Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-05-16 / 19. szám

Al VJ8AU MAY 16, 1963 REJTELMEK REGÉNY Mintha nem is volna valóság, csak álmában történne mindez. Tom' becsukta az ajtót. Még egy pillanatig lát­ta, ahogy ott áll Fedor ökölbe szorult kézzel, kemény haragos adecal? villogó szemmel.... Aztán betántorgott a szobába és az ágyra roskadt. Minden ok és értelem nélkül összeveszett Fodorral. Nagyon megbántotta. De önmagának sem kisebb íáj­­dalmat okozott. Nagyon is megíeszitette a hurt. Oktala­nul. viselkedett. Ez világos. De azért a haragja megsé múlt el. Megalázkodni nem akar és nem is fog- Akár igaza volt; aKár nem? Fedornak nem volt joga ennyire megfeledkezni magáról. Neki ugyan ne mondja senki; hogy féltékeny és bolond. — Hogy merészel ilyet? Hogy merészel!.... Kis váltatva Greta jött az ajtóhoz és kopogott. Toni felemelte fejét a párnáról. — Nem lehet. Mi tetszik? — kérdezte kudtán. — To.!' ne légy ostoba- Eressz be, beszélni akarok veled. De, ha hedort elkergette, a nénjét esze ágában se volt méghaIgatni. — Nincs kedvem beszélgetni — kiáltotta ki. Fá­radt vagyok és aludni akarok. Légy szives és hagyj bé­kén. Egy csöppet sem haragszom — tette hozzá — csaa nagyon fáradt vagyok, pihenni szeretnék. — De Toni — Greta csöndes nyomatékkel folytatta kívül.—Egy pillanatig sem képzelheted, hogy valami', za­vart akartam csinálni Fedorral. Képtelenség, fiacskám. — Egyáltalában nem érdekel, hogy mit akartál és mit nem akartál, se az, hogy mit tettel és mit nem tet­tel — kiáltott ki Toni. — Menj már az Istenért! Kát mindenki eltökélte ma,hogy vérig bosszant engem? És Greta elment — miután nem is igen tehetett mást. ; *' ! VIII. FEJEZET. I Fedor Staire elköszönt Gretától és lement az Ave­­nuere. A nyári hőség mint nehéz fátyol csüngött Paris fölött. Még erük tizenegy óra. ISemmi kedve se volt haza­menni. Hogy Toni ilyen készséggel, mindjárt első pilla­natra rosszat tehetett fel róla, ezt szinte tűrhetetlen Csapásnak érezte. Holott ő, aki mindig tartózkodott a ki-, íorratlan fiatal nőktől, ennek a leánynak érett férfi­­kora forró vágyát adta, sőt nemcsak azt, hanem olyan szerelmet és gyöngédséget, amilyent eddig nem is is­mert magában.... Az V. György avenuen megállt, odaintette az első taxit és Boulevard Montparnassera hajtatott. Megállí­totta egy kis kávéház előtt és letelepedett az egyetlen üres asztalka mellé. Ritkán járt ezen a vidéken, de most a világért se tudta' volna kitartani otthon és nem bírná barátainak a társaságát sóm, áOlyásmire 'éágjjoft: most’í ami kiragad­ja önmagából, nem emlékezteti szokott világára és Toni­­ra. Lassan itta a kávéját és nézelődött. A rendes társaság volt: mondva-csinált ijiuvéá’zeící modellek, bámész turisták — amerikaiak, angolok. Fél-, tűnésre és csábításra készült bizarr ruhákat látott, csodá bogarakat és dekadenseket. Szórakozott és cinikus'" mo­sollyal szemlélte őket, de ha valaki véletlenül megérin-A "STOP" Sign TO NEW CAR BUYERS • Stop and consider how much you can save by Financing your car at our Rate of per $100 per year. Let us prove that we can save you money! Visit any of our convenient 71 offices or PHONE CHerry 1-0875 HA HÁZÁT VAGY ÜZLETÉT el akarja adni - vagy HÁZAT VAGY ÜZLETET óhajt venni - vagy BÁRMILYEN BIZTOSÍTÁSRA van szüksége, forduljon TELJES bizalommal a FAME REALTY & INSURANCE-hez Julius J. Petrash Robert Lavdis 11319 Buckeye Rd. SW 1-5900 REAL ESTATE BROKER INSURANCE VANNAK VEVŐINK. LISTOLJA INGATLANÁT VELÜNK GYORS EREDMÉNYRE tette a vállát, összerezzent és szinte felmordult. Most egy leány állt meg mellette, csinos, testhez álló fekete derék volt rajta, a vékonyka szoknya alig ért karcsú térdéig és a széles karimáju kalap kackiasan állt gön­dör vörös haján. Skárlátpiros ajka majd kicsattant es meglepően sötét szemek villogtak reá az érdekes, hala vány arcból. — Ön Fedor Staire.... nem? — kérdezte angolul. — Raveli műtermében láttam, mikor a ‘Cmmodus Veszta­­szüz-hez ültem modellt. — Emlékszik? Fedor felállt és meghajolt. — Emlékszem.... hogyne.... A leány levette a kalapjai és hátrasimitotta göndör, vörös haját. — Mindjárt sejtettem, hogy.... nem emlékszik. Pe­dig ott volt akkor, Gigi vagyok. Egyedül van? Csak egy szék volt az asztalkánál, hát Fedor is állva maradt. — Egyedül, kisasszony. — Szóval egyedül is akar maradni. Na, nem zava rom.... de nem hallott véletlenül Ravelről? Szeretném tudni, mi van vele? — Talán bizony adósa maradt? — kérdezte Eedor és Gigi szeme félelmesen megvillant. — Mindig rendesen szokott fizetni — felelte kurtán. — Azt hittem jóbarátok.... De maguk, férfiak!.... Es meg rólunk mondják, hogy nem vagyunk loyalisok.... Hat tudja meg: Ravel nem adósom! Szemtelenül végigmérte Fedort tetőtől talpig, fel­kapta a kalapját, sarkon fordult és elsietett a marvany­­asztalkák közt. Sok kávéházi törzsvendég bizalmasan üdvözölte és az idegenek megbámulták. Fedor utána­nézett, aztán gyorsan fizetett es követte a fényesen kivi­­iágitt boulevardra. Az utca végén, ahcl már sötétedik egy kicsit, a leány megállt és kimerültén a ház falának támaszko­dott. Ott utolérte Fedor és megszólította. — Jóppön Gigi, gyerünk vacsorázni — mondta oly hangon, amelynek nehe.z volt ellenállni- — Egyedül va­­-áJ,oK, ehes és rosszkedvű. — Azért kérdeztem az elooo is azt az ostobaságot, bocsásson meg érte. A leány íölegyenesedett és a vér az arcába szökött. Szivcsen elutasította volna, de az éhség erősebb volt. ot perccel később egyik kis vendéglőnek aránylag nyugal­mas szögletében ültek és Staire a leány teher nyakat nézte, ahogy Gigi mohón kanalazta a kitűnő levest- . Most már jól emlékezett rá: nemcsak a Vestaszüz­­nek ült modellt, hanem több más kevesbbé ismert képé­hez is. — Milyen éhes lehet!.... Megvárta mig a csirke és néhány korty bor után felcsillant a leány szeme, meg enyhültek száj a körül a keserű vonások és a kék árnyé­kok is eltűntek a púder mögött. Akkor megkérdezte, mit csinált mo.tanában? — Beteg voltam — felelte. — ó semmi, egy kis in­fluenza, de elég sokáig tartott. Le Bourget festett ró­lam aktot, akkor megfáztam, még márciusban. Kedves dolog volt .. kórházba kerültem és nehezen tudtam megint munkát találni, Tudja, nem könnyű dolog rende­sen pózolni, ha az embernek igy vacognak a csontjai. — Mutatta a reszketést , meg az összecsukíast. — Ma este gondoltam bionyosan ott lesz valaki a bandából és meg tudom, itthon van-e már Párisban Ravel. , i , í ' L G V , , ' ' -;/■'( - I ! ■ ; V — Na és milyen s2|r^ncséjé volt, Gigi, velem találkozott! Hát Ravel kisák szeptemberben 1 eisät - itt, most falun van. Gigi türelmetlen mozdulatot tett, aztán vállat vont. — Úgy.? Akkor nem fogom megvárni, majd csak a­­kad más munka is. Annyi baj legyen. Beszélgettek egy kicsit, aztán a leány azt javasolta, hogy menjenek már. Fedor éppen föl akart ajánlani ne­ki egy kis baráti segítséget, mikor kint voltak a magá­nyos utcán, de Gigi hirtelen megállt. — Ne kísérjen el — mondta fátyolozott hangon — ki kellett költözni a szobámból. Madame elrekvirálta. Jó lesz a maga lakásán is.... Fedor ?. leány szemébe nézett. Gigi nevetve folytat­ta : — Királyi vacsorával traktált engem.... fizetni aka­rok érte. Becsületes partner szoktam lenni. Én se szere­tek adós maradni. Fedor barátságosan megfogta a leány vállát. — Ellenkezőleg, Gigi, én vagyok az adós — mondta fcieggyőződéssel. Tűrhetetlenül 'nyomorult ,hangulatban voltam előbb. Menjen csak vissza mademehoz, a régi la­kásába. Vagy. ha azt nem lehet, akkor egy másik mada­bUtri(nite4 (rem» BOSTON LOS ANGELES LONDON CHICAGO Interesting Accurate Complete Internetienel New« Coverage Th« Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mate. Send yöur newspaper for the time Checked. Enclosed find my check er ihoney order. □ 1 year $22. □ S mónthi $11 □ Í months $5.50 Name Address ^ City Zone “ ' Etat* Pf-'.B MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja Televisionnal bármely gyártmány le, teljee garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV lakoláxott éa vizsgázott, szakképzett televízión Javítás 26S6 EAST 12Sih ST. >W 1-4544 RA1-0567 Fraiwia pezgő ee többféle High Bálik RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. W01-9586 Whysky - Vodka - Seeteh - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. SO-nél iébbf éle r*r vu mindig készenlétben Ha eartv van a kásánál, sá­luk MŰT ksilvinel—H _ bopfe adta* __ menál kéressen szobát, de mindjárt, érti? Ravel emlí­tette nekem, hogy már ősz elején uj képbe ibg és maga lesz a modellje. Akkor pedig nem szabad ilyenneK lenni — utánozta a vacogó térdek mozdulatát. — Ravel mondta, hogy maga nélkül nem is boldogulna. Nincs más, akinek az arca, az alakja, a kifejezése úgy meg felel. Fizessen ki egy hetet előre, aztán látogasson meg holnap és mondja meg az uj cimét. És minden hetet elő­re fog kifizetni addig is, amig Ravel hazajön. Én leszek a bankárja, jó .... Na, Gigi, ne okoskodjék!.... Végre elfogadta a pénzt, megígérte, hogy eljön, az. tán a sötétben egyszerre lehúzta Fedor fejét és vad, é­­des csókot nyomott a szájára. Aztán elfutott a népte­­len utcán. Fedor utána nézett, kicsit megrázkódott. Végighuz­­ta kezét az ajkán, nem azért, hogy letörölje a csókot, ha­nem inkább azért, hogy igy is érezze annak fiatalos tü­­zét. Nem o'yan izü volt, mint a megvásárolt csókok szoktak lenni.... Gigi is tudott gavallér lenni a maga módján. Aztán, hogy hazaérkezett a lakására, a megszokott környezetben megint ráereszkedett a kin és a düh, mint sötét viharfelhő. Még súlyosabban és sötétebben a szóra­koztató kis epizód után, amelyből legfeljebb csak annyi maradt, állnia kell a leánynak tett Ígéretét. Ez pedig igazán nem nagyon érdekelte: — mert hogyan is sejt­hette volna akkor, hogy ez a szivesség olyan körülmé­nyek között fogja meghozni jutalmát, amelyekről ma még nem is álmodott!— Hogy akkor érleli meg majd a gyümölcsót, amikor sötéten tornyosul föléje a tragé­dia és a halál egészen a lábáig veti árnyékát.... Hogy egy — korty friss vért, — az élet ajándékát kapja majd őserébe! Ä SzelÉsztyei Asszonyok — REGÉNY — '* IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN — Hát jól van — mondá színlelt közömbösséggel, ha igy van a dolog, a megváitoztathatatlanba belenyug­szik a király. Soha sem szerettem, gyermek koromban sem a megfogott madarat a kezemben tartani, fájt az éri kezemnek az ő megriadt kis szivének lüktető dobogása. Téged se tartalak én fogságban, se nem kényszeritick semmire, de ha már a többi társnődről gondoskodtam, miért ne tegyek valamit érted is? Gyere no, ülj le hat még egyszer ide mellém és beszélgessük meg nyugod­tan, barátságosán, hogyan gondoskodjam fellőled. Rábeszélő szóval megint csak arra vitte, hogy leül a szép asszony a márvány padkára a király mellé. — Mondd meg nekem már most, szeretnél-e férjhez menni? — Az asszony sorsa, — felelte szégyenlősen. — Választottál-e valakit udvaromban? — Hiszen tudja i'ö Is éged, hogy kit — s álmatagon, szomorúan siklott szeme végig a királyon. — Hát azon kivül? — Senkit, senkit. — Ejnye válogatós csúf asszonyka, kiáltott föl Mátyás- — No, most már tégy valamit á király kedvére is, vedd le a7 ortont a fejeiről, hadd lássam még egyszer csodaszép hajadat. — Ugyan ne izéljen! felelte az asszony elmoso­lyodva és cgyszempillantásra elfeledve, hogy a királlyal beszél; jele, hogy a király végre eltalálta a hangot. Aztán egy rántással lehúzta az ortont a fejéről. Bizony rajtaveszett világverő Mátyás szeme azon a fekete haj koronán s csak úgy gépileg motyogta a továb­bi kérdéseit. — Talán otthon van valakid? — Van is, nincs is, — felelte a menyecske azon a nyegle csalogató hangon, ami otthon a kukoricafosztó­­ban illeti meg a legszebb, legkényesebb menyecskét. A haj korona visszadta a bátorságát. Az egyik koro­na szemben a másikkal. S zörnyüképen megfogyott a távolság­— Van is, nincs is? Hogy értsem? A királyod előtt nyisd ki a szivedet egészen. Erre aztán elmondta a menyecske, hogy igen is van egy székálló legény Berecken, aki szívesen elvenné és a­­kihez ő is hozzámenne, hanem hát az a baj, hogy hozo­mánya nincs s a székálló csak olyan személyt hajlandó oltárhoz vinni, akinek a ládájából a saját kezére nyithat­na széket. Mig a menyecske belemélyedt a részletekbe, hogy mit üzent neki a székálló legény, Gábor Ualkó nevű. Málnási Jánosné asszonyomtól múlt husvétkor és ő mit üzent vissza a székállónak, azalatt a király keze odaté­vedt háta mögött a haj fonatokhoz, föloldotta őket, az­után szépen kifonta s ott babrált, dúskált a keze, a csik­landozó hajszálak közt — és hallgatta, hallgatta édcs­­deden a székálló viszontságait és jövendő terveit. A fnenyecske nyelve úgy forgott, úgy pergett, (a théma is nagyon érdekes volt), hogy észre se vette a ki­rály csintalanságát — ha egy bolond veeléncei tükör meg nem mutatja. Esküvőkre, lakodalmakra ét minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Orbán s Flowers 11520 Buckeye Rd. RA M500 —«if«« «ff telel— i—iáiAtem. ARAINK SOHASEM APHATNAK PANASZRA «COT. — Juj, mindjárt sikitok, fölséges uram — ki állott föl ijedten. — No csak ne okoskodj. Hiszen látod, hogy a jövőd­­röl beszélgetünk. Hát mit is mondasz? Hogy nincsen ho­zományod- Ugy-e ilyent mondtál akadálynak. — Igen is, fölséges uram. — No, hát adok én neked — biztatá meg a király.— Annyi földet kapsz tőlem a kövér sepsi fensikon, amit ti szép mezőnek neveztek, amennyit a tömérdek hajad­dal körül tudsz keríteni, ha minden egyes szálat egymás mellé illeszted mértéknek. Anna szeme megcsillant, megittasodott a vcrp, meg­­bizsergett et+ől a gondolattól. (A székely vár földdel van keverve.) — És az mind az enyém lesz? — Hogyne! ha a király neked adja. Elgondolkozott révedezve, látszott, íiogy képzelete ott jár valahol Sepsi-székben, ahol a helység alföldnek álmodja magát, mert a délibáb is játszik rajta, akit vi­szont a Nemere tengernek tart, mert oda jár szilaj ked­vében dudofászni. Még ezeknek a fölséges titokzatos ele­meknek is vannak csalódásaik­— Hisz az nagyon sok föld lesz! — ujjongott Ger­gely Anna. — Nem bánom én, ha negyven falu lesz is — monda a király. — Az Isten áldja meg fölségedet, hanem iszen ak­kor — és most egyszerre elsápadt a szép asszony, keble hullámzam kezdett — le kellene minden hajamat tövé­ből vágatni. — Persze; mert máskép, hogy tudnánk meg, meny­nyi föld jár neked, — Oh. jaj nekem, de hiszen ez borzasztó!.... Én a hajamtól váljak meg? Hogy bir fölséged ilyen kegyet­lenséget kigondolni! Kegyelem a hajamnak! A király nevetett és a rettentő nagy hajkévét a sa­ját nyaka körül csavarta — Hát mondok valamit, szép asszony — enyelgctt a király. — Egyetlenegymód van, ha eiiogadod. Az e­­gyik hajszáladat, a leghosszabbat kitépem,'a többit az­tán megolvassuk és ahány szál le3Z, annyiszor vesszük a kitépett hajszál hosszát, jó lesz-e? — Óh, uram, — szólt a menyecske ravasz mosoly­gással — de ki lesz az a szerencsétlen ember, aki az én hajamat egyenként számba veszi? — Az Pycn iontos íeladtot senkire se bizhat a ki­rály- Ez biz az én dolgom lesz. . Az asszonyka olyan buta pofácskát tudott erre vág­ni, mint égy kis csacsi. Bizonyosan tüdta, hogy illik ne­ki az e fölötti csodálkozás. — Fölséged szánná magát erre? óh, de jó ember! Hanem ezt már incselkedő hangon tette hozzá, egy kicsit gúnyosan. ■ — En legalább meg nem csallak és ha okos leszel és jó, két hajszálnak veszem némelyik hajadat. — Óh, fölséges uram. Mit gondol még ki? És hát so­ká tartana az? — Hja bizony, lelkem, annyi hajhoz sok idő kell- Vagy egy esztendeig bizonyosan eltart, de különben to­vább is, ahogy te akarod. Hát jól lesz-e? Mi? A gyönyörű asszony lassan, némán, gondolkodva csa­varta le haját a király hyakáról, megrázta a fején, hogy beborította elől-hátul, aztán igy eltakarva, mintha valami fekete sátorból beszélne, igy szólt: — Kezdje meg fölséged mi-ngyárt« Tépje ki mérté­kül a leghosszabbat. Ezt ni. Ez van vagy másfél rőfös. Jaj, jaj! Fáj. Mingyárt a kezére ütök.... Sírásra illegette a száját, de mikor már künn volt a haja, édesdeden, csábítóan mosolygott a királyra; és mi­után az, kiváncsi lévén a hosszára, ta két kiterjesztett karjához mérte hozzá a kitépett szálat, önkénytelenül oda szaladt ó is a hajhoz és tűrte, szemeit lehunyva, hogy a két kar hirtelen összecsukódjék a hajlékony, -rin­gó dereka körül. t XII. FEJEZET. t A király paradicsom kertje■ ♦ f A várpalotai kastélytól nem messze, bent a Bakony erdő egyik szép pontján romokat lát az utas. Ritka pe­dig a rom az erdők vén királyában. A zsivány nem épít­kezik, se a pandúr. Pedig itt csak pandúr és zsivány í járt sok ideig, hol az egyik elől, hol a másik hátul. Má­tyás idejében még az őserdő képét nyújtotta, átgázolha­­tatlan iszalagok fonták be a faóriásokat, még a duvad is nehezen mozgott a sürü bozótokban, ki talált volna itt emberi lakot? Az emberi nyom is csak elvétve mutatko­zott. Egy-egy kiégett hely, fekete folt a gyepen, égő tűz­nek a helye. Zsiványok sütöttek birkát vagy tinót, egy­szóval méretlen húst. Megmért húst nem evett a Ba­konyban senki-Történt, hogy egy-egy ajtatos remete épített itt ma­gának házikót. Mikor még a remeteség nyugalmas jó foglalkozás volt, hogy hordták a falvakból a sok kollá­­ciót. Vagy ’/alaki kápolnát emelt azon a helyen, ahol va­lakijét agyonütötték. Ezek voltak a Bakony épületei. Az említett romok azonban egy úri háztartásra valanak ö az ember onkényteleniil eltűnődik, kinek lehetett olyan bolond kedvtelése, hogy itt üsse föl tűzhelyét? * OLDAL HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség ran a JÓ BARATRA, aki a legaprébk részlsiskig kidolgozza m VÉGTISZTESSÉGADÁI minden tervét — a család jéváhagyásáraL Minden intézkedés úgy történik, kegy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magit az utal­­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász eaatén sselgálatára késsen állanak! Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temefésrendezőlc és Balzsamozók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom