nr'nden időben kegye­lettel ülli meg. Talán a hí­veknek egyházi életével nem áll arányban a csalá­di és társadalmi életük, talán a templomon kívül nem hatja át életőket úgy a keresztényság szelleme, mint azt általában megkí­vánhatnánk, de egyháztag­jainkról ezen a téren sem mondhattunk rosszat. A nép művelődik, a nép halad s önnön maga belát­ja, hogy ez igy nem mehet vOVaob és már sok olyan református család van, kik­nek családi élete is megfe­lelő. A férfiak kezdik belátni, hogy van a “szalon’-nál •;yönyörüségesebb hely is. Az asszonyok követelik jo­gukat, hogy ők nem azért élnek csupán, hogy éjjel­nappal tiz-tizenöt burdosra mossanak, főzzenek, hanem mikör a férfiak munka u­­tán szórakozást keresnek ők is akarnak szabadságot, |hogy legalább egyszer egy héten az Isten házába el­mehessenek. Még a rabszolga is vele­­ment az urával a templom­ba. Szóval hajnalodik. Az egyház lelki gondozója né­pének nemcsak a templom falain belül, hanem azon­kívül is. Igaz ugyan, hogy sokak­­í nak rosszul esik, ha az i- Igazságot szemébe mondják, | de azután mégis csak ie- I nyeli és azután v<»szi észre, hogy az orvosság használt. VannaR sokan, akik na­­jgyan nehezen mozdulnak ki és igen ritkán házaikból s iákkor is azzal az érzülettel, hogy ha már nem tudunk semmi mást tenni, men­jünk el a templomba, mert még rnegtrirongat a pap. De azért mégis haladunk előre. A templomot felépí­tettük, minden szükségessel berendeztük, most azután majd jön a nagy munka, már folyik a nagy munka, ! hogy az embereknek a szi­­. vét, lelkét töltsük meg az igaz vallásossággal. Ez már nehezebben megy, de megy és ha az Istennek kegyel­me velünk lészen, az egy­ház tagjainak vallásos éle­te is példaszerű lészen. AZ EGYHÁZ TOVÁBBI TÖRTÉNETE A JUBILEU­MI ÉV U TÁN. 1911 OKT. 21-töl SZEPT. 4-ig. I Az 1911 okt. 21-ike az I első határkő az egyház é­­letében. Rövid volt az 5/ évi (pályafutás, de nehézségek­kel és küzdelmekkel teljes volt. A gyülekezet ifjú lel­­! késze remélte, hogy a kö­vetkező 5 év már könnyebb j lesz, miután az egyház át­esett a kezdett nehézségein. Az első öt év történeté­nek irója eme szavakkal fe­jezte be a jubileumi köny­vet: “Ha mindnyájan ma­gyar reformátusok együtt leszünk, akkor ezt az egy­házat meg nem dönthetik a pokloknak kapui. S ha majd el jön az a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ' ajakén; ha majd egyszer azt üze­ni, akkor vissza szállunk oda a mi édes hazánkba, szétszedjük ezt a templo­mot, követ kő után s el­visszük magunkkal szenve­désünk és dicsőségünk e megszentelt emlékét.’ M:nt kérés és jóslat hangzottak el ajkáról e­­tetről tanúskodó szavak az zek a vallás és hazaszere­­első határkőnél. Lássuk, hogy mennyiben valósultak meg a következendő öt év alatt. Az , egyház lelkésze még élete delén sem volt és má­ris titkos kóros betegség kezdte megtámadni, akiből életerő és egészség sugár­zott. de azért folytatta mű­ködését tovább. Hasztalan a jánlotta fel az egyházme­gyei vezetőség, hogy vegyen ■ magának legalább egy fél­évi szabadságot s töltse ott azon a vidéken, mely egész­sége b.elyreállitására a leg­alkalmasabb. — TÁRCA —­Nincs nagyobb szeren­csétlenség mintha valaki nagy várakozásban növek­szik föl. Ha azt mondják neai szülei: “Tanulj fiam, mert te szegény fiú vagy’ s aztán hozzáteszik: “Van ugyan egy rokonod, aki úr­ra tehetne, de a mai világ­ban nem szabad senkiben b.zni, csak magadban. A bácsi rossz ember. A bácsi nem szereti a hozzátarto­zóit. Meglássátok becsap mindnyájunkat.’ Egy óra múlva azonban más nótát fújnak, ekképen szólván: Egyébiránt semmit se vi­het a más világra. Már pe­dig mégis csak az lesz a vége. Mert az ember nem kerüli ki a halált.’ Szóval, aki hozzá tarto­zik az ilyen várakozó famí­liához, meglehetősen el­romlik a sok biztatástól és a folyton előcsillanó kilá­tásoktól. Az iskoláimnak is ezek ártottak. Mikor az a­­nyám bevitt és beíratott, a professzor azt kérdezte: — Rokona Rédeky nagy­­urnak? — Igen, nagybátyja neki. ' J — s még’s ide fog jár­ni a fiúcska? — csodálko­zik a tanár. Anyám szomorúan mo­solygot. — így kell lenni —-szólt a szemeit lesütve, de kis vártatva, mintegy a saját megkönnyebbülésére hozzá­tette —legalább ez idő sze­rint. Ezek a hozzátételek, cél­zások altatták el bennem az iparkodási kedvet; ezért nem lettem jó tanuló. M'n­­dig úgy éreztem magam, mintha egy álruhába öltö­zött herceg volnék s a, mostani életem csak egy tossz tréfa — hop-hopp, egyszer csak ott terem ér­tem a négylovas hintó és tartozékai. S minthogy nem voltam jó tanuló, jogi tanulmá­nyokra pedig már nem volt költsége apámnak, is­koláim végeztével elszakad­ván családomtól, írnok lel­tem egy törvényszéknél mely harnrncc kilométer­nyire feksz’k Budapest!; 31. Itt is csak ő volt a sor­om, a hatalmas nagyur az ő rengeteg gazdagságával. Ahova mentem, mindenütt így mutattak be: “Reiekv Ferenc, Rédeky nagyurnak az öccse’, a hátam mögött is ezt suttogták: “Egyszer még a fejünk fölé nőhet a Ciu ha az a vén bolond meghal.’ A leányok és a mamák többre néztek, mint ti jegyzőket vagy a bírákat. “Az ördög nem alszik • — nondták — a kis Rédekyt meg kell becsülni.’ így él­­'em Írnok létemre ez elénk, 'os városban, mint egy le­endő nagyur, hitelem volt s respectusom volt az iro­dafőnök előtt, Az öreg Rédeky égés? é- 1otét itt jól ismerték. Tud­ták miként lett gazdaggá, mint a birodalmi kancel­­'ár egvkori t'tkára. Száj­­'"ól-szá.jra járt erről a le­genda. Valami óriási üzlet­ből volt szó. Egy berlini [bankár jött egyszer a ha­talmas kancellárhoz, meg akarta az üzletet kapni. A kancellár azt mondta: — Az üzlet nagyszerű, de ön nem kaphatja meg, mert van egy lehetetlen föltétel: csa,k magyar ho­nos nyelheti el. — És nem tudna ön for­mulát találni rá? — kérd' a bankár. Formulát az államférfiak mindig találtak. | — Van önnek leánya? j — Van. j — Nos hát vegye ki az üzletet a leánya nevére. — Nem értem önt. i — Azaz adja férjhez a leányt rögtön egy magyar­hoz, ezáltal az magyar ho­nossá válik. De ennek szé­­! d.tő gyorsan kell megesnie. .... Helyes .... mondá a bankár. — Van önnek vala­kije? A kancellár csöngetett, mire belépett a titkárja, iaz akkor szőke, karcsú Ró jdeky Tamás. — Barátom — szólt a hatalmas kancellár a belé­pőhöz — ön meg fog háza sodni. Bemutatom az ipját. Az ifjú Rédeky még csak a szemével se hunyorított, mosolygot és engedelmesen meghajtotta magát. így lett gazdaggá s nagy úrrá. Sokat, igen sokat beszél­tek róla itt is, de kivált a családban mindig csak őt emlegetik. Hogy milyen zsugori, milyen rosszul bá­nik a rokonaival, akik hoz­zá fordulnak. Pedig meny­nyi pénze van. Hogy hete­kig kell nyírnia a nyereség szelvényeket, annyi a rész­vénye. Azonfelül négy nagy háza van Budapesten, de ő maga egy kis szálláson ku­porog. Kálvin