Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-05-16 / 19. szám

MAY 16, 1963 AZ OJSAG S OLDAL VÖRÖSMARTHY MIHÁLY 1800-1855 A SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy hive, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is. Mely ápol és eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely: Áldjon vagy verjen sorg keze: Itt élned, h.alnod kell. Ez a föld, mellyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Itt küzdtenek a honért a hőg Árpádnak hadai: Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. S elhulljanak legjobbjaink A k.osszu harc alatt. I És annyi balszerencse közt. Oly sok veszély után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált; "Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált-" Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért. S keservben annfi hü kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt. Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál. Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sirt, hol nemzet sülyed el. Népek veszik körül, S az ember milióinak Szemében gyászköny ül. Légy hive rendületlenül Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál. Hantjával ez takar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely: Áldjon vagv verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Hudák Testvérek Rádió Órája Minden VASARNAP. i lag jobb Időben, 12-től 1 őriig WJMO — 1490 állomáson Hirdetések és üdvözletek ü gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L. Hudák .igazgató Hudák Ernő bemondó és . Steve Hudák, pénslimek CSODÁLATOSAK AZ ÉLET UTJAI — TÁRCA — (Folytatás és Vége) FANCHALY VIRÁGÜZLETE 1714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 I Vágott és cserepe? viráqok TEMETÉSEKRE kegyaleitol­­ms, LAKODALMAKRA U- lAaaaen rigMidk »1 h rtaidial Távirati virágküldés a világ bármely ráasáke — teljes Jáb állá—1 Megindult a lépcsőn, de csak tapogatózva, mert hi­deg, nyirkos homály áradt a lezárt falakból. A keze véletlenül hozzáért egy villanykapcsolóhoz. Ő bi­zony felnyitja, mert még betörheti az orrát valami váratlan fordulóban. A ké­szülék csattant, de világos­ság nem támadt nyomában. Elromlott? Vagy kikapcsol­ták? Ez azt jelentené, hogy a lakók közül senki sincs (itthon, de hirtelen éles biz­tonsággal felvillant benne a kép, hogy még a délután | kezdetén, mikor bekiván­­csiskodott a kertkeritésen a hatalmas fenyőkre, friss lábnyomokat látott a hó­ban. Széles férfi talpak vol­tak a bepólyált rózsafák körül; mégis úgy lesz, a­­hogy az előbb gondolta. Az uraság, talán valami gaz­dag nagy ur, aki télen át nem él a villában, de őrzött biztosan hagyott. Az ilyen öreg kertészfélék, csőszök úgy behúzódnak az üres házakba, mint a selyemher­nyó a gubóba- Kívülről nyo­­(műk sem látszik. Az abla­­jkot befüggönyzik, hogy a meleg ki ne szökjék, vil­lany nem nem is kell, elég nekik egy szerény petróle­um lámpa. Marcsu alig várta, hogy megtalálja ezt a barátságos kis zugot, mert az átélt iz­galmak és a különös hely­zet, nagyon nyomasztot­ták. A széles lépcsőfokokat ■szerencsésen megjárta és most valószínűleg egy hosz­­szu folyosón állhat. A lépé­se ' kisértetiesen verődtek vissza és az első ajtó, ame­lyen bekopogott, olyan üre­sen visszhangzott, hogy a csontja velejéig megborzadt ettől a hangtól. Csend- iSötétség. Hát nincs itt sehol senki. De még nem adta fel a re­ményt. Futva indult a reámere­dő folvosótorokoknak, a­­melyet az ablaksor halvá­nyan bevilágított. Valamin keresztülbotlott, talpra ug­rott újra és rohant zihálva, lélekzet kifogyásig. A fo­lyosó egy másikba nyílott, lépcsők vezettek újból a magasba, majd le a mélybe. A leány azt hitte már a pincében kell lennie, vala­hol, de embert még nem talált. Pedig most már vé­get kell, hogy hogy érjen ez a liderces álom, amely talán egy órával ezelőtt kezdődött és mégis mintha az egész eddigi életétől mérföidos messzeségbe tá­­volitaná. Lehetséges, hogy ő indult ma, oly könnyű szívvel és vidáman a sikiráudulásra? És ő ijedt meg a három csavargótól? Miért? Hiszen emberek voltak- Élő, hús­ból és vérből való lények, a kik éppen úgy értenek a szóból, mint ő. Akikkel be­szélni lehetett volna, kö­nyörögni is. inkább, ha kell. Mert ilyen borzalmas sem lehet semmi, mint ez a nyötrelmes magány és né­maság az idegen ház fedele alatt. Furcsa! Az előbb még menekülést jelentett. És most halálos ellenség kér­­lelhetetlenségével nyűgözi le a leányt. Csak ki. ki innen bármi áron! Szobákba nyitott be, ahol az ajtó keretekről nyúlós puhaság simított az arcába. Pókháló, vagy jég­hideg szellemkéz? Az ijedt­ség ködén át mnden lehet­ségesnek látszott. Visszatámolygott a lép­csőházba- Két ököllel esett a nehéz ajtónak, amely az előbb még oltalmazó jóba­rátként ölelte magához. Verte, döngette és közben kétségbeesetten sikoltozott ! szabadulásért. Kint vagy bent, csak meghallaná va­laki.... j De azután hirtelen elhall­gatott. Úgy érezte a ház ■ mélyén elindult valaki a ! segélykiáltásokra és jön fe­léje feltartóztathatatlanul­­, Csoszogó léptek neszét vélte j hallani és az ismeretlen | közeledő olyan borzalom­­(mai töltötte el, amely rosz­­jszabb volt mindennél. Most , már nem dörömbölt és nem | kiabált. Lecsúszott a kapu­­! sarokba és olyan kicsinyre j húzta össze magát, amilyen­re csak tudta. Csak az a j rejtélyes valaki reá ne ta­­lláljon! A szemét is le­­! hunyta, de a halvány lény, ^melv az ablakon áradt, át­sütött a szemhéján-Amit valaha álmodott, a­­vagy olvasott ijesztőt, az most mind az eszébe ju­tott. A legjobban hatott reá egy ócska történet, amely­ben az éhségtől űzött csa­vargó bemászik az elha*-* gyott ház ablakán, hogy mindenáron kenyérhez jus­son és ött egy borzalmas a­­lakra talál. Kenyér helyett a tulvilági ember fogadja . És möst ő is itt van a rejtélyes házban, halálosan j dideregve, hogy mit hoz a |következő pillanat? Jót nem! Jaj! Már megint csosszan valami a lépcsők felől. Meddig lehet ezt ki­bírni? Amig a szív megsza­kításig feszül és azután is­mét elernyed, a soha oda nem érő várasbán. Ha csak egy parányi jó­zanságot tudna magára pa­rancsolni! Hogy mindenre természetes magyarázatot [találna: mert nincs itt senki. A ház üres, de talán legv ablakot nyitva hagytak valahol és a szó' azt moz­gatja. Egyszerre felvillanyozva ugrott talpra. Az ablak! Hogy ez idáig eszébe sem jutott! Hiszen olyan egysze­rű a menekülés útja- Mi az neki, a jó tornásznak, hogy pár méternyi magasságból leugorjon a puha hóba? Most már nem félt. A tár­gyak visszakapták termé­szetes mérteiket és az ese­ménysorozat nem volt más, mint egy nagyon kínos, de megérdemelt kaland. Meny­nyire aggódhat már érte szegény nagyanyja! A fal mellett tapogatóz­va, nesztelenül sietett a fo- 1 vonóra ^ és .raint. szabaditó jóbarát kezéhez, úgy simul­tak ujjai az ajtókilincshez. Kinyitotta. Már benne volt az ugrás lendülete,, mikor j rémes csalódással -vissza tántorodott. Kívülről sürü, kosaras vasrács őrizte az | ablakot. | Abban a pillanatban, a­­hogy a szabadulás útja el­zárult, a varázs ismét fogott. Már megint a rejtélyes kéz i szorítását érezte a sz’vén s !nem tudta elhinni, nogy közönséges földi véletlenek esküdtek össze ellene- Bal­jós hatalmat szimatolt a szelőzetlen levegő dohos sza gából. Ki kell innen jutnia bármi áron, mert különben reggelig megbolondul Összeszedte végső erejét és elhatározta, hogy még egy cserkészutra indul. Ta­lán lesz egy mellékbejárat, vagy valami szellőztető ab­lak, ahol kimászhat? Csak bátran, csak józa­non — biztatta magát. — Nem szabad semmit féTU renjagyaráznom. Lépésről-lépésre suhant előle és két kezével min­dent végigtapogatott. Nem ! nagyhat ki semmit, mert a szabadság ott rejtőzhet min 1 den négyzetméternyi fal­darabon. Ez itt egy tapéta ajtó-­­Ahotá vezet, ott még söté­­tebb és fülledtebb a levegő, mint eddig volt.... A szona mélyén pedig, mintha léleg­­zene valaki.... Dehogy! Csak az önmaga lihegé«ét hallja! Ez itt az asztal.... Ez egy ágy és benne — szent­­séges Isten — a tapogatőd­­zó kezek egy jégmerev em­beri test formáira bukkan­tak És elájult. Mikor magához tért nem is volt olyan borzalmas, a- j mit látott- Egy csinos, fia­tal rendőrtiszt hajolt fölé- I je; a szobában még két e­­gvenruhás ember állott és néhány összeverődött szom­széd, kiknek a szeméből ki­verte a kíváncsiság a haj­nali álmot. — Hol vagyok? Mit akar­­| nak velem? — kérdezte a leány, azután hirtelen gör­csös zokogásra fakadt. De hogy miért sirt, azt maga sem. tudta. — Szegényke! A kiállott j izgalmak! Eddig igazán ,szépen kitartott! — mondta, a fiatal fogalmazó, de any­­nyi jósággal, hogy Marcsu sohasem fogja elfelejteni. Sem a keskeny, barna férfi arcot, amely ebben a pilla­natban, kitörölhetelenül, a szivébe Íródott. Egy vörösbajuszu, , apró emberke izgatottan ugrott egyik csoporttól a másikhoz. Olyan volt, mint valami borzolt tollú, ijedt veréb. — Kérem, én nem tehe­tek róla! Én mindenben ár­tatlan vagyok! Tetszik tud­ni az úgy volt, hogy a gróf ur tegnap berendelt a vá­rosba. Azt mondta, Mihály 1 neked olyan ügyes kezed van.... A törzsőrmester közbevá­gott. — Ez most nem fontos. Szóval maga három óra tájt elhagyta a villát és be­ment azpn szándékkal, hogy bent tölti az éjszakát is a kegyelmes ur városi laká- j sában. Tudott erről vala- | ki? —- Senki a világon! Ha csak itt a vendéglőben nem szóltam róla, mert oda délelőtt benéztem egy pohár borra.... Tetszik tudni, na­gyon hideg volt.... — Jó, jó, de az ajtót be­zárhatta volna rendesebben ha már a gazdája úgy meg bízott magában és annyi drága jószágot hagyott a gondjaira! — Igazán nem tudom, hogy történt! Hiszen- első - rangú patent zárja van.... Talán az ördög babonázta meg.... —Az nem, hanem a ‘ftity­­työs Jóska* — szólt közbe a fogalmazó. — Még az éj­szaka elmondott mindent, amikor a razziáról behoz­ták. ő csempészett egy fi­nom kis éket a küszöbre, hogy a zár ne fogjon. Már össze is csomagolt, de sze­rencsére nehéz volt ;( ba­tyu és elszaladt két társá­ért.... Ezalatt lépet? közbe a kisasszony. ;— Marcsu fe­lé fordult- — Igazm mind­annyian csodáljuk a bátor­ságáért Azt hiszem, valami kitüntetés sem fog elma­radni. Magában pedig arra gondolt. ‘Milyen kedves kis teremtés! Csinos szép és helyén van a szive. Igazi rendőrfeleségnek való.* Marcsu bámész pillantás­sal meredt egyikről a má­sikra. Még mindig a padlón kucorgott, egy ágy lábánál, amelyen a lopott holmi vo't összebatyuzva, többek kö­zött egy életnagyságu mell­szobor.... Eszébe jutott: ez volt az, igen, ez a szobor amely annyira megijesztette, hogy elájult. Igaz, mikor ide menekült a csavargók elől, félelmében becsapta az ajtót az orruk előtt és ez­zel elüttte őket a biztos zsákmánytól, de hogy ez va­lami nagy hősiesség lett volna.... Hiszen majd halál­ra vált a félelemtől,, miköz­ben a kiutat kereste a ti­tokzatos lakatlan házból.. . Az esze most már gyor­san és tisztán forgott. Le­in tetleft most {cei: előtt az emberek előtt mindent el­­r ondni- Talán majd ké­sőbb,, ha jobban megis­merkedik a fogalmazóval. Felkelt, egy gyors mozdu­lattal rendhehozta a meg­­gyürődött ruháját és za­vartan mosolygott. Mit is kell ilyenkor csinálni? A férfi oldott?, fel a za­vart hangulatból. — Gratulálok! — mondta melegen és kezet nyújtott a leánynak. — Köszönöm! — felelte Marcsu annyi őszinteséggel, amiben az egész szive ben­ne volt. A bámészkodók nem is sej tették, hogy ez a rövid­ke szó lidérzes álomból va­ló ébredés örömét, a hálát, !a boldog jövő titkos sejtel­mét jelenti a leányban. Csak tetszett nekik a kép, amint a fiatal emberpár ott állott az üres villa po­ros ablakán bezúduló haj­nali napsugárban és kitolt az éljenzés a torkukon-Megéljenezték Marcsut, a hősöknek kijáró viharos el­ragadtatással. Marcsut, a rendőrtiszt vitte haza aggódó nagy­anyjához. S attól kezdve sűrűn tette tiszteletét há­zuknál. Félév múlva Marcsu a rendőrtiszt felesége lett. Csodálatosak az élet ut­jai. Dongó Naptár HUMOR ŐS viccek A LEGŐSIBB VONAT VICC. —Hordár, nem tudja, mi­kor indul az utolsó vonat Miskolcra? — Áztat maga nem fog­ja megérni! fölényesen. — Úszni taní­tom a kukacot.... A IÍIRÓS ÁGON & I A bíró: Miért hozta ma­gával ezt a rettentő nagy íurkósbotot? A vádlott: Mer az vót be­írva az idézésbe, hogy gon­doskodjak védelemről. AZ ELSŐ ASZFIRIN-VICL — Kérek egy gramm aszpirint. — Becsomagoljam? — Noná, gurítani fogom hazáig. ----­EZ SEM FIATAL A kalauz rászól a villa­moson pipázó kisgazdára: . —Nem látja, bácsi, a föl Írást, hogy Dohányozni ti­los? A kisgazda nyugodtan to­vább szívja pipáját és igy válaszol: — Az is ki van Írva, hogy ‘Igyunk Igmándi Keserü­­vizet-‘ ANGOL, MAGYAR ÉS NÉMET LEVELEK fogalmazását, gépírását, for­dítását és körlevelek sokszo­rosítását vállalom: A C 1--5917 este 6 óra utám ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág ■endelésl és továbbit az or .zág Vagy a nagy világ bár mely részében GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN Igazgató vezetésével MINDEN VASARNAP déleiéit 10-től 10:30-lg YFDOK — 1260 Dia! IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLI TKK és KÖSZÖNTŐK ügyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126th Street VIDÉKI SZÍNÉSZET v A színigazgató irodájá­ban egy szegény állástkere­­ső jelentkezik. — Kedves direktor ur, — — mondja, — csak azt a­­kartam kérdezni, hogy van­­e önöknél valami üresedés. — Éppen jókor jött, — feleli a direktor, — ülőhe­lyekben órási üresedés van. HA NINCS. AKI FöZöN Ss önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani. amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE HOAD I Finom eledelek HAZA V7 TELRE is kaphatók. Elizabeth Kish, tulajdono* AZ ELSŐ TELEFONVICC • — Magyarázd meg ne­kem, mi az a telefon? — Na hallod? Az a leg­­egvsizerübb tfolog. (Képzelj el magadnak egy olyan nagy kutyát, amelynek a feje Londonban van, a far­ka pedig Pesten- Az ember Pesten rálép a kutya far­kára és Londonban ugat. ŐS HORGÁSZÓ VICC Károlyka tilosban horgá­szik. Jön a csősz és rákiált: — Mit csinálsz itt? ■ — Én — mondja a Ká­jrolvka — lábamat lógatom a vizbe. — És a horgászbot mit keres a kezedbe? Hisz még rajta van a kukac is! __ Ja? — feleli Károlyka Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kiván leadni, hívja fel: lO 1-0824 to 1-3155, VOLT RÁ OKA — Miért sirt a templom­ban komámasszony ? — Hogyne sirtam vóná, mikor a plébános ur olyan szépen beszélt. Igaz, hogy nem értettem belőle sem­mit, de mégis nagyon szép vót. SIKERES OFERÁC ló — Hogy sikerült az ope­ráció; doktor ur? — Nagyszerűen sikerült nagy vagyon maradt a meg operált után, s az örökösök mind gratuláltak már ne­kem. PÁRBESZÉD ELSEJE KÖRÜL Beszalad Jancsi az ud- I varról: — Papa gáztámadás! Hozzák a gázszámlát. — Elég baj! Amúgy is lakbérgyulladásom van. VJ TELEFONUNK 421 - 5658 LAKÁS: FA. 1- 1151 TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS { ART'S RESIDENTIAL ROOFING S \ UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett lií. Ricáé J. Jéna* Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed- KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900

Next

/
Oldalképek
Tartalom