tér nyolcadik szám alatt. Fiatalkori történetek is keringtek róla a családban, hogy már diák korában is felette ravasz és furfangos volt. Különösen mesélték, hogy az apja kertjében egy fölséges almafa gyümöl­­seit minden évben ellop­­dosták a környékbeliek. Ta­más ur, mint első éves or­vosnövendék, mindjárt va­lami hasznot akart huzni a tudományából. Egy vasár­nap délután, mikor sokan iccsorogtak a kert kerítése előtt, vett egy oltótüt és Hgy orvosságos üveget és hemártván az oltótüt az ü­­vegben levő folyadékba, be­­’eszurt a fejlődő almákba. Mikor kérdezték, hogy mit csinál ? — Mérget oltok be az almákba — felelte —,hogy akik ellopják és megeszik, meghaljanak.’ Mondanom em kell, hogy azóta egyet­­'en egy almát se vittek el kertjükből. A furfang, meg a rossz szív — két jó paripa. Ezek­kel lehet csak messze érni i világi pályákon. De hát elvégre is mi az a messze­ség. Egy arasz. Ejh, egy arasz se. Avagy messzebb van-e azért a > haláltól, mert nagy ur? És mi a voltaképpeni eredménye Flunqarian Radio PROGRAM OR. HALLER M. ISTVÁN leraxaaló vezet éeivel MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től '0:30-Ia WDOK — 1260 Diai TTRDFTÉSEK. _ ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTŐK Igyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 12ith Street MÍNDEN BÚTORDARABBAL PÉNZT TAKARÍT, MEG ha nálunk vásárol. *3ár minden bútordarab vá­lónál UJ üzletünkben, á­­raink jóval alacsonyabbak FISCHER FURNITURE STORE 12603 Buckeye Rd. Tel. 752.5395 Fischer Rudolf és fia. IMvadar, ve je Spiegel Márton annak, hogy házai, pénzei vannak? Négy rostélyosnál egy­szerre többet úgy sem tud megenni a hetvenkét éves gyomrával. Többet egy ki­rály sem ehet. A szegény öreg bácsi legföljebb annyit irt el hát, ha jobban meg gondoljuk, hogy a rokonai nehezebben várták a halá­lát. Igen, a halálát vártuk az öregnek hosszú évtizedeken át. M nden Rédeky és mil­den Palásthy (mert Rédeky Krisztina egy Palásthyhoz ment férjhez s számtalan Palásthykat szült) azzal fe­küdt le este ágyába, hogy hátha mint dúsgazdag fog másnap fölébredni. A Palásthyak igen jó fa­mília voltak. Jobb mint mi. A mi nemességünk Mária Teréziától való. Az semmi. A Palásthyak ellenben régi magyarok voltak. Családi hagyományok szerint egy Palásthy tartotta volna ke­resztvízre Vajkot, a későbbi Szent Istvánt. S állítólag midőn a ke­resztelőre utazott az a bi • zonyos Palásthy, minden pereputtyostól, nagy pom­pával, akkor vett föl egy kölcsönt, mely következmé­nyeiben még ma is nyomja az egész famíliát. Most is annak a kamatait fizetik. A legendához szó férhet, de a következmények iga­zak. Azaz annyiban nem i­­gazak hogy nem fizetik a kamatokat, de kellene. Ők a jobb família, de még a miénknél is szegé­nyebb, képzelhető tehát, hogy sokat alkalmatlan­kodtak az öreg nagyurnak, legalább a Rédekyek azt beszélték, hogy a Palást­hyak szemtelenkedése miatt vetette meg rokonait az ö­­reg, mig ellenben a Pa­lásthyak minket okoltak az öreg haragjáért. Hogy volt, hogy nem volt, nem tudok benne biró lenn:, tény, hogy mire én fel cseperedtem, akkorra már az öreg nagyur özvegy volt és egyetlen rokonát se eresztette magához. Még a leveleket is fölbontatlanul küldte vissza, ha fölismer­te, hogy rokonaitól valók. Egy öreg komornyika volt, valami Bunzár nevű, az mindent rokont elutasí­tott, még az előszobába se engedte belépni. — Még élünk — mondá gúnyos vigyorgással, a ke­­ze;t dörzsölve. —Bocsánatot kérünk, még élünk. De ez korántsem javítóit meg minket, a hit azért megmaradt, hogy mégis ö­­roklünk egyszer. Egye­bünk sem volt, csak ez a hit. Az se lett volna, ha adott volna érte valaki va­Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton ESTE 6-tól 6:30-ig az 1490 diaion /áltozatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kivan leadni, hivja fel: LO 1-0824 LO 1-3155 ülésesen és méltányos árban készít el minden virág endetest és továbbit ez o: «ég vagy a nagy világ bár mely részébe GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. lamit. ‘De igy megmaradt és hizlaltuk, mint a sze­gény ember egyetlen libá­ját. És ami igaz, igaz, ez a hit emelt bennünket. Jó ország ez; itt még a voltra is adnak, a “lesz'-re is adnak, csak ügyesen kell kezelni a múltat és a jö­vendőt. Egy-egy apró köl­csön, egy-egy ügylet, esetleg házasság is gyakran épül i­­lyen fundamentumokra. Pláne a Palásthyak értettek az ilyenhez. Hja, ha az em­ber Szent István óta gya­korolja. De mi Redeyek se va­gyunk éppen ostobák s né­hány év múlva az a csodá­latos érzés kezdett befér­­kőzni a két família szivé­be, hogy talán nem is vol­na már jó, ha a bácsika meghalna. Mert a serényen működő családbeliek annyira meg­­szaporitották az örökség fejében csinált adósságokat hogy azokat már az öreg vagyona nem fedezhette volna urasan, minélfogva Rédeky Rristóf, a család széniora és bölcse, mikor az egy’k Palásthy fiú föl­sóhajtott: “hej csak már egyszer letenné a kanált az a vén gazember ott azon a Pesten,“ hamarosan rámor­dult : — Csit, te szamár! Isten ments, hogy meghaljon. At­tól koldulnánk mindnyájan. A családok legott átér­tették a mondás tartalmát s szállt szájról-szájra, ne­kem is megírták. Mert vég­re is mennyi eshetnék a va­gyonból annyifelé osztva egy-egy fejre? De iszen okos ember Ré­deky Kristóf. Tudja, ő mit beszél. Imádkoztatni kelle­ne az öreg ur életéért. Kanem hát az öreg ur mindig a famíliája ellen dolgozott s amint úgy for­dult a sor, hogy élnie kel­lett volna a mi javunkra, fogtá magát, hirtelen meg­halt. Nevezetes egyén lévén hosszan Írtak felőle a la­pok. Vasárnap délben lett rosszul, de ügyvédjének még estefelé tollba mondta a végrendeletét. Nagy va­gyonát, mely fölülmúlja a másfél milliót, mint hitele­sen értesülünk (t. i. a lap írja, a városi szegényekre hagyta. De jelentékeny ösz­­szeget hagyott rokonainak is, melyet azok között ren­delt egyenlő arányban fel­­oszani, akik a temetésen megjelennek s utolsó ut­ján elkisérik. Elrendelte, hogy rokonait, akikel nem igen érintkezett életében, egyenkint táviratilag érte­sítsek haláláról s hívják meg a temetésre. (Folytatjuk) GAZ FURNACE BESZERELÉS - JAVITAS Csatornázás, tetőzés, vihar­­ablakok. Díjmentes árlejtés DAVID SZABÓ SK 2-4949 Petőfi Sándor Á csorda romjai i Te vagy, óh szép alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája. Az a görbe felföld hegy és völgyeivel Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell, De te alföldem, hol hegy után hegy nem kél, Olyan vagy, m'nt a nyílt, a fölbontott levél, Amelyet egyszerre átolvashatok; 3 vannak beléd Írva szép, nagy gondolatok, Mint sajnlom én, hogy egész életemet tt kinn a pusztákon töltenem nem lehet! 'tt szeretnék élni a puszták közepin, Mint Arábiában a szabad beduin. Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És szabadság, te vagy lelkem istensége! Szabadság, istenem, még csak azért élek, Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg, Siromnál, ha érted onthatom véremet, Meg fogom áldani átkos életemet. De mi ez?.... sir.... halál nova nem vetődtem! Nem csoda különben, mert rom van előttem.1 'Tpm váromladék ez. Csárdának romjai. Hanem hiszen azt az id» nem keresi: Melyik milyen épület? vár-e avagy csárda? Ennek is, annak is reá lép falára: S hova az idő lép, oml’k, ha kő, ha vas, És neki semmi nem alacsony, nem magas. — Hogy van, hogy e csárda kövekből épiile? Holott kőtermésnek nyoma sincs körűié. Itt régente falu vagy város állott, Mig nem nyögte hazánk a török rabságot: ((Szegény Magyarország, szegény édes honom, Be sokféle billincs volt már lábaidon!) E hajdani várost földulta az ozmán, Kő kövön nem maradt, csak az isten házán. A templom maradt meg — de ez is betegen — Hogy a pusztulásnak gyászolója legyen, És gyászolt a templom több hosszú századot, Mig végre bujában össze nem roskadott, Hogy haszna ne vesszen széthullott kövének, Belőle e helyen csárdát épitének. Az isten házából csárda!... és miért ne? Ott léleknek: testnek szolgált itt enyhére. és nem úgy érziink-e a test, mint a lélek? Egyenlőn kedveznünk kell mind a kettőnek. Az isten házából csárda!.... és miéri ne? Itt és ott élhetünk az isten kedvére, S láttam én csárdákban tisztább sziveket már, Mint k;t naponként lát térdelni az oltár.— Csárda, eldőlt csárda, még mikor te benned Utasok vigadtak, utasok pihentek! Fölépít tégedet újra képzeletem, S vendégidet szinről-szinre szemlélhetem: Itt görcsös botjával egy vándorlegény, Ott zsíros subában egy pár szegénylegény, Itt hosszú szakállal egy üveges zsidó, Amott egy drótostót s több ilyen borozó. Hát a szép csapiamé f;atalságával ? Mostan ölelkezik egy hamis deákkal, Kinek a bor kissé megzavarta fejét. De a szép menyecske még jobban a szivét, IS hol a vén csapiár, hogy ezért föl nem pattan? Kinn a kazal végén áimod.'k nyugodtan.... Kazal végén akkor, most már lenn a sírban És a szép fiatal menyecske is ott van, És a hamis deák s mind. l ik itt boroztak, Ők valamennyien már rég porladoznak. A csárda is vénült, vénült és roskadott, Leiité fejéről a szél a kalapot, A födelet.... ekkép áll hajadon fővel, Mintha urával beszélne, az idővel, / S kérné alázattal, hogy kissé kímélje; r • ' Hanem sikertelen esőerdő beszedje, Düledez, düledez; félig ismerni csak Mely'k volt az ajtó, me'yi'k volt az ablak. Még áll s emelkedik az éghez kéménye. Mint haldoklónak utolsó reménye. Pincéje beomlott, a k-t is mellette. Honnan az ostorfát va'aki elvitte; Csak az ágas és a gém van még épségben, Egy mogorva sas ül a gom tetejében. Legmagasabb hely a p »aztán e gém vége, , Azért ült föl a sas ennek tetejébe. Fönn ül és merően maga elé bámul, ( Mintha gondolkodnék a .múlandóságnál. Fölötte lángol a nap, az égnek if ja, Lángol, mert kebelét a. szerelem vívja; Szeretője, aki epedve néz rája, Délibáb, a puszták szép tündérleánya. HA GYÁSZ ÉRI A , .;'Ui CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi s LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed ■ KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17564 Harvard SK 1 8966 1*1. Kissé J. János Lekéss Isrrta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom